Horváth Márk
Mi van akkor, ha a testet középpontba állító műalkotások és performanszok valójában a testet egy a modernitás és a humanizmus zártságát meghaladó, kiterjedt természetkulturális közegbe helyezik vissza, azaz a body performansz egy olyan kultúrtechnika, amely nemcsak az emberi test megszokott határain, hanem a kultúra szféráján is túlmutat?
Cserhalmi Luca
Ezt a fajta felfogásmódot tükrözik a Home, sweet home sorozat fotóobjektjei. A művek azokat a nagy méretű, strapabíró táskákat idézik, melyeket előszeretettel használunk költözések során is. Jól cipelhetők, terhelhetők, minden szempontból praktikusak, hiszen sok minden elfér bennük, szinte elnyelik a tárgyakat. Mégis van abban valami megindító, amikor életünket, emlékeinket látjuk egy táskába összezsúfolva és az üresen hagyott térben szembesülünk mindazzal, amit nem tudunk magunkkal vinni.
Csanádi-Bognár Szilvia
Vagyis, amikor Eperjesi Ágnes a színekkel kapcsolatos elemzéseit végzi, a korunkra jellemző képalkotás alapjaival dolgozik, csak éppen egy egészen archaikus eljárással, a fotogrammal hozza összefüggésbe
Horváth Márk
Mattesz munkáinak ambivalens, egyszerre különösen kellemes és felkavaró jegye kapcsán sem megkerülhető az, amit jelen esszében inorganikus vitalista esztétikaként ragadunk meg. Nem csak esztétikai, hanem ontológiai tétje van művészetének, hiszen az élőt többé nem tudjuk teljesen különválasztani az anyagtól, mert az utóbbi is képes mozogni, alakulni és önmagát felfedni.
Tomcsányi Sára
A tárlat a perinatális gyász fogalma köré épül és az ezt átélt és átélő családok számára kíván biztonságos fizikai és mentális teret teremteni.
Barcza Zsigmond
Sólyom munkái a lehető legkevésbé sem árasztják magukból azt a barátságtalan ridegséget, melyet legtöbbször ezekhez az erodált (nem-)helyekhez társítunk. Monotípiái hangsúlyozottan nem a „pusztulás képei”, ahogy az általuk létrehozott univerzum sem valamiféle „rozsdatemető”. Ezeken a képeken a roncsolódás folyamata nem von maga után komor szürkeséget.
Nagy Tamara
Talán az az érzéki tapasztalat, amit a sárkányépítés és a sárkányeregetés adott meg, magyarázatul szolgálhat arra, hogy Bodóczky absztrakt munkáiban is jól megfér egymás mellett a táj és a geometria, a líraiság és a szerkesztettség.
Bordács Andrea
A gipszelemek széttörésével a mű nem csupán a bántalmazásra hívja fel a figyelmet, hanem lehetőséget ad az elszenvedőknek arra is, hogy szimbolikusan feldolgozzák a múltbéli sérelmeiket. A destrukció aktusa itt nem csupán rombolás, hanem egyben egy felszabadító és gyógyító aktus is.
Kishonthy Zsolt
Horváth Rita mintha tudományos igénnyel próbálná vizsgálni a relatív időt, a dolgok létezés helyetti hiányát, valamilyen űrt, ami a pusztulás és az enyészet után a dolgok helyére lép.
Rékai Márk
A MYTHOH6RR6RP6RN9LOGY képeinek kezdeti témafeltevése tehát nem más mint dekoráció, blöff, üres forma, melynek helyi-értékét és tényleges jelentését valójában a rajtuk szereplő alakok radikális önreferencialitása határozza meg.
Tillmann Ármin
Életidő vagy világidő? Tanúságtétel vagy nyomhagyás? Archiválás vagy önfelszámolás? Céltudatos időkezelés vagy alibi?
Vörös Kati
A kiállításon tehát találkozott és párbeszédbe lépett az üveg, a szőttes és az üvegszőttes. A három alkotót összeköti a színek és geometrikus formák szeretete és a taktilitással való finom játék.
Liszi Renáta
Idén is a monumentális boltívek alatt tartották a fotográfia ünneplésére szánt eseményt, a Paris Photót: 2025-ben a Grand Palais adott otthont a nemzetközi fotográfiai vásárnak a francia fővárosban. Ez az ötnapos rendezvény a fotográfia művészi elismerése – kurátorok, gyűjtők, múzeumok képviselői és a nagyközönség jelenlétében zajlik minden év novemberében Párizsban.
Képiró Ágnes
A művésztelepen a szobrász műteremmel szembeni eperfa a legtöbbet megörökített motívum, mely egyszerre letéteményese a kintnek és bentnek, és tanúja beavatási történeteknek.
Nagy T. Katalin
Kettejük kiállítása, egy festői párbeszéd, az átélt és az elmesélt múlt találkozása és egymásra vetülése, mint két vasúti sín, mely eddig párhuzamosan futott, de most a végtelenben találkozott.
Fazakas Réka
Az ókori görög filozófia szerint a tudás két különböző formája, a már említett techné és az episztémé, vagyis a „tudni, hogyan” gyakorlata, és a „tudni, miért” elmélete. Az empirikus tapasztalás és az elméleti megfontolások együttese nyújtja tehát a teljességet mind a művészetben, mind a filozófiában, illetve a különböző tudományok területén. Kaszás Konrád alkotói pályáján jól érvényesül e kettősség: számára különösen fontossá válik a techné, a munkái kivitelezése során használt manuális gesztusok különböző fázisainak egymásutánja, amelyek mögött komoly episztemológiai megfontolások húzódnak.