ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

„Elég egy arc látványa, egy jelenlét…”
Rezidenskiállítás a Torulában

Schell Réka
A kerengőben csönd van. Nehezen meghatározható fogalom, amelyről olykor nehéz eldönteni, hogy körülményt vagy állapotot jelöl. A csönd a kerengő egyik legalapvetőbb hozadéka. Fontos kiemelni: hozadéka, és nem célja. A kerengés mozgása ugyanis céltalan. Lényege maga a kerengés, minden más kísérő tényező, a csönd, a kontempláció, az időtlenség csak következmény – kardinális következmény.

America, on the subject of cars.
A thematic selection of photographs from the collection of György Pálfi

Gábor Ébli
A thematic focus was also needed for the systematic collection of photographs, and this was provided by his travels to America. Through his work, he often travelled to the continent, and drove a great deal whilst there. He became increasingly familiar with the American world of motoring, evolving from an initial visitor to a participant who moved comfortably within that milieu. And after a few spontaneous purchases of photographs, the realisation dawned that here, at last, was the focus he had been seeking.

Pneuma Cosmic
Videóinterjú Koronczi Endrével

Jankó Judit és Vészi Lili
Az idei velencei biennálén a falánk sirályoktól hangos, tüntetésektől felforrósodott Giardiniben Koronczi Endre képviselte hazánkat. A pavilonban bemutatott Pneuma Cosmic (Kozmikus lehelet) nemcsak Koronczi Endre sajátos univerzumába és motívumvilágába enged betekintést, hanem egy különös, érzékeny tapasztalássá is válik: a láthatatlan légmozgások poétikáján keresztül a világ finom rezdüléseit teszi érzékelhetővé.

Vészi Lili és Jankó Judit az Új Művészet stáb tagjaként a helyszínen járva készített friss interjút a művésszel, aki – Cserhalmi Luca kurátorral karöltve – a légáramlásban nem pusztán a fizikai jelenség paramétereit mutatja ki, hanem a kapcsolódás, az emlékezet és a transzcendencia keretmetaforáját is keresi.

Szűrt fény
Barakonyi Zsombor kiállítása

Bán Blanka
A megdermedt időben így hirtelen van időnk elidőzni a gravitációnak feszülő fém csillogásán, a tökéletes íveken. Ezzel a gesztussal – ahogy a glamúrral és az akcióval átitatott témát sajátos, stenciles-fújt technikájával megalkotja – egy csapásra megszünteti a határt az „elit” és a „pop” művészet között. Arra emlékeztet minket, hogy ez a hatalmas betonrengeteg, Budapest utcái és felüljárói valójában egy óriási filmdíszletet alkotnak, amely kreatív történetek végtelen lelőhelye.

És neked mi volt a jeled az oviban?
Határ Attila Ctrl+Shift+N című kiállításáról

Vedres Ági
Mi az, ami újfent nyugtalanítóvá tesz a képek láttán? A valós idejű párhuzam: míg az óvodában a csúfolódás, egymás kigúnyolása idővel elmúlik, elfelejtődik, mindez folytatódik az iskolai keretek között, és ne felejtsük el, hogy a felnőtt világ sem hagyja maga mögött ezt a fajta működési mechanizmust – bár lényegesen árnyaltabb, kifinomultabb és rétegzett formában használja, de továbbfolytatja. Minden egyszerre könnyed, játékos és kegyetlen, ahogy maga az élet.

A fiúk nem sírnak?
Orr Máté: A fiú, aki beleesett a szökőkútba

Takáts Fábián
Az olajjal, akrillal vászonra készült képeken főként antropomorfizált, egzotikus állatok és az emberi test van jelen, olykor erősen Bosch hatását magukon viselve. Olyan helyzetekben, ahol a vadállatok a fenyegetést, veszélyt, harcot képviselik, a meztelen férfitest a fenyegetettséget, az esendőséget, a megadást.

A képmutatás vége
Fresh Meat 2026

Simon Bettina
Pedig a fényképészek végig csendben maradnak. Nem is az a dolguk, hogy érthetően elmondják a gondolataikat, hanem hogy bevonjanak minket a csendbe, amit létrehoztak. Nevezhetjük képnek ezt a közös csendet. A fénykép csendje felszabadít a történetmondás paranoiája alól, és a hiábavaló rekonstrukció fojtogató élménye nélkül avat be a titokba. A játék, aminek részesei vagyunk, konstrukció, fantázia és szabadság.

Bomlás, erózió, újraszerveződés
Kovács Johanna kiállítása

Muladi Brigitta
A művek tere a kompozíció helyett egyfajta sebfelületként jelenik meg, amelyen az idő, a gesztus és az anyag kölcsönhatása válik láthatóvá. Az informel egzisztencialista háttere – a háború utáni fragmentált tapasztalat – ebben az esetben a csend és zaj paradox viszonyában tér vissza, ahol a hallgatás maga is intenzív jelenlétté válik.

Utak egymáshoz
Instant Art Brut kiállítás

Tóth Eszter
Az izolált élethelyzetek nemcsak az alkotás egészen más perspektíváját nyitják meg, hanem képesek intenzív érzelmi viszonyt teremteni a nézővel is. A szemlélő talán képes közvetlenül is megérteni az alkotók szándékát.

Honvágy valahova
Szigethy Anna kiállítása

Cserhalmi Luca
Ezt a fajta felfogásmódot tükrözik a Home, sweet home sorozat fotóobjektjei. A művek azokat a nagy méretű, strapabíró táskákat idézik, melyeket előszeretettel használunk költözések során is. Jól cipelhetők, terhelhetők, minden szempontból praktikusak, hiszen sok minden elfér bennük, szinte elnyelik a tárgyakat. Mégis van abban valami megindító, amikor életünket, emlékeinket látjuk egy táskába összezsúfolva és az üresen hagyott térben szembesülünk mindazzal, amit nem tudunk magunkkal vinni.

Az anyag mélységének esztétikája
Mattesz Panka Joussiance című kiállításáról

Horváth Márk
Mattesz munkáinak ambivalens, egyszerre különösen kellemes és felkavaró jegye kapcsán sem megkerülhető az, amit jelen esszében inorganikus vitalista esztétikaként ragadunk meg. Nem csak esztétikai, hanem ontológiai tétje van művészetének, hiszen az élőt többé nem tudjuk teljesen különválasztani az anyagtól, mert az utóbbi is képes mozogni, alakulni és önmagát felfedni.