ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

TakeOff
Kun Éva kiállítása

Szabó Ádám
A Parthenón-fríz Terem világítását a XIX. századi kiállítóterek kedvelt építészeti megoldásaként a kettős tetőablak biztosítja. Ez a szobrászoknak kifejezetten előnyös, mert a kettős üvegtető egyenletes szórt fényt ad, emiatt viszont nem is igazán beszélhetünk beeső fényről ebben a térben. Az installáció nem a fényt vezeti, inkább a nézőt magát és annak tekintetét vezeti felfelé. A cél a tér és a fény megtapasztalása által olyan vallástól független szellemi vagy spirituális élmény átadása, ami korábban idézett gondolatokkal rokon: a fizikai fény érzékelése, ami áthatol minden dolgon, miközben maga tiszta marad.

Sang-ho admirális szövetségesei
Pixel Kim és Park Chulho helyspecifikus művészeti projektje

Tóth Eszter
Az art brut és az outsider art az elmúlt ötven évben a kortárs művészet élénk, kiegészítő elemévé vált. A világszerte megfigyelhető jelenség mögött egy markáns átalakulás húzódik, a művészeti közeg az outsider artra fenomenológiailag sajátos, diszciplinárisan in-between értelmezési lehetőségként tekint, amelynek empirikus megértésére törekszik a kortárs művészet plaszticitásán keresztül, miközben saját fogalmait és határait formálja át.

A felhők felett mindig kék az ég
Gaál Kata kiállítása

Szűcs Anna Emilia
Alkotásai labirintusok, amik, ha messziről nézi őket az ember, megfejthető, könnyen átgyalogolható ösvényekből állnak, de közelről felfalják az embert – a nem létező, teremtett városok, melyek mégis ismerősek; a Parlamenttel összefolyó gyárépület, ami alatt a víz csillogása valójában kopás; a Nyugati pályaudvar sivárságával összeolvadó, barcelonai háztetők, érzéki csalódások sora, amik a valóságunkat képezik; a saját csípőnkben, csuklónkban és vállunkban remegő mozdulatok, amik félúton megszakadnak; a zsugorfóliavirágok, a párizsikocka-zokni, ami kilóg a Crocsunkból; a ruhák gyűrődéseibe ékelődött gombostűk, amik ránk szögelik a civilizáltságot.

Feszült csend
Horn Péter gyűjteménye

Ébli Gábor
Amelyik művész mellett Horn letette a voksát, azt mélységében gyűjti. Érthető, hogy ilyen jelentős anyagi tételek esetén racionális, egymást erősítő, egy adott irányt kiaknázó döntéseket kíván hozni; a nemzetközi műtárgypiacon is folyamatosan tájékozódik például az artfacts.net weboldal követőjeként. S legalább ennyire fontos motiváció az alaposan mérlegelt, egy-egy művészt szisztematikusan a gyűjteménybe beépítő választások mögött az a szándék, hogy a kollekció a kiemelt alkotókat teljességre törekvően, nemzetközi léptékben is relevánsan tudja bemutatni, ezzel alakítva a művészeti kánont.

Művészi nyelvészkedés
A Rétegződés című csoportos kiállítás elé

Martos Gábor
Egy kérdéssel kezdem: hogyan hívunk valakit, akit kromoszómái alapján a női nembe tartozónak tudunk, és festészettel foglalkozik? A válasz könnyű: nyilván „festőnő”. És hogyan hívunk egy ugyanilyen foglalkozást űzőt, akit kromoszómái alapján a másik nembe, vagyis a férfiak közé sorolunk? „Festőférfi”? Nem, egyszerűen csak „festő”.

Nyerni tudni kell
Interjú a Díjspirál szervezőivel

Tillmann Ármin
A Díjspirál a „díjazottak díjazása” által kívánja felhívni a figyelmet a margóra szorultság mikéntjére, a díjazásokkal létrejövő művészeti közeg polarizáltságára, illetve az alapértelmezetten „objektívnek” tekintett egyéni érdekekre, amelyek az informalitásokat helyezik előtérbe a szakmai teljesítmény és művészi minőség kárára.

Taktikák a tájban
Csapó Júlia és Németh Domonkos Tamás kiállítása

Cserhalmi Luca
Vannak az egyes avatott emberek, akik számára engedélyezett a tájban való beavatkozás, mások számára ez tiltott, akárcsak egy művész és a kiállítótér falai között sétáló látogató számára. A kiállításlátogató, az erdőjáróhoz hasonlóan, egy előre felajánlott, optimális útvonalat kap gyakran egy narratíva mentén felépítve, de van, hogy több bejárási stratégia mellett is dönthet, bolyonghat térkép segítségével, hogy be tudja azonosítani a „látványosságokat”.

Otthoni képek
Széchy Beáta kiállítása

Gellér Katalin
A horror vacui, a félelem az űrtől távoli leszármazottjainak mondanám torontáli szőnyeget idéző munkáját, keretmotívumaival, hurkokra emlékeztető színsíkjával szőnyeget idéző alkotását, mely elgondolkoztat a valóságosnak tűnő, realista módon megalkotott szőnyeg és a fantáziamotívumokkal létrehozott szőnyegkép kapcsolódási pontjairól, a régi szőnyegminták elfeledett szimbolikájának és az absztrakt formáknak a találkozásáról.

Erdélyi kék
Sipos Sándor kiállítása az E-Galériában

Hudra Klára
A mostani kiállításán válogatást láthatunk a kolozsvári stúdiumokat követő, korai grafikáktól kezdve a legutóbbi években vegyes technikával készült festményekig. A meglepő, az ellentmondásokból építkező feszültség nemcsak az összkép, ám az egyes művek sajátja is. Jellemzően ezt erősíti, hogy Sipos nagylélegzetű gondolatokat, problémákat rendel műveihez, ilyen az antropocén kor, az akkulturáció-inkulturáció, a native-kisebbségi lét, a mitologikus versus hierarchikus világkép.

Kilépni a keretek közül
Interjú Lonovics Zoltánnal

Sirbik Attila
Lonovics Zoltán művészeti alkotásai, amiből egy pop-up kiállításon szeptember 10-től a Szerkesztőségben is ízelítőt kaphatunk, olyan újszerű világokba vezetnek, amelyek nem csupán a képzőművészet és a tervezőgrafika határterületén mozognak, hanem a látványos alternatív, sőt az underground világhoz is kapcsolódnak. Az itthon még felfedezetlen kultúrák közvetítése olyan újdonságokat és felismeréseket hozhat a hazai képzőművészetben, melyekre nemcsak befogadóként és szakmai hozzáértőként van feltétlenül szükségünk.

Észlelőkert
Vigh Violetta kiállítása

Tayler Patrick
A jelenlegi projekt kiindulópontjaként szolgál az egykori Petrezselyem utcai megfigyelőállomás, melynek utópisztikus falansztertartozékként is parádés kültéri egységei egy időfolyamból kiszakított tudományos paradigmára mutatnak vissza. A Rézmál-dűlő az Országút és a faraktárok közé ékelt telken mintha már a múlt században is valamiféle titkos tudás multitemporális ambróziáját gyűjtögették volna ezekről a futurisztikus felhőkaptárakról.