Megjelent a március-áprilisi lapszámunk

TARTALOM

LEENDÉSEK
4╱ Sirbik Attila: A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több. Beszélgetés Klájó Adriánnal, a HAB rezidens művészével
8╱ Horváth Márk: Inorganikus leendések. Üveges Mónika Metabiózis című kiállítása
11╱ Fenyvesi Orsolya: Huzat. Üveges Mónika Metabiózis című kiállítása kapcsán
12╱ Sirbik Attila: Találni egy zugot. Beszélgetés Stark Attilával

KOCKÁK ÉS SEJTEK
16╱ Schneller János: Modern művészetünk nagy pillanata. Az Európai Iskola
20╱ Lengyel László: A kubizmustól az absztrakcióig. Réth Alfréd (1884-1996)

SZOBRÁSZATI KÉRDŐJELEK
24╱ Jankó Judit: Az írók szavakkal, a szobrászok tettekkel. A Bázis csoport kiállítása

KOLLEKCIÓ
28╱ Ébli Gábor: Nemzetiség és nemzetköziség. Modern és kortárs válogatás a Böhm-gyűjteményből
31╱ Széplaky Gerda: Az identitás lehetőségei. Fenegyerekek
34╱ Kutasy Mercédesz: Invenció kontra automatizmus. Válogatás a Mobil MADI Múzeum gyűjteményéből

SZÉLSŐÉRTÉK
38╱ Kovács Alex: Egy ember körvonala. Attalai Gábor kiállítása
41╱ Kovács Ágnes: Az önsebző lázadó. Günter Brus (1938-2024)

KÉPEK ÉS KÁPRÁZATOK
44╱ Czene Márta: Big picture. Révész László László kék korszaka
47╱ Sturcz János: Képrejtvények. Wächter Dénes kiállítása
50╱ Novotny Tihamér: Polifónia. Aknay 75
53╱ Lóska Lajos: A varázsló kertjében. Szurcsik József tárlata
56╱ D. Udvary Ildikó: Reflexiók távlatra. A MAOE képzőművészeti tagozatának kiállítása

FEKETÉN-FEHÉREN
60╱ Fehér Dávid: Az árnyékok mintázata. Koós Gábor A sötétbe nézek című kiállítása
63╱ Révész Emese: Orfeusz feljegyzései. Horesnyi Bálint grafikáiról
67╱ Fülöp Tímea – Pataki Gábor – Tayler Patrick: Frikció és fikció. Beszélgetés a kritika jelenkori helyzetéről
70╱ Gyarmati Gabriella: 150/75. Kiállítás a szegedi Rajz-művészettörténet Tanszék alapításának 75 éves évfordulóján

SAVLEKÖTŐ
74╱ Győrffy László: Sanyika esete a posztstrukuralizmussal. A Kósa-osztály kiállítása

OLVASÓ
78╱ Szerényi Gábor: Kalauz a láthatóba és. atudatalattiba. A HUNGART-monográfiasorozat újabb három kötete

KÜLFÖLDI IZGALMAK
80╱ Török Judit: Hol vannak a határok, és kik az idegenek? Hamarosan megnyílik a 60. Velencei Biennálé

4╱

„Klájó Adriánt az újrahasznosított objektek kidolgozása közben is foglalkoztatják a darabjaira hullott, értékeit vesztett világ terei, szereplői, történései. Közvetlen környezetének anyagait felhasználva sajátos világot épít, a peremléttel és annak vizuális örökségével játszik.” (Sirbik Attila: A jó munkához idő kell, a rosszhoz még több. Beszélgetés Klájó Adriánnal, a HAB rezidens művészével)

8╱ és 11╱

„Üveges Mónika alkotásai az életre kelt mesterségesség és a természetessé vált technoszféra megtestesülései. Egyszerre tűnnek teljesen idegennek és a hétköznapi megismeréstől visszahúzódónak, de mindeközben egy technoszféra inorganikus vitalitását is felmutatják. Egy naturalizált mesterségesség esztétikai megtestesülései. Ezen belül plasztikusan kapcsolódik egymásba a maradvány, az átformálódó materialitás és az élet spekulatív poszthumanista értelmezése.” (Horváth Márk: Inorganikus leendések. Üveges Mónika Metabiózis című kiállítása)

„Mert el fog jönni az ideje annak, hogy az érintéseknek következményei lesznek, anyag nem marad magába rendezetten, a molekulák engedékennyé válnak, megengednek az akaratlagos találkozásoknak, és ahogy az izzadt tenyér a fémkorlátnak nyomódik, ahogy a combon a bőr a székhez dörzsölődik, arc a párnához, nyál cseppen a betonra, tappancs simul a poros talajra, a rózsa a vasrúdon felkapaszkodik, medúza a sziklának csapódik, ott szerves a szervetlenbe átjajong, és ideiglenes képződményeket, áttűnő jelenségeket hoz létre ez az egymásba vonatkozás, részecskék szabadulnak fel lelkesülten, és a találkozások, az ütések, a horzsolások, súrlódások és illeszkedések mentén kiszáll az anyag a kvantumtérbe, majd visszacsap, a fém megfolyik, az arcbőrt kissé megvarrja a pamut, egy kis pirosat, egy egészen kevés vért szálaz magába…” (Fenyvesi Orsolya: Huzat. Üveges Mónika Metabiózis című kiállítása kapcsán)

16╱

„Nehéz elhinni, hogy az oly sokat hivatkozott Európai Iskola történetét összefoglaló kiállítások közül a Ferenczy Múzeumi Centrumban, a MűvészetMalomban látható kiállítás mindössze a harmadik olyan tárlat, amely megkísérli az iskola és az abból kiváló csoportosulások történetét átfogóan bemutatni. A kiállítás időszerűségét nemcsak a fenti tény, hanem az eltelt idő hossza is sokszorosan igazolja, hiszen a csoport megalakulása óta közel 80 esztendő, az 1973-as, első székesfehérvári kiállítás óta több mint 50 év, az első monográfia megjelenése óta pedig épp egy generációnyi idő telt el. Nem csoda, hogy a 20. század egyik legjelentősebb és talán legnagyobb hatású hazai művészcsoportjának és szellemi műhelyének tudományos és edukatív igényeknek is megfelelő bemutatását több mint három évnyi kutatás, szervezői és szerkesztői munka előzte meg. A kiállítás vezető kurátorai, Bodonyi Emőke és Pataki Gábor köré szerveződő kutatócsoport munkájának köszönhetően pedig egy nemcsak külsőre, de tartalmát tekintve is jelentős kiállítás és méretes katalógus született, melyben az egyes kutatók a nemzetközi kapcsolatokat, a politikai kontextust, a szellemi hátországot, az inspirációkat, az elvont művészek nemzetközi kapcsolatrendszerét, valamint a csoport kiállításait és kiadványait is részletesen ismertetik.” (Schneller János: Modern művészetünk nagy pillanata. Az Európai Iskola)

80╱

„Idén a Biennálé „ ferde”. Hamarosan kiderül, miért. Kezdjük mindjárt a címadással. James Thornhill és Fulvia Carnevale alapította 2004-ben azt a „Claire Fontaine” fedőnévvel jelzett, kétszemélyes koncept csoportot (Duchamp „Fontaine” nevű wc-kagylója után), amely utal az idei biennalét fémjelző neonszobrainak készítőire és egyúttal egy 2000-ben rendezett torinói kiállításra is, amely a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen lépett fel. Ezt a témát tűzte zászlajára a 60. Velencei Biennálé kurátora, Adriano Pedrosa Idegenek mindenütt (Stranieri Ovunque) címmel. Az idei, akárcsak a két előző, a politikailag korrekt, főleg outsidereket felvonultató, „divatos” biennálék sorozatába írható. Kakofón, színes kiállítás az összes kontinensről érkező 332 művész részvételével, ahol valószínűleg minden látogató megtalálja azt, amit szeretne.” (Török Judit: Hol vannak a határok, és kik az idegenek? Hamarosan megnyílik a 60. Velencei Biennálé)