Megjelent november-decemberi lapszámunk

TARTALOM

EGY GÖRÖG TOLEDÓBAN
4╱ Veress Ferenc: Ég és föld között. Zarándokúton El Grecóval
8╱ Németh István: Mennyire taksáljuk el Grecót? Egy legendás kollekció

HANTAI 100
12╱ Berecz Ágnes: Száz. Hantai-variációk
17╱ Kollár Bálint: Etűdök hajtogatásra. Érzéki zsenialitás Hantai Simon sorozatában

MŰTEREMBEN
20╱ Képiró Ágnes: A művészet arra való, hogy megváltozzon az ember. Beszélgetés Keserü Ilonával

MEDITÁCIÓK
24╱ Keserü Katalin: Kép/írás. Kalligráfiák, jelek, betűképek. Kiállítás az MNB gyűjteményéből
30╱ Sinkó István: Az elemek apoteózisa. Molnár Sándor kiállítása
32╱ Takács Fábián: Fény és sötétség kíséri alkotói útján. Nádas Péter kiállítása
34╱ Gergely Réka: Ötből egy. Wagner Nándor, a bölcselet szobrásza

TALÁLT TÁRGYAK
36╱ Bókay Antal – Egri Petra: A valóság diszkreditálása. Szürrealizmus és dizájn

KÖRKÉP
40╱ Gaján Éva: Fél évszázad a föld alatt. A Vajda Lajos Stúdió jubileumi kiállításai
44╱ Lóska Lajos: Absztrakt színhangulatok. Krajcsovics Éva: Tablók
46╱ Áfra János: A digitális bennszülöttek párhuzamos valóságai. Új közvetítések
50╱ Tayler Patrick: Örökzöldek és izgága kályhák. Erményi Mátyás kiállításairól
54╱ Jankó Judit: A vonaltól a belső kertekig. Pető István festészete

OLVASÓ
56╱ D. Udvary Ildikó: Túl az ötvenen. HUNGART-könyvek 51–53.

4╱

„Amikor El Greco Velencébe érkezett (1567), két irányzat versengett egymással: a misztikus Jacopo Robustié (akit Tintorettóként ismerünk) és az elegáns Paolo Caliarié (másként Veroneséé). Tintoretto nem kevesebbet tűzött maga elé, mint hogy Tiziano színeit Michelangelo rajzával egyesítse. Mi mást is tehetett volna egy olyan generáció tehetséges tagja, aki a reneszánsz festészet „érett időszakát” követően lépett színre? Vele szemben kortársa, Veronese nem mondott le a csillogásról és az eleganciáról: amikor Utolsó vacsora című képéért az inkvizíció elé idézték és szemére hányták, hogy oda nem illő alakokat festett, ő a költők és a bolondok szabadságára hivatkozott, majd egyszerűen átnevezte a képet Lakoma Lévi házábanra. Tintoretto nélkül nem érthetjük meg El Greco különös fényeit, amelyek néha mintha emberalakjaiból sugároznának, de a furcsa, kígyózó alakok arányai is rokonítják művészetét a nagy velenceiével.” (Veress Ferenc: Ég és föld között. Zarándokúton El Grecóval)

17╱

“Hantai Simon Étude-sorozatának (1968–69) az absztrakt művészet fő mediális inspirációját jelentő zenét sikerült közvetlen módon megragadnia a festészet formai keretein belül. Az ilyesfajta szintézis szükségképpen az alkotó elemek változásait – dekonstrukcióját – is magában hordozza. Elemzésem célja, hogy ezeken a változásokon keresztül bemutassam az Étude-sorozatban megjelenő érzéki zsenialitást. Mindehhez először a tézist jelentő absztrakt művészet és az antitézist megtestesítő zene immanens tulajdonságit kell megvizsgálni.” (Kollár Bálint: Etűdök hajtogatásra. Érzéki zsenialitás Hantai Simon sorozatában)

20╱

“A nyolcasos képemet 1966-ban, a számozott festményeim sorozatát követően festettem, de abban a szériában is szerepeltek a nyolcasos formák valamilyen rejtett módon kanyarogva nem teljesen a nyolcas, hanem önmagát metsző, visszaforduló, kanyargó ívként. Nincs sok köze a számokhoz, a formája érdekes számomra: szinte magától ezt rajzolta a kezem, amikor nem figyeltem oda. Bármikor szívesen foglalkozom ezzel a mindig más irányba továbbinduló, egymást és a saját régebbi útját is keresztező vonallal. Ha metaforikusan nézzük, ez sok mindenre utalhat.” (Képiró Ágnes: A művészet arra való, hogy megváltozzon az ember. Beszélgetés Keserü Ilonával)

32╱

“Ahogyan Nádas Péter író, esszéista is, aki sötétséggel és fénnyel egyaránt „játszik”. A kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója nemcsak szépirodalmi, hanem fotográfiai munkásságáról is ismert. A hagyományos, majd polaroid fényképezés után digitális eszközre váltott, és elsősorban azt kutatja, melyek a gyengéi ennek a technikának. Hogyan változik a létrejött kép, milyenek lesznek a színek, amelyek olykor a valóságtól eltérő, festői látványt hoznak létre. Az így készült képeknek szentelt teret a Deák Erika Galéria Minimo. A sötétség színein címen. Nádas Péter tárlata egy többnapos programsorozat része, az író ugyanis nemrég ünnepelte 80. születésnapját.” (Takács Fábián: Fény és sötétség kíséri alkotói útján. Nádas Péter kiállítása)

36╱

“A 2022-es év a galérialátogatók figyelmét egyértelműen a szürrealizmus különféle irányai és műtárgyai felé terelte. A sort a bécsi Belvedere Megszállottság: Dalí és Freud című kiállítása nyitotta, s a velencei Peggy Guggenheim Múzeum időszaki kiállítása, a Szürrealizmus és mágia: Elvarázsolt modernizmus folytatta (most Postdamban, a Museum Barberiniben látható), majd a párizsi Musée des Arts Décoratifs-ban látható Sokkolás: Elsa Schiaparelli szürreális világa és a nemrég Londonban megnyílt A vágy tárgyai: szürrealizmus és dizájn is arról tanúskodik, hogy a pandémia által kikényszerített múzeumbezárások után újra elérkezett a szürrealista festmények és tárgyak ideje. Kétségtelenül ideje van a szürrealizmusnak, vele a benső titkaink iránti vágynak, a felszabadító erotikának, meg persze a kegyetlenségnek, a paranoiának, az elfojtott, de nem felejthető szorongásnak.” (Bókay Antal – Egri Petra: A valóság diszkreditálása. Szürrealizmus és dizájn)