Pompa kicsiben
Beszélgetés Molnár Anival az új galériája kapcsán és Fülöp Tímeával, a programok kurátorával

Bordács Andrea

Borítókép

Koltay Dorottya Szonja: Delej-telepi óvónő munka után kisimul, ╱ 2024 ╱ olaj, vászon ╱ 180×160 cm ╱ az am projects jóvoltából

BA: Eléggé elfoglalt vagy, sok a kiállítás, vásárokra jársz. Hogy jött a vágy, hogy legyen egy másik galériád is?

Molnár Annamária: A gondolat kiindulási pontja elég prózai volt: szerettem volna egy saját tulajdonú, utcai bejárattal rendelkező kiállítóteret a Bródy Sándor utcában, ami biztosan nem kerül veszélybe a bérleti díjak változásával, és amivel hosszú távon tervezhetek. Mivel nem költözésről volt szó, nem volt sürgető a felújítás sem, bőven volt idő tervezni és alaposan végiggondolni, mit is szeretnék az új hellyel. Az, hogy valami frissre, újra, teljesen más profilúra használjam a teret, a kezdetektől egyértelmű volt, de a program lassan érlelődött bennem. Egyébként a vártnál több munka volt a hely felújítása és indítása, amit nem volt könnyű összeegyeztetni a galéria egyébként is sűrű programjával, de remélem az am projects rövid időn belül már gördülékenyen fog működni Timi közreműködésének köszönhetően.

BA: Miért itt, az eredeti galéria közelében választottál helyet?

MA: Ennek sok praktikus oka van – akár a megnyitók összehangolásának lehetősége, akár a szállítás, raktározás vagy egyszerű ügyintézés. A választás mögött állt egy kis nosztalgia is, mivel a galériám először a Magyar Rádió épületével szemben, a Bródy 22. alatti házban működött nyolc évig, onnan költöztünk a 36.-ba, szóval ez egy visszatérés is – igaz, most utcafronti a helyszín, nem első emeleti, mint anno. Tizenöt év alatt annyira megszerettem ezt a környéket, a Palotanegyed építészetét, hangulatát, hogy itt tervezem a galéria jövőjét.

BA: Mi volt a koncepciód? Kiket, miket szeretnél itt kiállítani, amire a másik galéria nem alkalmas?

MA: Az am projects kisebb tér, tökéletesen alkalmas egyéni kiállításokra, duókra, ami fontos szempont fiatal művészek esetében – akikre mint kiállítókra gondoltam –, hiszen egy pályakezdőnek gondot okozhat megtölteni egy nagy teret. De kisebb csoportos kiállításokra is alkalmas ez a 30 négyzetméter. Az adottságok miatt könnyebb kis méretű munkákat is prezentálni, amik esetleg elvesznének a Molnár Ani Galéria terében, ugyanakkor a belmagasság lehetőséget ad nagy méretű művek bemutatására, illetve a játékosabb elrendezésre.

BA: Egy új kurátort is felvettél a csapatodba, Fülöp Tímeát. Milyen kritériumok alapján gondoltál Tímeára?

MA: A fiatalok mellett a nőket is szeretném fókuszba állítani, emiatt egyértelmű volt, hogy egy fiatal női kurátort keressek. Olyasvalakit szerettem volna, akinek már van tapasztalata a szakmában, de még elég friss ahhoz, hogy új ötletekkel álljon elő. Ismertem korábbról Timi írásait, mellette szólt, hogy olyan elméleti szakember, aki rendszeresen publikál, tehát jelen van és minőséget képvisel.

BA: Miért a fiatalok, és miért női művészek?

MA: Nőként számomra természetes, hogy érzékenyebb vagyok a nőkkel kapcsolatos társadalmi problémákra. Még emlékszem, hogy milyen volt pályakezdő nőnek lenni a 90-es évek második felében, hogy milyen nehézségekkel szembesültem, mikor galériát nyitottam a 2000-es évek végén. Szerencsére a kortárs művészet képes ezen problémák felszínre hozására és a párbeszédre. Középgenerációs galeristaként pedig felelősnek érzem magam abban is, hogy támogassak fiatalokat. Ha egy-egy fiatal, most kiállítási lehetőséghez jutó művész pályájához, indulásához hozzá tudok tenni valamit, akkor már megéri. Ha olyan témákról tudunk majd beszélgetni a kiállítások kapcsán, amelyek relevánsak, sokakat megérintenek, az pedig öröm lesz számomra. Az új hely indítása egy olyan gesztus is a részemről, amivel szeretném megkönnyíteni a fiatal generáció dolgát a magam szerény eszközeivel és pozitív – nem kereskedelmi szempontok által motivált – példát mutatni a szcénában. Visszaadni valamit abból, amit eddig sikerült elérnem. A nyitás óta eltelt időszak visszajelzései azt igazolják, hogy jó irányt választottunk a program kialakításakor.

BA: Tímea te mit szóltál a kurátori megkereséséhez?

Fülöp Tímea: Megtiszteltetésnek éltem meg, mikor Ani megkeresett, de valahol meg is lepett. Ritka ebben a szakmában, hogy egy kurátornak nem kell végeláthatatlan interjúkra járnia és motivációs levelek halmait megírnia, mire lehetőséget kap. Ani víziója pedig szerencsésen testhezálló volt, hiszen eddig is fiatal művészekkel dolgoztam, a disszertációmat is épp róluk írom az ELTE-n.

BA: Mi a munkamegosztás a döntések tekintetében? Mennyire van szabadkezed a programokban, a kiállítások konkrét megszervezésében?

FT: A fontos kérdésekben kompromisszumokra törekszünk, kerüljük a hierarchikus berendezkedést, ami bármely oldalról elégedetlenséget szülhetne. A kisebb, hétköznapi, „konkrét” döntések rám vannak bízva, Ani általában csak láttamozza az eredményt, esetleg javaslatokat tesz.

BA: Milyen munka előzte meg az éves program kialakítását? Hogyan kerested a leendő kiállítókat?

FT: A kiállítók egy részét egyáltalán nem kellett keresni, mivel vagy dolgoztam már velük korábban más projekten, vagy Ani ismerte őket. Kiállít idén például Üveges Mónika, akivel együtt csinálom a Skurcot, egy nonprofit artist-run space-t vagy Wirth Abigail, aki a Molnár Ani Galéria művésze. Lesznek persze számunkra új szereplők is, említhetem Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina művészpárosát, akikre az Instagram görgetése közben akadtunk rá, de azóta az Esterházy-díj kapcsán már sokan hallhattak róluk. Külön várom Csonka Veronika önállóját, mert vele egyszer már majdnem dolgoztunk közösen, de a projekt végül meghiúsult, szóval ezt egy két évvel ezelőtti történet befejezéseként élem meg. Ettől függetlenül rengeteg műteremben jártunk, és a feltérképezés során olyanokra is rátaláltunk, akik jobban passzoltak a Molnár Ani Galéria profiljába, tehát ott is lesznek új arcok.

BA: Milyen szempontok alapján döntöttél a művészek kiválasztása során?

FT: Nekem az volt a legfontosabb, hogy olyan művészeket válasszak, akikben több van egy kiállításnál, vagyis akikkel hosszú távon lehet tervezni, mert képesek fejlődni és megújulni. Furcsa módon könnyű olyan festőt találni, akinek van egy tisztességes képe, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy tartani is fogja a színvonalat, vagy egyáltalán meg tudja ismételni azt a véletlent.

BA: Miért Panelpompa lett a kiállítás címe?

FT: Koltay Szonja találta ki a címet, a szóösszetétel oximoronja (a panel mint a legolcsóbb városi lakhatási opció, a pompa mint a fényűzés csúcsa) arra utal, hogy a generációnk lehetetlen helyzetben van, amit igyekszik megszépíteni. Csinosítgatjuk a szemétdombunkat, tévképzetbe hajló álmokkal tapétázzuk ki a kelenföldi albérlet gyerekszobáját. Mondhattunk volna lakótelepi luxust is, ugyanazt a disszonanciát fejezné ki. Talán az írja le legjobban a gondolatot, hogy a nők is akkor kenik fel a rúzst, mikor fontos és nehéz dolgokra készülnek – állásinterjúra, prezentációra, első randira. Szonja nagymamája úgy fogalmazott, hogy a fodrászatok a háború alatt sem álltak le, de a harisnya is kardinális kérdés volt. A panel szóról Petra munkáira is lehet asszociálni, hiszen szobrai különböző nippek részleteiből (paneljeiből) épülnek fel.

BA: A mostani két kiállító, Koltay Dorottya Szonja és Combarro Petra Inez munkásságát mennyire ismertétek korábban? Úgy tudom, Ani, Szonjával már dolgoztál, sőt a Saját szoba című kiállításon is szerepelt. Petra a Baguda Egyesület tagjaként a kiméranippjeivel és a dunaújvárosi ICA-D csoportos kiállításán keltett figyelmet.

MA: Igen, Szonja már szerepelt a Molnár Ani Galériában, az am projects nyitásával pedig lett egy olyan programunk, amibe be tudtuk illeszteni a munkáit. Petra munkáival Timi találkozott egy bagudás kiállításon az MKE Parthenón-fríz Termében.

BA: Miért párosítottátok őket össze? Petra átdolgozott nippjei nagyon izgalmasak, ott van bennük a régi porcelánfigurák emlékezete, de egészen más formában. Abszurdak, de méretüknél fogva kevésbé harsányak, mint Szonja hasonló hangvételű festményei.

FT: Az összekötő elem a megidézett lakásbelsők. Petra nippjeiről a nagymama nappalija, a szocialista idők édeskés dekorja juthat az eszünkbe, Szonja pedig olyan intim terekben ábrázolja (kissé groteszk) jeleneteit, amelyekben a belső élet, a külvilág érzelmi feldolgozása zajlik.

BA: Milyen terveitek vannak a közeljövőben?

MA: Az első év kizárólag a fiatal női alkotókról fog szólni. 2025-ben is megmarad a fókusz, de egyéb projektek is megvalósulnak majd. Tervezzük külföldi és idősebb művészek bemutatását is, illetve idővel lesz átjárás a Molnár Ani Galéria és az am projects között. Szóval jövőre a férfiak is színre léphetnek.

▬▬▬▬
Panelpompa
am projects
2024. február 1. – március 23.