Stációk
Lovas Ilona emlékkiállítása
Mészáros Flóra
Nemrégiben egy a transzcendenciáról rendezett filozófiai-művészeti esten a Platon Karatejev énekese arról beszélt, hogy szerinte nehéz újat mondani ebben a témában, olyan mintha egy pohár vizet akarnánk önteni az óceánhoz… S valóban, a szavak helyett talán a vizualitás erejével gondolhatjuk újra a transzcendens értelmét, ahhoz való kapcsolódásunkat.
Reptér a slágeren túl
Nagy Gábor György kiállítása
Bordács Andrea
A repüléstéma már kezdetektől érdekelte Nagy Gábor Györgyöt. Gyerekként az édesapjától kapott repülőgépmodelleket, amiket ő ragasztgatott össze, de hatalmas gyűjteményét egy költözéskor a régi lakásban hagyták, ezzel komoly traumát okozva neki.
Fenyegetett Éden
Uray-Szépfalvi Ágnes kiállítása
Tatai Erzsébet
Uray-Szépfalvi Ágnes képei között mintha a varázsló kertjében járnánk; kiállításán a boszorkánymester titokzatos nyomaival. Ebben a fikciós világban béke és idill honol egyfelől, feszültség és dráma másfelől, de ha megperdülünk, az ezerarcú élet és a rejtett lelki rezdülések útvesztőit találjuk.
2×2
Szántó István kiállítása
Salamon Júlia
A kettes szám ismétlődik Szántó István önálló kiállításának rendszerében. Itt elsősorban nem csak a művek strukturális sajátosságaira utalok (a duplikált, szimmetrikusan tükrözött elemekre vagy a rozsszalmából készült, kettőzött zsúpornamentikára), hanem az időbeli viszonyokra is.
Pop-art, avagy a divatos művészet
Fülöp Tímea
A NACO Szigligetre való kitelepülése tematikus betekintést igyekszik nyújtani a galériában rendszeresen kiállító művészek munkásságába, ha eltekintünk Gwizdala Dáriusz megjelenésétől, aki az új kurátorral, Takács Líviával együtt érkezett, és így még nem tudott bemutatkozni a Falk Miksa utcában – ez bizonyára hamarosan megtörténik majd. A Fresh POP című kiállítás azt akarja bizonyítani, hogy a pop-art él és virul, sőt éppen megújul, ami tézisként megállja a helyét, az viszont némi magyarázatra szorul, hogy miért éppen ezekkel a művészekkel van alátámasztva.
Iszapból és rothadásból született
Metzing Eszter és Koleszár Stella kiállítása az ISBN Galériában
Vékony Délia
Az európai gondolkodókat és művészeket már a XX. század első felétől visszatérően izgatja a különböző váladékok, mint például a nyák, nyál, mirigyek, vér, takony, hányadék, fekália és egyéb nem szilárd halmazállapotú organikus folyadékok természete. A dada és szürrealista művészek, később az expresszionisták, majd akcionisták (lásd Bécsi Akcionizmus), olyan gondolkodók, mint George Bataille, vagy a pszichoanalitikusok közül olyan prominens elméleti szakemberek, mint Julia Kristeva tulajdonítottak különös figyelmet ezeknek az anyagoknak.
the eye has to travel
Meggyesházi Éda
A the eye has to travel című kiállítás a VILTIN Galéria absztrakt festészettel foglalkozó művészeinek munkái közül válogat. A csoportos kiállítás a nézést mint autonóm tevékenységet helyezi fókuszába, így a látás tudatos rendezőelvvé válva dekódolja a személyes és szubjektív tartalmakat. A szem egyszerre utazik kompozícióról kompozícióra, képrészletről képrészletre, rétegről rétegre, festményről annak környezetére, megalkotva az érzelmek által dinamizált narratívát. A vizuális információk egységes médiumban, de különböző kifejezési formákon keresztül mutatkoznak meg, végigvezetve a látogatót fiktív makro- és mikrovilágokon.
A posztkoloniális zselé
Rédling Hanna Moon Moteljéről
Tillmann J. A.
Rédling Hanna már a posztkoloniálban nőtt föl, de a koloniál kifinomultság utóhatásaival még bőven volt alkalma találkozni. Ennek nagy sűrűségű helyeit, egyúttal reprezentatív csúcsait, a vidéki panziók világát korábban módszeresen fel is dolgozta.
A másvilág térbeli rétegei
Kiss Zoltán kiállítása
Széplaky Gerda
A falakon színes, nagy méretű táblaképeket láthatunk elegáns, szellős elrendezésben. Olyan műveket, amelyekről elsőként az juthat eszünkbe az erőteljes festői gesztusokat látva: Milyen jó, hogy a festészet még él! De ugyan miért gondoljuk azt, hogy meghalt? Ugyan miért kiáltjuk ki újra és újra a művészet végét?
Elveszíteni a személyes képet
Csontó Lajos: Egybeesés
Csanádi-Bognár Szilvia
Mark Fisher a Kapitalista realizmus című könyvében felhívta a figyelmet arra, hogy a 2000-es évek emberének memóriája olyan, mintha folytonos újraírásban működne. Mintha az utóbbi évtizedekben világossá vált volna, hogy a Nietzsche által az életigenlés nélkülözhetetlen technikájaként felismert emlékezés és felejtés dialektikája váratlanul sok vakfoltot hagyna maga után, amelyben a memória folytonos jegyzetelés és nyomozás segítségével próbál elbeszélni egy lehetséges életet.
Dimenziók között
Geometric Environments
Mászáros Flóra
A Molnár Ani Galéria Geometric Environments című tárlatán nemcsak a geometrikus absztrakt művészet eltérő ösvényeit járhatjuk be, hanem a dimenzionizmus mint művészetelméleti felfogás kortárs reakciójának is tanúi lehetünk. A hazai és nemzetközi kiállítók, így Natalia Załuska, Genti Korini, Reinhard Roy, Haász István, Botos Péter, Varga Dóra és Ábel Tamás a formák, a színek, a tér, az idő a harmadik vagy negyedik dimenziójának kérdéseit kutatják.
Üzenetekről és mellékhatásokról
Kemény Zsófi
Különleges kettős kiállítással várja látogatóit a Postamúzeum, amelyeknek közös hívószava a kortárs képzőművészet. A tíz éve fennálló állandó kiállítás technikatörténeti emlékei között különböző hívószavak (szabvány, transzfer, titok, idő, szétfutó vonalak és hálózatok) mentén válogatott kortárs képzőművészeti alkotások kaptak helyet. A két idősík és a két különböző műfaj elemei egymással párbeszédbe lépve a kiállításban megbújó, elsőre talán nem nyilvánvaló tartalmakra irányítják a figyelmet.