ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Látható és láthatatlan
A Magyar Festészet Napja

Szabó Noémi
Festészet, szobrászat, grafika – lehet-e anakronisztikus ez a klasszikus műfaji hármas? A 20. század művészettörténete során többször is meghirdették e műfajok, különösen a festészet halálát, ám ezek a jóslatok elhamarkodottnak bizonyultak. Talán nem is az a legérdekesebb, hogy a festészet mindannyiszor túlélte saját temetését, hanem az, hogy közben újra meg újra megváltozott a jelentése.

Csendfény
Ötvös Zoltán kiállítása

Baranyai Levente
Csendfény – kerestem az értelmét a szónak. Ez nem csak egy ablakon beszűrődő fénypászma, amelyben porcicák játszanak. Ez ennél többet jelent. A fény energia, elektromágneses sugárzás, rettentő sebességű fényhullám, ami előhívja a látásunkban a színeket.

SUBLIMES 2.0
Csoportos kiállítás a Bakáts Bunkerben

Máté Zsófia
A kiállítás művei különböző módokon közelítenek ahhoz a ponthoz, ahol valami meghaladja a megszokott léptékünket, ellenáll a teljes megértésnek, és éppen ezáltal válik intenzíven érzékelhetővé. A fenséges tehát nem feltétlenül a monumentalitásban vagy a nagyságban jelenik meg, hanem a bizonytalanságban, a töredékben, a hiányban, a pusztulásban vagy éppen a túláradó jelenlétben.

Prédatár
Ferenczy Zsolt és Tomecz Dániel látványtára

Győrffy László
Ferenczy Zsolt és Tomecz Dániel látványtára a térségi közgyűjteményi raktár és a Wunderkammer közti kulturális hasadékot tölti meg emlékcsapdákkal, hogy foglyul ejtse a néző figyelmét: a privát szelekciók a Természettudománytalan Múzeum rizomatikus bestiáriumát viszik színre, amelyben a meghatározhatatlan köztesség a felejtés és emlékezet egymást erodáló erői által jön lére.

Tükör által, vetületben
Knyihár Amarilla kiállítása

Kunyik Kinga
A legtöbb kultúrában a szövés (a hálóját szövő pók) a folyó vízhez hasonlóan szintén a múló idő metaforája: ennek tükrében érdekes megfigyelni, ahogy Knyihár Amarilla vásznain az anyag izgalmas képszövetet alkot.

Na, szia!
In memoriam Maurer Dóra

Szöllősi-Nagy András
A tárlaton 27, Maurer Dórához közelálló művész alkotása kapott helyet. A művek sokféleségén keresztül egy olyan kapcsolati és szellemi közeg rajzolódik ki, amelyben Dóra személyisége, gondolkodása és művészi jelenléte meghatározó szerepet töltött be. A kiállítás célja túlmutat a művek bemutatásán: közös emlékezésre hív. Arra, hogy felidézzük Dóra alakját, inspiráló egyéniségét, valamint mindazt, amit művészként és emberként jelentett a körülötte lévők számára.

Tekintet
Női kitettség a metróaluljáróban

Martincsák Kata
Az aluljáró Marc Augé fogalma szerint nem-hely, vagyis átmeneti tér, amely nem ad teret a személyes emlékezetnek, sem a közösségi kapcsolatoknak. Így érdekes feszültség jön létre a szubjektív nézőpontokat egyesítő, társadalmi problémát körüljáró, alulról szerveződő, csoportos tárlat és a köztér nem-hely szerepei között.

A női narratíva vizuális ereje
Omara kiállítása

Ottó Flóra
„Melanom-rák-volt-a-szemébe-amivel-1-évvel-ezelőtt-ment-orvoshoz-de-mit-mondott-az-orvos-nincs-semmi-baj…-vegyen-le-a-vehemenciából-attól-megy-fel-a-vérnyomása-és-attól-van-látási-zavarai-nesze-neked-cigány-vaksi-kurva…”

Bucolic Breakthrough
Bernáth Dániel festészete

Danka Zsófia
Az elhagyatott váci Tungsram gyárépület ipari enteriőrjeiben élő, pulzáló sejtekként osztódnak a műtárgyak. A kiállítás helyszíne felerősíti a természeti formák élettelisége és az épített környezet enyészetének kontrasztjából fakadó feszültséget.

A múltba írt jelen
Bánföldi Zoltán palimpszeszt tájai

Muladi Brigitta
A táj Bánföldinél nem háttér, puszta díszlet, hordozója a jelenetnek, hanem a kollektív emlékezet felülete, amelyen a megjelenő természeti erők, képződmények és a festői beavatkozás együtthatása határoz meg.

Fókuszban a természetművészet Szekszárdon
II. Táj-Ték

Fazakas Réka
A természetben létrejött alkotások esetében az időnek mindig kiemelt szerep jut. A munkák önmagukban hordozzák múlékonyságukat, így az idő kódolva van, ezért kulcsfontosságú a folyamatok és az elkészült művek dokumentálása.

Flesh Is Never Lost
Reflections on László Győrffy’s Exhibition

Holt Lenszkij
Existence, like a decent-enough workplace, offers opportunities for growth: anyone could, quite possibly, become a potted mass of flesh one day. There is something reassuring about this necro-Buddhism, in which being trapped within the greater whole means that the individual, in the very act of passing away, becomes a creature that continues to evolve, suggesting that the afterlife need not be sought elsewhere – in some unknown beyond – but rather here, among other places, in this upstairs exhibition venue.

Future Blues
On András Szántó’s latest book

Patrick Tayler
In methodological terms, the interview format Szántó relies on – juxtaposing highly personalised questioning with well-crafted hypotheses – hints at a data analyst’s precision. With certain recurring focal points, one gets the sense that the author-sociologist is assembling material for later analysis, effectively embedding a structured questionnaire within the fluidity of free-form discussion.