ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Plasztikus észlelés és nem emberi lágyság
Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation

Horváth Márk

A változékonyság, a deformáció, az átváltások és a hibridizáció megjelenítése lehet a kortárs esztétikai gyakorlat egyik fontos feladata, amelyben a művészet reagál az antropocén jelentette természetkulturális kihívásokra. Azonban éppen a földrendszertudományokra jellemző interdiszciplinaritás mutat rá, hogy a reakció talán nem elégséges. Egy olyan kiterjedt esztétikai és észlelési horizont szükséges, amelynek folytonossága és deterritorializáló mozgása képes összekapcsolni megannyi valóságszintet. A plaszticitás lehet egy olyan esztétikai stratégia, amelyen keresztül megjelenhetnek a radikálisan eltérő temporális szintek és a valóság komplexitása. A lágyság képes lehet feltüntetni az egymással hibridizálódó természetkulturális valóságszintek találkozását, de közben egy olyan mélységgel és plasztikussággal is felruházza a valóságot, amely az egymástól való részleges elkülönülést is lehetővé teszi.

Borítókép:
Vető Orsolya Lia
: Liquid Slices of Time (Dirty Job) ╱ 2023 ╱ akril, vászon ╱ 110×140 cm ╱ Fotó: a művész jóvoltából

Vető Orsolya Lia alkotásain a színek és a formák különös játékán keresztül xeno-temporális idősíkokon találkozik egymással a digitalitás technológiai jövője és a mélyidő ancesztralitása. A színek lágyságánál fogva mégis egy olyan átmenetet mutat fel, amely képes megragadni a plaszticitás és fluiditás folyamatszerűségét. A különös színek és a különböző rétegek egyszerre keltenek lebegő, könnyed érzést és mutatják be a materialitás radikális mélységét. Mintha a festék anyagát visszabontva valami mély, ősi természeti réteg és ancesztrális alapstruktúra bukkanna fel, amely megelőz minden észlelőt és érzékelőt. A lágyság plaszticitása engedi meg, hogy a különböző temporális síkok és színvilágok különös kapcsolatba lépjenek egymással. A rózsaszínek, a könnyed kékek és a több sávból vagy átmenetből felépülő kiterjedések nem vezethetők vissza egymásra, és nem is hordoznak egy hierarchikus struktúrát.

Az izgalmas formák és különös színek lágy vonzerejüknél fogva kapcsolódnak össze, miközben egymásban teljesen nem oldódnak fel. A plasztikusság így egy olyan horizont lehet, amelyben a valóságot jellemző transzformációk és folyamatok esztétikai értelemben mennek végbe. Különböző jegyek, titokzatos színek és rejtjelezett formák találkoznak egymással a tárlaton szereplő képeken. A lágyság színekben és plasztikus folyamatokban tárul fel, de nem tárulkozik fel és nem adja meg magát, hanem magát a visszahúzódást viszi színre. Mégis mintha teljesen felkínálná önmagát az észlelés és a tapasztalás számára. Az észlelés Graham Harman filozófiájában semmilyen módon nem korlátozható értelemmel bíró élő rendszerekre: az észlelés „egy különleges fajta valóság a kozmoszban, amely a világ közvetlenségére utal”. A színek és anyagok egymás számára kínálják lágyan fel magukat, de nem kívánnak meg egy értelmezésen alapuló viszonyt. A lágyság szenzualitásában a világ közvetlensége sűrűsödik össze.

Kiállításenteriőr ╱ Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation ╱ 2023 ╱ VILTIN Galéria ╱ Fotó: Biró Dávid, a művész jóvoltából

Kiállításenteriőr ╱ Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation ╱ 2023 ╱ VILTIN Galéria ╱ Fotó: Biró Dávid, a művész jóvoltából

Mind a kauzalitás, mind az észlelés teljesen dehumanizált kategóriákká lényegülnek át, egyetemes erőkké, amelyek az összes létező belső világát jellemzik: „Minden dolog csak egy másik dolog belsejében bocsátkozhat viszonyokba; minden észlelés egy dolog belsejében megy végbe. A kauzalitás és az észlelés egyenlőek a dolgokkal és azok belsejével. Ha azt mondjuk, hogy az univerzum egésze kauzalitásból és észlelésből áll, ezzel annyit mondtunk, hogy dolgokból áll, és azok olvadt belsejéből tevődik össze… Az észlelés nem reprezentáció, hanem egy dolog belső plazmájában való lakozás.”

Semmilyen különbség nincsen az élet és az észlelés között. Azonban itt egy olyan észlelésről vagy tapasztalásról van szó, amely radikálisan posztantropocentrikus. Vető Orsolya Lia műveiben az anyagok és a formák, a színek és az energiák lágyan egymásra rakódva önmaguk számára tárulkoznak fel. A dolgok egymásra vonzerőt gyakorolnak, szelektív módon aktualizálva ezáltal a bennük rejlő potencialitásokat. A vonzerő esemény, amely „az érzékek paradigmaváltását” vonja maga után. Ez az átmenet azonban nem az antropológiai gép által behatárolható forradalom vagy erőteljes váltás, hanem lágy folyékonyság és materiális plasztikus processzus.

A lágyság párhuzamosan vezet vissza a valóságot alkotó különböző dolgok mélyrétegeibe – abba a furcsa visszahúzódásba, amely egyben el is zárja tőlünk a különböző létezőket –, és juttat el bennünket a különböző színek, árnyalatok, materialitások egymással történő kapcsolódásába. A Gentle Radiation című tárlaton szereplő képek felmutatják, hogy a lágyságot nem egy leegyszerűsítő, homogén struktúraként vagy egy járulékos tulajdonságként kell értelmeznünk, hanem a valóság mélyrétegeibe vezető, ontológiai irányként. Nem elkülöníthetőek az alkotásokon a színek mint jegyek vagy járulékos tulajdonságok és a dolgok.

Kiállításenteriőr ╱ Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation ╱ 2023 ╱ VILTIN Galéria ╱ Fotó: Biró Dávid, a művész jóvoltából

A szín új, materiális, sőt objektumorientált esztétikai megjelenítése hatja át Vető Orsolya Lia műveit. A jegyeket önmagukban egyesítő dolgok sem valóságosabbak azok jegyeinél. A hétköznapi tapasztalatban aligha tudjuk megkülönböztetni a dolgot annak jegyeitől, ezek egybecsúsznak és összeolvadnak egy lágy masszává. Nem valamilyen absztrakciós eljárás eredményeként kell számolnunk a dolog jegyeivel. A szenzuális jellegzetességek konkrét módon adódnak az érintkezés számára.
Azonban a plaszticitás és a lágyságra való képesség bennünk is ott lakozik. Az, hogy a színek és a plasztikus formák önmagukra nyílnak meg, nem jelentik azt, hogy az emberi észlelést és az emberi értelemhorizontot kizárnák. Sőt, a plasztikusság elvezethet egy interdiszciplináris vagy természetkulturális horizonthoz, egy olyan szférikus érzékenységhez, amely kivezet a modernitás nagy választóvonalai közül. A plaszticitás ott van az alkotó szubjektivitásában, de a festékben és a különböző anyagokban is. Éppen azért fontos a hibridizáció és a találkozás rizomatikus határfelületeire felfigyelnünk. Nemcsak a festék, a színes formák és a különböző rétegek találkoznak ilyen plasztikus határokon keresztül, hanem mi is így érzékeljük a műveket.

Kiállításenteriőr ╱ Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation ╱ 2023 ╱ VILTIN Galéria ╱ Fotó: Biró Dávid, a művész jóvoltából

Kiállításenteriőr ╱ Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation ╱ 2023 ╱ VILTIN Galéria ╱ Fotó: Biró Dávid, a művész jóvoltából

A plaszticitás nem egy esemény vagy nem egy külső behatás eredménye a szubjektum kapcsán, hanem a plaszticitás erői a látszólag sima felszín alatt húzódnak meg, mint egy tartalék vagy egy potencialitás.
A plaszticitás nem egy a rendszeren kívüli esemény vagy külső dolog hatása, hanem a szubjektivitásban és a valóságon belül megtalálható vezető elv, amely önmagában is képes az átalakulásra, és önmagában is plasztikus. A megszokott binaritás fenntartása helyett izgalmasabb esztétikai stratégia a lágyság belső, visszahúzódó szubsztanciáját és a plasztikusság plaszticitását vizsgálni. Azonban a plasztikus szubjektum ráébred, hogy észlelése a valóságot alkotó megannyi érzékelési horizonthoz hasonló, hogy viszonyulásában és esztétikai érzékenységében van valami nonhumán, valami rejtelmesen ősi.

Vető Orsolya Lia: Liquid Slices of Time (Gentle Radiation) ╱ 2023 ╱ akril, vászon ╱ 80×100 cm ╱ Fotó: a művész jóvoltából

A tudatnak semmilyen privilégiuma vagy ontológiai kitüntetettsége nem marad ebben az ontológiában és esztétikai viszonyrendszerben. A kauzalitás szükségképpen közvetett, a dolgok egymás karikatúráihoz férnek hozzá csupán. Harman a dolgok egymás számára hozzáférhető „karikatúraszerű” felületeit hívja „elemeknek”. Ezen elemek mögött a visszahúzódás és a rejtettség mélyrétegei vannak jelen. Minden kauzális viszony, minden találkozás elemeken keresztül zajlik. A dolog és a vele érintkezésbe kerülő, affektált dolgok, saját belső életének részleges összeolvadása mindig részleges mértékű. De a különbség nem szubjektum és objektum között, hanem a külső és a belső differenciájában rejlik.

Vető Orsolya Lia képein a különböző színes rétegek és formák egymásba részlegesen feloldódva találkoznak ilyen színes mezőkben, amelyeket körbevesz a dolgok belsejét jellemző visszahúzódás és feltárhatatlanság, mint újabb réteg vagy újabb színfelület. A színes körök és furcsa ősi féreg-szerű színes formák lágyan vágyakoznak egymásra. A különböző színeket értelmezhetjük ezen feltárulkozás és vágyódás összesűrűsödéseként is. A vonzerőnek köszönhetően a vágyott dolognak egy attribútuma kitüntetetté lényegül át, majd az egyesülés során összeolvad a két létező horizontja. Olyannyira kitüntetetté válnak a vonzerő tárgyának minőségei az iránta vonzódó fél számára, hogy ezek a jegyek objektiválódnak. Így elmondható, hogy kauzális jelentőséggel bír ez a látszólag esztétikai kategória. A tárlaton szereplő művek esetében az esztétikum és a létezés között nincsen semmilyen határvonal.

Vető Orsolya Lia: Liquid Slices of Time (Stone-Washed) ╱ 2023 ╱ akril, vászon ╱ 220×190 cm ╱ Fotó: a művész jóvoltából

A részleges vagy nem egészleges feloldódást éppen a lágyság mint nem járulékos tulajdonság ontológiai plaszticitása vagy a plaszticitás plasztikussága adja. A plaszticitás annak plaszticitásának felfedezésén és a koncepció meghajlításán keresztül válik ontológiai jellegűvé. A lágyság lehetővé teszi a feloldódást, de a részleges elkülönülést is, megmutatja az elkülönülő színek harmóniáját és a heterogén elrendeződések rétegződését is.
Vető Orsolya Lia művein a lét lényegi elemévé változik a plaszticitás, és nem csupán egy meghatározott létezőnek a transzformációját jelenti. A lét, a valóság és a valóságban szereplő létezők plasztikusak, és ezen plasztikusság lágy esztétikai jegyekkel vesz körbe bennünket.

▬▬▬▬
Vető Orsolya Lia: Gentle Radiation
Viltin Galéria
2023. szeptember 18. – 2023. október 14.