ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Töredékes szépség
Határ Attila // Horváth Roland // Nagy Marcell

Sebes Gellért

A 21. század esztétikáját és képekhez való viszonyát leginkább az érintőképernyő változtatta meg, amely fénylő simaságával a szépség új definícióját hozta. A szépség nem fenséges többé, pusztán szemet gyönyörködtetően problémátlan, sima és kizárólag pozitív érzéseket közvetítő. A „hézagmentes” (azaz hibátlan és problémátlan) felületek csodálattal vegyes kíváncsisággal érintésre ösztönöznek, miközben alig hagynak bármi fogódzót magukon, hiszen a tekintet tovasiklik rajtuk. Ezen új esztétika a művek megrázkódtatások nélküli felületességét és pillanatnyi látványosságát hangsúlyozza.

Ikonkép és borítókép:
Határ Attila:Van valami furcsa rajtad!╱ 2023 ╱ akril, olaj, vászon ╱ 106×74 cm 

 

A fenti gondolatok Byung-Chul Han A szép megmentése1 című művéből származnak, és ellentétesen bár, de szorosan kapcsolódnak mindhárom kiállított művész festői intencióihoz. A kiállítók művészi megközelítésmódja tudatosan vagy ösztönösen, de mindenképpen hatásosan kérdőjelezi meg e látásmód felszínes esztétikáját. Mind festésmódjukkal, mind témáikkal szembefordulnak a problémátlan simaság szépségkultuszával. Festményeiket mindenekelőtt az anyagszerűség és a torzítás esztétikája kapcsolja össze, amely szándékosan mutatja meg az ecsetnyomokat, a színek tökéletlen keveredéséből fakadó „hibákat”, de a befejezetlenség és a töredékesség látványa is szervesen épül be a kompozíciókba.

Nagy Marcell: Az anyag fodrozódik, vagy az elmém? ╱ 2024 ╱ akril, vászon ╱ 140×120 cm 

Horváth Roland: Autumn ╱ 2011 ╱ olaj, vászon ╱ 200×220 cm 

És van itt még valami, ami mindhárom művészt összekapcsolja, ez pedig az elrejtés aktusa. Szintén Han írja fent említett könyvében a következőket: „A rejtőzés lényeges a szépségben. […] A takarás, késleltetés és eltérítés a szép térbeli-időbeli stratégiái. […] A szép vonakodik megjelenni. Az eltérítés megóvja a közvetlen érintkezéstől.” Majd így folytatja: „Leplében, burkában, rejtőzködésében szép a tárgy. A szép tárgy csak burkában marad az. Kitárva végtelenül jelentéktelenné válik. Szépnek lenni alapvetően annyi, mint leplezve lenni.” Az elrejtés, a meg nem mutatás, legyen ez elhagyás, mint Horváth festészetében vagy torzítás, mint Határ képein vagy eltakarás, mint Nagy festményein, mind a szép sajátos természete, és így hozzájárul a kiállított képek esztétikájához. Bár témáik különböznek, mindnyájuk festésmódja érzéki, szubjektív, és már első látásra is kitűnően azonosítható. Mindhárman töredékes, torzult formákkal operálnak, melyek számos ponton kapcsolódnak festészeti hagyományainkhoz. Mindhármuk festészete az érzékelés, a tudás és a befogadás töredékességét, és a szépség újradefiniálásának lehetőségeit vizsgálja. Művészetükben azonban legalább ennyi a különbség is.

Horváth Roland: Amon Adult (A varázsló leopárddal)╱ 2017 ╱ olaj, vászon ╱ 95×95 cm

Horváth Roland a Sensaria művészcsoport és az Élesdi Művésztelepet elindító generáció egyik legtehetségesebb alkotója. Festészete a figurális hagyományokban gyökerezik, de kompozíciói ritkán idéznek meg egységes tereket, hiánytalan látványt, sokkal inkább egy képzeletbeli, ódon raktár érzéki tárgyai kerülnek idézetszerűen egymás mellé. A vászon definiálatlan felületeiről a tiszta, érzéki festőiség megnyugtatóan lágy ecsetnyomai, olykor barokkos bravúrjaival nemcsak a retinánkat izgatják, de mélyebb összhangzatokat is megkongatnak. Festészetében a tökéletes technikai felkészültség, az érzékiség és az önreflektivitás egysége mély, telített színekkel és könnyed, virtuóz ecsetkezeléssel vonja magára a néző figyelmét. Sötétbarnás alaptónusa ellenére hangulatai nem deprimáltak, inkább némiképp titokzatosak. Csendéletszerű kompozícióiban keverednek a szimbolikus, olykor egzotikus tárgyak olyan időtlen hangulatot teremtve, amely a képek korának meghatározásában is elbizonytalanítják a nézőt. Kortárs szemléletmódjára leginkább a befejezetlen figurák, a töredékes kompozíciók és az elnagyolt hátterek látványa utal. Előzményeinek tekinthetjük Csernus Tibor művészetét, de közvetlen kapcsolat észlelhető Gulácsy Lajos látomásos festészetével is.

Határ Attila:The spot of a Dirty Vacation I. ╱ 2023 ╱ akril, vászon ╱ 70×50 cm

Határ Attila: Party (részlet) ╱  2023 ╱akril, vászon ╱140×120 cm

Határ Attila:The spot of a Dirty Vacation I. ╱ 2023 ╱ akril, vászon ╱ 70×50 cm

Határ Attila: Party (részlet) ╱  2023 ╱akril, vászon ╱140×120 cm

Határ Attila pasztózus ecsetnyomai, ízes színkeveredései roncsolt, töredékes, torzult látványt hoznak létre, amelyben az emberi alak és a táj viszonya kiemelten fontos szerepet játszik. A kitakart, elkent, hiányos felületek, melyek a figurális befejezés helyett tarka gesztusokkal térítenek el a tárgyi világtól, gyakran kerülnek a kompozíciók középpontjába, és a vakfolt helyett nagyon is erőteljes vizuális inputot helyeznek a retinánkra. A festői gesztus nyomán születő befejezetlenség és töredékesség nagy szabadságot enged a befogadónak az értelmezésben, de együtt bizonytalanná is teszi. A táj gyakran dekoratív jellé, a növényzet színes ornamentikává vagy gesztussá alakul, az arcok dinamikus festéknyomokká változnak a vásznon. Figurativitás és absztrakció egymást kiegészítő játéka a világos, harsány színekből épülő színkompozíciókban nyeri el értelmét. Mindazonáltal Határ festészetében is megjelennek a művészettörténeti előképek, a kollektív emlékezet toposzai, melyek finom utalásrendszerekbe ágyazva anélkül teremtenek ismerős hangulatot, hogy egyértelmű utalásaikkal beazonosíthatóvá válna eredetük.

Határ Attila: Hope I.╱ 2020 ╱ akril, olaj, vászon ╱ 120×100 cm

Nagy Marcell visszatérő motívumai, az emberi arc, a szem, a levél, a láng vagy az inda, kollázsszerűen, látszólag minden kompozíciót mellőzve, szabadon kavarogva, a festmény felületén kapcsolódnak egymáshoz. Nála a legerősebb a késztetésünk, hogy jelszerű motívumait rejtett szimbolikákként azonosítsuk, hiszen motívumrendszere szános ponton kapcsolódik a hindu hitrendszer és az indiai filozófia ikonigráfiájához. Az arc fátyolszerű visszatörlése mögül minduntalan kitekintő szemek és a layerszerű komponálás az én rétegeinek képi metaforájaként is értelmezhető; azaz az egyéniség, a személyiség (átman) mögül kitekintő végső való (Brahmann) összetartozásaként. A pasztellszínek, a visszatörlések, a festékcuppantások nyomai mind a látomás, az álom és a vízió, tehát a tudatos és tudattalan tartalmak keveredését és festészeti megjelenítésének lehetőségeit vizsgálják. A kitakarás, a kitörlés, az elrejtés – Határ képeihez hasonlóan – Nagy Marcellnál is fontos elemei a kompozícióknak, amely állandósítja azt az érzést, hogy az anyagi világ (azaz a prakriti) mögött rejtőzik egy teljesen más természetű valóság (a purusa), amely azonban kevésbé hozzáférhető és megismerhető. Éppen ezért Nagy festményei a leginkább titokzatosak, és talán nála oldódik fel leginkább a figurativitás az absztrakcióban.

Horváth Roland:Sisak V. Aliadné a kertben ╱ 2021 ╱ olaj, vászon ╱ 95×95 cm

A Torzult pillanat koncepciója tehát éppoly tökéletlenül kapcsolja össze a három művész festményeit, amilyen töredékesen és torzultan érzékeljük a végső valóságot, avagy Pál apostol szavaival szólva (1Kor 13,12): „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.”

▬▬▬▬
Torzult pillanat
Resident Art Galéria
2024. február 22. – március 30.