ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

„Azért ez kicsit szigorú”
Puklus Péter – Egész életemben hazudtam

Istvánkó Bea

„Egész életemben hazudtam” – dobja fel a magaslabdát Puklus Péter legújabb kiállításának provokatív címével. Ebből kiindulva könnyű lenne pusztán arról lamentálni a Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása kapcsán, hogy egy kortárs „fotós” miért objekteket és festményeket állít ki. Filozofálni azon, hogy a kortárs fotográfia hogy illeszkedik a képzőművészet nagyobb halmazába és hogy van-e „joga” egy fotó szakon végzett művésznek festeni vagy szobrokat készíteni. Vajon Puklus fotósnak hazudta eddig magát, miközben szíve szerint festő, vagy szobrász lenne?

Puklus Péter: Egész életemben hazudtam ╱ MűvészetMalom ╱ 2022

Puklus Péter: Egész életemben hazudtam ╱ MűvészetMalom ╱ 2022

De pontosan ez az a gondolatmenet, amin már igencsak időszerű lenne felülemelkedni és elfogadni, hogy egy kortárs művész koncepciót alkot először, majd ehhez kiválasztja a megfelelő médiumot, legyen ahhoz szakirányú végzettsége vagy sem. Sőt, a konceptuális művészet felbukkanása óta még az is megengedett, hogy egy művész ne saját kezével alkossa meg művét, hanem mondjuk mással gyártassa le azt (bár Puklus esetében nem erről van szó). Teljesen mindegy, hogyan értékeljük a fotósként befutott Puklus festményeinek vagy objektjeinek technikai megvalósítását, az mindenképpen értékelendő, hogy a fotográfiát a kortárs művészetről erőszakosan és kategorikusan elkülönítve kezelő intézményrendszer irányába a mostani kiállítás igen bátor statement, mely azonban nem előzmény nélküli.
Puklus már 2018-ban, a Trafó Galériában megrendezett, Life Is Techno című tárlaton kísérletezett mind az installáció, mind a festészet műfajával. Az ott látható anyag köztes állomás volt két monumentális, eposzi fotósorozata között; az The Epic Love Story of a Warrior című sorozat képei mellett A hős anya címet viselő sorozatot készítette elő hatvanhárom tintarajz, a teret pedig az építkezési anyagokat felhasználó installációs elemek határozták meg. A mindig precízen, letisztultan és rendkívül rendszerezetten dolgozó művész, az építészeti tervrajz nyomtatáshoz használt, vékony papírra printelte ki a képeket szokatlanul nagy méretben. A fotók egyszerűen szöggel voltak a keretként szolgáló, használt zsalutáblákhoz rögzítve, a táblák pedig hanyagul a falnak támasztva. A kiállítási installációkban a fotók mellett már itt jelentős szerepet kaptak az építkezések legalapvetőbb és legolcsóbb anyagai, a gerendák, pallók vagy a vasbeton háló.

Puklus Péter: Egész életemben hazudtam ╱ MűvészetMalom ╱ 2022

Bár a művésszel készült interjúkból, illetve a kiállítási vezetőből is kiderül, hogy Puklus már fotószakos tanulmányai legelején is kacérkodott a festészettel, kiváltva ezzel tanárai messzemenő elutasítását, a nyilvánosság csak a szintén 2018-ban, az Artkartell project space-ben megrendezett, You told I had beautiful hands című kiállításon találkozhatott először komplett festménysorozattal tőle. A kiállításnak és a sorozatnak aztán folytatása is lett, melyet a Glassyard Galéria mutatott be 2019-ben. A festészeti szárnybontogatások közepébe csapott bele a Covid 2020-ban. Az ezzel járó bezártság belső vívódási folyamaton indította el Puklust, mely során súlyos kérdéseket tett fel magának az alkotási folyamatnak az értelmével és módjával kapcsolatban.
A mostani kiállítás anyaga így egyfelől ennek a belső vívódásnak a naplója, másfelől összefoglalja a középkorba lassan beérő alkotó életének és eddig tárgyalt művészeti témáinak történetét is. Puklus Pétertől megszokhattuk, hogy terjedelmes, nagyregényekhez vagy eposzokhoz illő, hosszú és gyakran évekig készülő sorozatokban gondolkodik, melyek általában megtörtént eseményeken alapuló fiktív történeteket beszélnek el. Már korábbi sorozataiban is saját családi események, a gyerekkori emlékek, az iskolai élmények, a családalapítás vagy az apaság nyújtották a kiindulópontot, az Egész életemben hazudtam című kiállítás esetében azonban már az egyes szám első személyben való megfogalmazás is jelzi, hogy egy sokkal személyesebb, egyértelműen és felvállaltan csak a művészről van szó. Bár Puklus korábbi sorozatai is betekintést engedtek a művész magánéletének egyes részleteibe, most a kitárulkozás sokkal intimebb; még inkább beleláthatunk személyes dilemmáiba és esetleges traumáiba, ezt pedig a kiállított anyagon túl a kiállítási vezetőben a művész tollából származó ilyen jegyzetek még inkább felerősítik: „Nagyon fontos volt mások megbecsülése. Hogy csillogjon a szemük, amikor rám néznek, rólam beszélnek. Tetteimet és döntéseimet sokszor befolyásolta az, amit mások mondtak vagy gondoltak – vagy én azt feltételeztem, hogy mások ezt vagy azt mondhatják, gondolhatják.” Mivel a kiállításon semmilyen falszöveg, műtárgyleírás, illetve képaláírás nem szerepel, a remek kurátori szöveg (Kígyós Fruzsina) mellett ezek a kézírással készült fontos megjegyzések, valamint az installáció vázlatai árnyalják csak a befogadói élményt, legalábbis verbális eszközökkel.

Puklus Péter: Egész életemben hazudtam ╱ MűvészetMalom ╱ 2022

Rátérve a kifejezetten erre a kiállításra készült anyagra, a szentendrei MűvészetMalom új szárnyának három szintje (földszint, galéria és emelet) három, tulajdonképpen kronologikus egységre bontja a kiállítást. Az egyes installációk léptéke úgy csökken, ahogy egyre feljebb jutunk a szintek között; a földszinten a kisgyermek nézőpontjába helyezkedve egy óriási, leginkább piaci zöldséges standra emlékeztető építmény fogad, középen egy lebegő OSB-táblára vetítve látjuk a szobor talapzaton szavaló nagyjából életnagyságú művészt, legfelül pedig egy családi ház lekicsinyített verziójába sétálhatunk be. Az installációk is, illetve a három szinten elhelyezett, három különböző testhelyzetben látható, stilizált grandiózus képkeretfigurák is a Puklus által kedvelt alapvető (és egykor olcsó) építkezési anyagokból készültek, ám ezúttal galambszürke festékkel álcázva. Ez a szürke szín – mely egyébként megegyezik a művész műtermének padlószínével – végigkíséri az egész kiállítást. Ebből a megnyugtató (vagy unalmas?) szürkeségből szakítanak ki mellbevágó erővel a felső szint festményeinek, valamint a földszinti zöldséges standon elhelyezett hordóobjekteknek a harsány színei. Puklus sorozatai kapcsán gyakran előkerül a mitológia vagy az eposz fogalma – ahogy már ebben az írásban is szóba került –, így talán nem véletlen, hogy ezek a kisebb-nagyobb festett hordók leginkább a görög amforákat idézik. Különösen a legnagyobb darab, amely nemcsak formavilágát, hanem az oldalán szereplő erotikus jelentet tekintve is kísértetiesen emlékeztet a művészettörténeti szempontból is jelentőségteljes, ókori tárgyakra.

Puklus Péter: Egész életemben hazudtam ╱ MűvészetMalom ╱ 2022

Puklus Péter: Egész életemben hazudtam ╱ MűvészetMalom ╱ 2022

Hazugság ide vagy oda, Puklus most sem szakad el teljesen a fotográfiától, hiszen a három szinten három nagy méretű, fekete-fehér fotográfia köti össze a különböző életszakaszok és médiumok irányába tett kísérleteket. Mindhárom kép poszterszerű önportré. A földszinten, továbbgörgetve a mitológia témakörét, a művész meztelenül, szőrén ülve a lovat, magasra emelt dárdával jelenik meg mint Sárkányölő Szent György. A galériaszinten marad a dárda, a meztelenség és a harcos létre utaló, hullámkartonból készített „páncélzat”, de itt már saját belső harcának legfontosabb hadszínterén, műtermi környezetben jelenik meg a művész csavarokkal, zöldséges ládákkal és könyvekkel övezve. Végezetül, legfelül egy hatalmas gerendán lefelé mászva, tetőtől-talpig összefestve szerepel, akár egy törzsi harcos. A gerenda és a földön guruló duct tape utalhat az építkezéssel vívott harcra, saját bőrének befestése pedig arra a kissé talán kaotikus küzdelemre, amelyet a festészettel folytat, és amely a falon szereplő mintegy ötven gesztusfestményen is visszaköszön.
A kis méretű fotókiegészítésekkel ellátott festménysorozat értelmezése cseppet sem egyszerű, vagy egyértelmű, de talán nem is szükséges a részletes műértelmezés, hiszen valójában egy önterápiás alkotófolyamatba nyílik itt betekintés, ez a kiállítás pedig csupán egy állomásnak tűnik az eddigiből az ezutáni felé vezető úton. Talán a jogosulatlan „kukkolás” érzés miatt annyira zavarbaejtő az egész anyag, beleértve a festményeket, a címadást, a sok meztelenséget és szexjelenetet vagy éppen a videót, melyben a bajszot növesztett Puklus Nagy András Vörös és fekete című részletét szavalja. Ezt a zavarban levést enyhíti jótékonyan a finom humor, mely szintén visszatérő elem Puklusnál. A szavalat után rábukkanunk egy képre „Puklus a bajszos fasz” felirattal, egy másik festményen vázlatos péniszen keresztbe ragasztott szalagok, „Ezek a kedvenc ragasztószalagjaim” felirattal, végül pedig a kiállítási vezetőben az „Egész életemben hazudtam” mondat mögött zárójelben a legfontosabb feloldozás olvasható a látogató és talán a művész számára is: „Azért ez kicsit szigorú.”

▬▬▬▬

Puklus Péter – Egész életemben hazudtam
Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre
2022. április 15. – július 24.