ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Ki nyer ma, avagy miért értelmezzük a kudarcot veszteség helyett hiányként?
Szabó Stegbauer Levente kiállításáról

Tillmann Ármin
Arra a kérdésre, hogy ki nyer ma?, kit tekintünk sikeres művésznek, vagy hogy egyáltalán mi a siker, több válasz is adható. A kézenfekvő, de felületes válaszok között ott lehetnek a számszerűsíthető műtárgy-eladások, a díjak és intézményes elismerések, a sorjázó rezidencia programok, a szűnni nem akaró felkérések, a megvalósított egyéni és csoportos kiállítások, vagyis az önéletrajzunkat gyarapító szimbolikus tételek és pozíciók, no meg a feldicsérő pozitív kritikák
mint a minőségellenőrzés megnyugtató visszajelzései.

Ősképek és a posztdigitalitás

Kuzma Eszter Júlia
Lehetséges a teljesítményorientáltság kívánalma mellett visszanyúlni az ősi bölcsességhez? Képes a művészet közvetíteni ezt a megfoghatatlan lelkiséget, ha a kiégés társadalmában maga a művészet és az is, amit közvetíteni tud, kiégett?

Rítusok és mítoszok
Vékony Dorottya és Horváth Gideon beszélgetése szubverzív stratégiákról

Horváth Gideon – Vékony Dorottya
Hogyan lehet visszahódítani a patriarchális rendszerben elnyomó eszközként használt fogalmakat? Milyen erőt rejt a sebezhetőség és ha merjük magunkat kiszolgáltatott helyzetbe tenni? Hogyan lehet elfogadni és beépíteni az életünkbe a tévedéseket és a kudarcokat? Segíthet-e a művészet abban, hogy túllépjünk bizonyos téves berögződéseken, önkorlátozó mechanizmusokon?

A kvantumhab kiborgjai
Az ékszertervezés emberközpontú megközelítésének határterületei

Tóth Ditta
Égi Marcell és Vékony Fanni bár formailag eltérő tervezői gyakorlatot folytatnak, mégis közös bennük, hogy a kizárólag felhasználói igényekre alapozott, funkcionalista mintázatokat már nem tartják elégségesnek, és mernek elmozdulni egy olyan szemlélet irányába, amely már számításba veszi a hibrid, vagyis nem tisztán emberi összetevő jelenlétét befogadói és alkotói oldalon egyaránt.

Kultusz és félelem
Project833: Petrichor

Fülöp Tímea
A 21. század közhangulatát két nagy félelem határozza meg: az ökológiai és a technológiai katasztrófától való szorongás, illetve az azok iránt érzett frusztráció, akik egyikben vagy másikban nem hisznek. A két témát általában külön dolgozza fel a művészet, mintha ellentétekről volna szó, a jól bevált ember és gép, ember és természet oppozíciók szerint, amik csak a legritkább esetekben találkoznak, akkor is a tudományosság szellemében. A kábelhálózatot gyökerekhez hasonlítják, a lombok parabola antennákká válnak. A Petrichor című kiállítás – már ha annak akarjuk nevezni – egy másik utat választ a két félelem összeházasítására, ami mögött egyszerre állnak ősrégi és nagyon is kortárs okok.