Techno a színházban, színház a fesztiválon
Beszélgetés Vajdai Vilivel a TÁP-ról és az idei Kolorádó Fesztiválról

Gyarmati Zea

A belpesti fiatalok buborékából növekedő, nagykovácsi Kolorádó fesztivál több mint száz zenei programon kívül közel száz nem zenei – színházi, „healing”, közösségi és sport- – programmal készül, de helyet kapnak az edukatív civil projektek és workshopok is (ezeket a 2018-ban alakult AZVLM összművészeti kollektíva tagjai szervezik). Ez a kísérletezés az AZVLM esszenciája. Ha például délután a Takatttuka színpadon egy babaarcú lány énekel túlvilági nyelven kísérleti elektronikára, mintha két gyilkolás között Diabló bűvölné táncosát, akkor az valószínűleg AZVLM program lesz (utalás Makay Anna és Bitó Katalin Etro Melede című performanszára).

Idén az egyik legmeghatározóbb, a művészeti eklektikát és a közösségteremtést is ötvöző program a TÁP Színház Techno Varieté című darabja: egy olyan produkció, ami lényegében  új színpadot teremt, a Kolorádó fősodortól kicsit félreeső Erdei Színházat. A tavalyi előadás sikerét jól mutatja, hogy a koncerteken tombolás csúcsidejének számító, este 9-től éjfélig tartó idősávban sorban álltak az emberek, hogy bejuthassanak az előadásra. Az Utazás Faremidóba című darabban kb. egy óra alatt, jelenetről jelenetre botladozva a fák között, kétpercenként beengedett párokban lehetett végigsétálni. Az erdőben való vándorlás és a környezet ihletet adott a TÁP-ot alapító és azt 30 éve vezető Vajdai Vilmosnak. A sok ambivalenciát és eklektikát sejtető – zene és nemzene, színház, ami erdő, új, de mégis régi –, technóra építő produkció pedig megihletett engem is.

“30 évesek vagyunk. Ez az előadás 23. Arra gondoltam, hogy ha ezt egy erdőben csináljuk, akkor még érdekesebb oda kivinni a technikát, ahogy ez már tavaly is bebizonyosodott, ami a 23 év alatt még durvábban fejlődött. Hogy hogy tud találkozni a természet és a technika látványban, hangulatban” – meséli Vili a Techno Varieté és Kolorádó összehozásának ötletéről. Kiderül, hogy ennek megfelelően a Techno Varieté nevében a techno nemcsak a zenét, de az egész technikát, technológiát jelöli, ami 2000-ben, a darab bemutatásakor, még gyerekcipőben járt Budapesten, a mostanihoz képest. Amikor a színház még jellemzőbben klasszikus eszközökkel operált, egy-egy TÁP-produkcióban már akkor is néptáncosok táncoltak drum&bass zenére, ráadásul a techno is akkoriban kezdett berobbanni az itthoni bulikultúrába, amiben Vili inspirációra talált a produkciókhoz is.

“Minden előadásban új dolgot próbálok ki, de nehéz új dolgot kitalálni ahhoz képest, hogy már minden van a színházban. Leginkább most azzal kísérletezem, hogy hogyan lehet eklektikusan mindent széttolni.” Mikor az eklektika és a vad párosítások elkötelezett híveként dolgozó rendezőtől 23 évvel ezelőtt megkérdezte Frenák Pál, nem tudna-e valamilyen szerepet biztosítani két Japánból érkezett vendégtáncosának, meg is lett a két idegent, vándort megjelenítő, japán táncos főszereplője a Techno Varietének, miközben az igazi főszerepben a techno és a technika maradt, amit az akkor kibontakozó budapesti elektronikus színtér és underground művészvilág tagjai, Bernáthy Sanyi és a fia, Bernáthy Zsiga, Dj Buci, Dj Quick, álmodott a produkcióhoz. “Dj voltam, partykra jártam. A partykon már működtek a technikák meg a különböző eszközök, amik oda voltak kitalálva, és azt láttam, hogy ez kiválóan működne a színházban is. Egy újfajta hangzás, látvány. Akkor jött be a techno divatba, és ezt a kettőt ötvözni szerettem volna. Hozzá ott volt a hátsó szándék, hogy aki partykra jár, azt valahogy be kellene vonzani a színházba is.”

Vili felvette a kapcsolatot az eredeti előadás alkotóival. A cél, hogy a Kolorádón újraéledő Varietén az előző generációk és a mostani huszonévesek közösen álmodják újra a darabot más szerkezetben. Ha szerencsésen alakulnak a dolgok, ott lesznek Cseh Tamás bakonyi indiánjai is egy nagy sátorral, de persze a TÁP-os előadások összeállásának dinamikáját és az utolsó hetek óriás hajráját ismerve még sok a kérdőjel. Aki pedig a kérdőjelekből pontokat varázsol, az Csonka Laura, az óriási és nem kicsit szétszórt csapatot összefogó jobbkéz.

“Már egy csomó emberrel beszéltem, aki a régiben benne volt, hogy gondolják újra a mai világra és egy erdőre vonatkoztatva. Juhász Andrásnak, akivel ez volt az első előadásom, és utána az alapmunkatársam lett, volt installációja is. Vele szeretném ezt átgondolni, csak még nem tartunk ott, még meg kell csinálni, egykéthánégyöthathétnyolc.” A fesztivál előtt öt héttel zajló beszélgetésünk is egy folyamatos ötletelés – milyen díszletet lehetne még, kiket kellene még bevonni. Az interjú során sorra jönnek az újabb asszociációk, például egy soha meg nem valósult darabhoz korábban felvett hangjáték felhasználásáról. A TÁP legtöbb darabja ilyen: az előadás utolsó pillanatáig alakul, és végig annyira közös, amilyenhez hasonló kevés létezik ebben a műfajban. “Hogyha valakinek közben vagy a végén jön valami olyan jó ötlete, ami megváltoztatja az egészet, akkor miért ne. “ Most sem lesz ez máshogy. Adott a kereteket biztosító tematika, amin belül mindenki önálló vagy legfeljebb kiscsoportos jelenetekkel készül. “Van egy alapgondolatom, aztán ők kitalálnak valamit. A rutinommal meg tapasztalatommal már tudom, hogy abból mit lehet csinálni, be lehet-e – és ha igen, hova – rakni. Azt jól meglátom, hogy kinek melyik ötletéből lehet valamit csinálni, meg azt is, amelyikből nem. Próbálok közösen dolgozni mindenkivel, hogy mindenki élje ki a maga alkotási vágyát, kreativitását. Semmit nem erőltetek. “

A téma az eredeti darabhoz hű marad, ami ahhoz képest jelentős változás, hogy most a nézők lesznek a főszereplő vándorok, akik egy erdei séta során járhatják sorra az újabb és újabb, zenés-táncos-vetítős és ki tudja, még milyen jeleneteket. Ezeket végigjárva talán hasonló érzéseket ébresztő élmény születik majd, mint amit a 23 évvel ezelőtti közönség élhetett át, de az is lehet, hogy valami egészen más. Az eredeti csapatnak mindeközben lehetősége nyílik reflektálni a múló időre és az abban változó térre. A TÁP Színház tavaly 50 fővel volt kint a Kolorádón, ami a valaha volt legnagyobb produkciója a fesztiválnak. Idén sem számolunk kisebb létszámmal, és nagyon bízunk a Táposok jól ismert lelkesedésében. Vili szerint még az is lehet, hogy az idei Kolorádón Vedat Akdag zenész is csatlakozik a Techno Varietéhez. Vedat kapcsán kérdezem a mai zenéről és bulikultúráról: “Amikor dj-ztem, egyszercsak a dnb lett a tinédzserek zenéje, előtte meg a punk volt. Egy nagy energiát kiadó zene. Ezért nem véletlen, hogy most is a tinédzserek buknak a révre. Ez hivatást is teljesít egyrészt energialevezetésként, másrészt segíti a drogok feldolgozását a szervezetben.” Vili tapasztalatból beszél, hiszen ő maga is feltűnik többek között a korábban említett dnb-re néptáncolós jelenetben a partyk népe című youtube doksiban – ez a 2000-es évek rév-kultúráját mutatja be, egy „milyenek lettünk volna, ha 20-30 évvel korábban bulizunk együtt” életérzést adva át. Több mint két évtized elröppent azóta, de a filmben szereplő DJ Dork, Naga és L. Laki László (Smooglers) fellép az idei Kolorádón is.

A TÁP Színház jelenléte a Kolorádón többek között azért is a szívügyünk, mert tökéletesen illusztrálja a fesztivál küldetését. Interaktívan létezni a környezetünkkel, felhasználni a technikai fejlődést, de csak annyira, hogy az a művészetet szolgálja, miközben végig hűek maradunk az eredeti ötlethez: együtt lenni, együtt alkotni, jól érezni magunkat kint a szabadban. A Techno Varieté csütörtök és péntek este lesz keresztül-kasul sétálható az Erdei Színházban, de a szombatra érkezők sem maradnak esti színház nélkül: az erdőn túl, a csillagok alatt egy tisztás lesz a színtere Mészáros Máté Fény által című darabjának, melyben táncosok mozgatják a fényeket, ezzel irányítva rá a figyelmünket megvillanó, fontos részletekre, amelyek aztán ismét sötétségbe borulnak. A további művészeti, zenei és egyéb programokat kedvcsináló leírással és programtáblával a Kolorádó weboldalán találjátok.