Megjelent a január-februári lapszámunk

TARTALOM

TÚLVILÁGI TEREK
4╱Tayler Patrick: Égre vetített képhibák. Interjú Robert Roesttel
8╱ Sirbik Attila: Neonplexik vegyülnek csontokkal. Beszélgetés Borsos Lőrinccel
12╱ Lóska Lajos: Árnyképek. Gémes Péter fotófestészete
15╱ Szilák Andrea Lilla: A tűzzel nem szabad játszani – vagy mégis? Gondolatok a Sanga ni wati című kiállításról
18╱ Kányádi Iréne: Meditációs objektumok. Kortárs művészeti kiállítás Hamvas Béla tiszteletére

ELŐHÍVÁS
20╱ Sirbik Attila: Algoritmusok használnak minket. Beszélgetés Cséka Györggyel, az Újratervezés című kiállítás kurátorával
24╱ Jankó Judit: Megáll az idő az amerikai prérin. Joel Sternfeld kiállítása
28╱ Ébli Gábor: Privátfotó és kortárs művészet. Kiállítás Simó György gyűjteményéből
32╱ Fazakas Réka: Képbe zárt pillanatok. Cedric af Geijersstam fotóiról

TÚLSÁGOSAN ZAJOS MAGÁNY
35╱ Rényi András: Az emlékezés kín-tornája. Hordozható holokauszt

START
38╱ Schneller János: Nem ér a nevem – avagy semmi sem igaz. Jánosi Anna kiállítása
40╱ Mészáros Mónika: Headless. Dér Adrienn kiállítása
42╱ Kovács László: Gesztus és felelősség. Fekete Boglárka művészete

KIÁLLÍTÁSOK
44╱ Fülöp Tímea: Lókupeceknek és szerencsejátékosoknak. Esterházy Art Award 2023
47╱ Tatai Erzsébet: A feminizmus befejezhetetlen projekt. Szabó Eszter Ágnes kiállítása
50╱ Kozák Csaba: Geometria és gesztus. Fábián Zoltán, Jancsik Károly, Kiss Zoltán és Szlabey Zoltán kiállítása
52╱ D. Udvary Ildikó: Túl a metafizikán. A MAOE Képzőművészeti Tagozatának kiállítása

ÉLET-MŰVEK
54╱ Domonkos Ferenc: Körkérdések. Gábor Áron kiállítása
57╱ Wehner Tibor: Szerelem, élet, halál (munka-, ill. művészetterápia). ef Zámbó István kis életmű-kiállítása

FEKETÉN-FEHÉREN
60╱ Tayler Patrick: Merre görgessünk? Retrospekciók és víziók
61╱ Pataki Gábor: Így jöttünk… Az Új Művészet indulása
62╱ Révész Emese: Képtelen művészettörténet. A középfokú művészettörténet-oktatás aktuális helyzete
64╱ Nagy Barbara: Művészettörténet-oktatás középfokon. A tantárgy középfokú tanításának strukturális jellemzői és sajátosságai a közelmúltban

OLVASÓ
66╱ Cs. Tóth János: Képek és képzetek amplitúdója. Lóska Lajos: Képek és képzetek

KÜLFÖLDI IZGALMAK
68╱ Kovács Ágnes: A Nagy vörös gömb. Walter de Maria és a land art
70╱ Boros Lili: A kiállítási installáció mint múzeumi program. A Picture Gallery in Transformation című gyűjteményi kiállítás

4╱

„Nem lehet, hogy csupán jó viszonyt ápolok a kísértetek birodalmával, a szellemekkel? Inkább azt érzem, hogy segítenek nekem, és én is közreműködöm. A kísérteteket és a szellemeket gyakran fantomként, érzéki csalódásként vagy pusztán a képzelet szüleményeként értelmezzük. Magamat azonban schopenhaueriánus-jungi idealistának mondanám, aki üdvözli azt a felfogást, hogy a valóság alapvetően mentális képzetek összesége. Éppen ezért szerintem ezek a szellemek valóban léteznek. Mindig is úgy éreztem, hogy gondolatcsere történik az alkotás során: egy olyan kollektív munka, ami a spektrális tartományokkal folytatott párbeszédben bontakozik ki. Kapunk valamit, fizikai formát adunk neki, és továbbadjuk. Ki – vagy mi – az, aki összekapcsolja a gondolatok elszórt, távoli pontjait az elmédben, és elülteti benned az ötletet vagy vágyat, hogy megfess egy bizonyos művet?” (Tayler Patrick: Égre vetített képhibák. Interjú Robert Roesttel)

8╱

„Egy évvel ezelőtt egy nap alatt állítottuk össze a koncepciót arról, hogy mit fogunk csinálni egy év múlva. Húzós, de remek, egészestés program volt. Kezünkbe vettünk egy Bataille-ról szóló könyvet, Horváth Márk és Lovász Ádám Látomások a lefejezésről című kötetét, aminek a borítóján egy 2016-os alkotásunk, A felvilágosodás igazi arca reprója látható. Tiszteletpéldányként került hozzánk, de sose nyitottuk ki. Akkor viszont Lilla pont ott csapta fel, ahol ennek a kiállításnak a címe szerepelt, azon az estén pedig szépen sorban kibomlott minden, egyik dolog hozta a másikat. Nagyon jó flow volt, egyben visszaigazolás is számunkra, hogy igenis működik köztünk termékeny párbeszéd.” (Sirbik Attila: Neonplexik vegyülnek csontokkal. Beszélgetés Borsos Lőrinccel)

24╱

„Joel Sternfeld fotográfus a 70-es években indult New Color fotós mozgalom – ők fedezték fel a színt a művészi fotózásban – egyik vezető alakja. Leghíresebb sorozatából, az amerikai életet és identitást körbejáró American Prospectsből látható izgalmas válogatás az Albertinában. A művész az Albertina Múzeumnak adományozott egy jelentős anyagot, a mostani kiállítás ezekből válogat. Nem véletlenül ezzel, a művész leghíresebb, legtöbbet idézett sorozatával kezdenek: ez az, amivel az 1944-ben New Yorkban született Sternfeld feltette magát és a New Color Photography mozgalmat a térképre. Az Albertina Múzeum három fotósorozatból összesen 349 alkotást kapott, ezek az Első képek (1971–1980), az American Prospects (1978–1986) és a Stranger Passing (1986–2001). A gyűjteménybe került fényképek archív pigmentnyomatok.” (Jankó Judit: Megáll az idő az amerikai prérin. Joel Sternfeld kiállítása)

44╱

„Kellő ügyességgel persze bele lehet csomagolni a frissen támadt elvárásokat az örömünnepbe, így tesz például a hivatalos közlemény, mikor azt hangsúlyozza, hogy az Esterházy-díj számos művész számára a nemzetközi áttörés előszobája volt (merthogy akkor kezd megtérülni a művészet, mikor nyugat-európai pénztárcák finanszírozzák a kelet-európai költségeket, a magyar piac ugyanis nem tudja önmagában eltartani saját művészeit). Az oklevél megszerzése egyre inkább a siker előfeltételének tűnik, sem mint puszta indikátornak – a Velencei Biennáléra már nem is érdemes pályázni enélkül.” ( Fülöp Tímea: Lókupeceknek és szerencsejátékosoknak. Esterházy Art Award 2023)