Megjelent az áprilisi lapszámunk

A Start című rovatban Jankó Judit ezúttal a nemzetközi Postmasters vezetőjével, Banovich Tamással beszélgetett karrierről, szemléletmódról és víziókról. Az Fény, üveg, textil című blokkban Veress Kinga és Jankó Judit izgalmas üvegművészeti praxisokat helyeznek új fénybe, Kelecsényi Csilla pedig Szilvitzky textilmunkáihoz nyújt izgalmas konceptuális támpontokat. A lapszám további cikkjeiben olvashatunk még párizsi magyarokról, Gábor Áron gesztusműveiről, Kecskeméti Sándor szobrairól, Bácsi Róbert László fotográfiáiról, a vonal életműveket átkötő jelenségéről, valamint az idei Derkovits-ösztöndíjasokról.
Sirbik Attila a globális kilátásokat tágítva Mihael Milunović képzőművésszel beszélgetett komplex világpolitikai és társadalmi mozgásokról, valamint olyan festékkel tolmácsolt narratívákról, melyekben Drakula és Brâncuși egy orientalista olvasat ikonográfiai nyersanyagává válik. Sípos László problémafelvető esszéjében az etnocídium kérdését vizsgálja az orosz–ukrán háború és a 20. századi történelem kontextusában. A cikk aktuális felvetéseinek sötét víziója a művészet területén vizsgálja a mindannyiunkat foglalkoztató lehetséges következményeket.

Tartalom

HIBRID PLATFORMOK
4╱Tayler Patrick: Ismeretlen terepen. Interjú Paul Barschsal
9╱Viski Noémi: Ez lenne a játékipar jövője? A play-to-earn játékok ambivalens világa

START
12╱Jankó Judit: Folyamatos reflexió. Beszélgetés Banovich Tamással

FÉNY, ÜVEG, TEXTIL
16╱Veress Kinga: Izzás, dermedés. Üveg hat főre
21╱Jankó Judit: Mysterlight by NagyMolnar. A fény geometriája
23╱Kelecsényi Csilla: Mesterem volt, és kollégám lett. Szilvitzky Margit életpályája

KÖRKÉP
26╱Sinkó István: Párizs ege alatt. Három magyar festő Párizsban
28╱Pataki Gábor: Az idő szövedéke. Gábor Áron kiállításai
31╱Vészi Judit: Formába zárt erő. Kecskeméti Sándor kiállítása
34╱Sinkó István: Élettapasztalások a laboratóriumban. Bácsi Róbert László kiállítása
36╱Lóska Lajos: Vonallal kifejezett gondolatok. Delineo ergo cogito
39╱Képíró Ágnes: Viszonylagos konfetti. Derkó 2022

OLVASÓ
44╱Pataki Gábor: Visszanyert szabadság. Bánki Ákos – Schneller János (szerk.): Egy hiányzó láncszem. Hortobágyi Endre festészete
45╱Pusztai Ilona: Magritte Tükörországban. Orosz István: Könyv a tükörben (avagy a megevett tengerészek)

KÜLFÖLDI IZGALMAK
46╱Sirbik Attila: A rendszerszintű betegség láttatása. Mihael Milunović képzőművészeti víziói
52╱Sípos László: Etnocídium a szomszédban. Mi lesz a műtárgyakkal?

4╱

„Ahhoz, hogy megízleljük a Drezdában és Berlinben tevékenykedő Paul Barsch képzőművész (1982, Karlsburg) összetett művészi gyakorlatát, el kell vesznünk az alternatív módokon kialakított webes platformok útvesztőjében és fel kell tárnunk a művész által felépített, sokrétű fizikai tereket és tárgyakat. A New Scenario (Új forgatókönyv) című – konceptuális labirintusként is felfogható – progresszív műegyüttesben Paul Barsch és Tilman Hornig a művészeti performativitás lehetséges helyszíneit vizsgálják felül.” (Tayler Patrick: Ismeretlen terepen. Interjú Paul Barschsal)

9╱

„A 2021-ben tomboló NFT-forradalom a műkereskedelem mellett a játékipart sem hagyta érintetlenül. Az NFT-k által megnyílt az út a GameFi (gaming + finance) vagy más néven play-to-earn (játssz és keress) típusú játékok előtt. A pénzkeresési lehetőséggel kecsegtető digitális világok nem csupán a gamerközösséget mozgatják meg: a befektetni vágyó tehetős réteg, a fejlődő országok lakói, világmárkák, valamint a celebritás- és márkarajongó fiatalok mind a közösség részei. A játékok által olyanok is felcsapják a kriptovaluta-kisokost, akik korábban egyáltalán nem érdeklődtek a blokklánc-technológia lehetőségei iránt.” (Viski Noémi: Ez lenne a játékipar jövője? A play-to-earn játékok ambivalens világa)

12╱

„ Banovich Tamás New Yorkban él, 36 éve vezeti lengyel származású feleségével, Magda Sawonnal közösen az általuk alapított Postmasters Galériát. 1984 decemberében indultak East Village-ben, 1989-ben a Sohóba, majd 1998-ban Chelsea-be, végül 2013 októberében Tribeccába, egy új és nagy kiállítótérbe költöztek. A legfontosabb számukra, hogy az általuk képviselt művészet reflektáljon mai világunkra. Legújabban az NFT izgatja Banovich Tamást, aki szerencsére gyakran jár Budapesten, így személyesen tudtunk beszélgetni.” (Jankó Judit: Folyamatos reflexió. Beszélgetés Banovich Tamással)

28╱

„Kissé szigorodva, ellenpontokkal kiegészítve, de ez az alapja a 2000-es évek közepén induló, meghatározó fontosságú sorozatnak, a Szin-tézisnek, melyből most a Bartók 32 Galériában látható válogatás. Az addigi művek bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb téri helyzetével szemben itt jóval nagyobb szerepe lesz a függőleges-vízszintes tagolásnak. Szinte a sorozat valamennyi darabján erőteljes fekete és rőtvörös sávok, csíkok adnak a képtérnek markáns tagolást. ” (Pataki Gábor: Az idő szövedéke. Gábor Áron kiállításai )

39╱

„Az évtizedek óta csak Derkónak rövidített állami elismerést évente 26 fiatal képzőművész nyerheti el, egy alkotó maximum háromszor. Mind a pályázók, mind a művészeti szcéna gyakorlati és elméleti képviselői évről évre izgalommal várják a nyertesek névsorának közzétételét és a Műcsarnokban megrendezésre kerülő bemutatkozó kiállítást, melynek 2016 óta Fazakas Réka a kurátora. A kiváló érzékkel válogatott anyag szisztematikus és a lehetőségekhez mérten organikus rendezése a kurátor és az alkotók kiváló együttműködését, olykor a műtárgyak közös pozicionálását jelenti, nem beszélve a kiállítás azon rejtett szövetéről, melyről mit sem sejt a mezei látogató, csupán azt érzi, valami ki nem mondott közvetlenség árad a három terem hangulatából.” (Képíró Ágnes: Viszonylagos konfetti. Derkó 2022)

46╱

„Mihael Milunović Párizsban élő képzőművész a világpolitika és a társadalmi mozgalmak nyelvét vizuális eszközökkel fejezi ki. Festményei egyre mélyebbre ásnak e rendszerek mechanikájában, feltárva sötét, láthatatlan és összetett belső működésüket. Napjainkban, amikor a vizualitás elsődleges eszközéül szolgál a világ értelmezésének, Milunović felismeri a festészet fontos szerepét. Összetett alkotásai több jelentésréteget is kínálnak, egy olyan zónába kalauzolják a befogadót, ahol új ismereteket, látásmódokat és válaszokat kap, ahol valóban felszínre tudja hozni kíváncsiságát, és el tud szakadni önmagától. Ha ez egyáltalán lehetséges…” (Sirbik Attila: A rendszerszintű betegség láttatása. Mihael Milunović képzőművészeti víziói)