„Elég egy arc látványa, egy jelenlét…”
Rezidenskiállítás a Torulában
Schell Réka
A kerengőben csönd van. Nehezen meghatározható fogalom, amelyről olykor nehéz eldönteni, hogy körülményt vagy állapotot jelöl. A csönd a kerengő egyik legalapvetőbb hozadéka. Fontos kiemelni: hozadéka, és nem célja. A kerengés mozgása ugyanis céltalan. Lényege maga a kerengés, minden más kísérő tényező, a csönd, a kontempláció, az időtlenség csak következmény – kardinális következmény.
America, on the subject of cars.
A thematic selection of photographs from the collection of György Pálfi
Gábor Ébli
A thematic focus was also needed for the systematic collection of photographs, and this was provided by his travels to America. Through his work, he often travelled to the continent, and drove a great deal whilst there. He became increasingly familiar with the American world of motoring, evolving from an initial visitor to a participant who moved comfortably within that milieu. And after a few spontaneous purchases of photographs, the realisation dawned that here, at last, was the focus he had been seeking.
Pneuma Cosmic
Videóinterjú Koronczi Endrével
Jankó Judit és Vészi Lili
Az idei velencei biennálén a falánk sirályoktól hangos, tüntetésektől felforrósodott Giardiniben Koronczi Endre képviselte hazánkat. A pavilonban bemutatott Pneuma Cosmic (Kozmikus lehelet) nemcsak Koronczi Endre sajátos univerzumába és motívumvilágába enged betekintést, hanem egy különös, érzékeny tapasztalássá is válik: a láthatatlan légmozgások poétikáján keresztül a világ finom rezdüléseit teszi érzékelhetővé.
Vészi Lili és Jankó Judit az Új Művészet stáb tagjaként a helyszínen járva készített friss interjút a művésszel, aki – Cserhalmi Luca kurátorral karöltve – a légáramlásban nem pusztán a fizikai jelenség paramétereit mutatja ki, hanem a kapcsolódás, az emlékezet és a transzcendencia keretmetaforáját is keresi.
Szűrt fény
Barakonyi Zsombor kiállítása
Bán Blanka
A megdermedt időben így hirtelen van időnk elidőzni a gravitációnak feszülő fém csillogásán, a tökéletes íveken. Ezzel a gesztussal – ahogy a glamúrral és az akcióval átitatott témát sajátos, stenciles-fújt technikájával megalkotja – egy csapásra megszünteti a határt az „elit” és a „pop” művészet között. Arra emlékeztet minket, hogy ez a hatalmas betonrengeteg, Budapest utcái és felüljárói valójában egy óriási filmdíszletet alkotnak, amely kreatív történetek végtelen lelőhelye.
És neked mi volt a jeled az oviban?
Határ Attila Ctrl+Shift+N című kiállításáról
Vedres Ági
Mi az, ami újfent nyugtalanítóvá tesz a képek láttán? A valós idejű párhuzam: míg az óvodában a csúfolódás, egymás kigúnyolása idővel elmúlik, elfelejtődik, mindez folytatódik az iskolai keretek között, és ne felejtsük el, hogy a felnőtt világ sem hagyja maga mögött ezt a fajta működési mechanizmust – bár lényegesen árnyaltabb, kifinomultabb és rétegzett formában használja, de továbbfolytatja. Minden egyszerre könnyed, játékos és kegyetlen, ahogy maga az élet.
Egy hajdúváros emlékezete
Nyomot hagyunk – A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep kiállítása
Áfra János
Ez a mostani, körülbelül félszáz munkát bemutató, sűrűn elrendezett válogatás persze csak felvillantani képes a Hajdúböszörményben évről évre zajló művésztelepi munkának a jelentőségét, az évtizedeknek a szellemi-tárgyi hozadékát, a mára hatalmasra nőtt kollekció gazdagságát.
A fiúk nem sírnak?
Orr Máté: A fiú, aki beleesett a szökőkútba
Takáts Fábián
Az olajjal, akrillal vászonra készült képeken főként antropomorfizált, egzotikus állatok és az emberi test van jelen, olykor erősen Bosch hatását magukon viselve. Olyan helyzetekben, ahol a vadállatok a fenyegetést, veszélyt, harcot képviselik, a meztelen férfitest a fenyegetettséget, az esendőséget, a megadást.
A képmutatás vége
Fresh Meat 2026
Simon Bettina
Pedig a fényképészek végig csendben maradnak. Nem is az a dolguk, hogy érthetően elmondják a gondolataikat, hanem hogy bevonjanak minket a csendbe, amit létrehoztak. Nevezhetjük képnek ezt a közös csendet. A fénykép csendje felszabadít a történetmondás paranoiája alól, és a hiábavaló rekonstrukció fojtogató élménye nélkül avat be a titokba. A játék, aminek részesei vagyunk, konstrukció, fantázia és szabadság.
Bomlás, erózió, újraszerveződés
Kovács Johanna kiállítása
Muladi Brigitta
A művek tere a kompozíció helyett egyfajta sebfelületként jelenik meg, amelyen az idő, a gesztus és az anyag kölcsönhatása válik láthatóvá. Az informel egzisztencialista háttere – a háború utáni fragmentált tapasztalat – ebben az esetben a csend és zaj paradox viszonyában tér vissza, ahol a hallgatás maga is intenzív jelenlétté válik.
Utak egymáshoz
Instant Art Brut kiállítás
Tóth Eszter
Az izolált élethelyzetek nemcsak az alkotás egészen más perspektíváját nyitják meg, hanem képesek intenzív érzelmi viszonyt teremteni a nézővel is. A szemlélő talán képes közvetlenül is megérteni az alkotók szándékát.
A transzparencia szépsége
Az akvarell Hermann Zsófia, Nádas Alexandra, Pethő Anikó és Takáts Márton festészetében
Garami Gréta
Művészetükben a technika áttetszősége, a víz és a festékpigment találkozásai az emlékezet, a lélek, az otthon és a mindennapi tárgyak mélyrétegeit tárja fel és teszi ezúttal konkrétan és szimbolikusan is láthatóvá és transzparensé számunkra.
Kozmotechnikai testgyakorlatok és testarchívumok
A bécsi akcionisták és a kortárs performatív művészet
Horváth Márk
Mi van akkor, ha a testet középpontba állító műalkotások és performanszok valójában a testet egy a modernitás és a humanizmus zártságát meghaladó, kiterjedt természetkulturális közegbe helyezik vissza, azaz a body performansz egy olyan kultúrtechnika, amely nemcsak az emberi test megszokott határain, hanem a kultúra szféráján is túlmutat?