A csodás fordulat sajnos elmaradt
Szabó Eszter Ágnes emlékkiállítása

Jankó Judit

Ikonkép és borítókép:
Kocsi OLga hangperformansza a megnyitón ╱ Új Irokéz Galéria, Szombathely ╱ Fotó: Bordács Andrea

Nagymamája második világháborús özvegyként kénytelen volt praktikus és beosztó életet élni, mindent felhasznált, a háztartásában nem maradt hulladék, és viszonylag fiatal korától kényelmes otthonkában járt. Szabó Eszter Ágnes mellette és hasonló asszonyok mellett szocializálódva a művészetébe emelte a nagymamalét kellékeit és tevékenységeit. Innen gyökerezik a hímzés mint műfaj beemelése, aminek révén kapcsolat teremthető egyrészt a múlttal, másrészt a többiekkel. Közösségépítő gesztus, és nemcsak arról szól, hogy motívum kerüljön egy abroszra, hanem a kapcsolattartásnak meditatív módja, melynek során sok tudatalatti tartalom felszínre kerülhet.

Az eat art és a főzés mind kézenfekvő önkifejezési forma, de nem klasszikus művészeti médium. Budapest Blue-tányérok politikai, közéleti tartalmú tányérfestényei a mai magyar közélet storytellingje, azok a témák kerültek az étel alá, amikről az asztalnál beszélgetünk.

„Eszter váratlan halála után folyamatosan konzultáltunk a családdal, és férjével, Tamással egyetértésben megtartottuk a Csoda címet, bár magunkban mindig hozzátettük, hogy Eszter volt a csoda” – fogalmazott a szombathelyi Új Irokéz Galéria kiállításrendezésének körülményeiről Bordács Andrea esztéta, az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszékének vezetője, a kiállítás kurátora. „Annyi azért változott, hogy úgy döntöttem, én magam inkább egy személyes beszéddel búcsúzom a megnyitón, és felkértem Tatai Erzsébetet, a HUN-REN BTK Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársát a megnyitószövegre.”

Szabó Eszter Ágnes életében nem különválasztható a művészete és a hétköznapi létezése. Nála elmosódott az élet és a művészet közti határ, minden művészet volt, a főzés, a művészi kollaborációs kapcsolatai. A mindennapos tevékenységeket – mint a főzés, a varrás, a befőzés – vette górcső alá és gondolta újra a leglényegüket. Mindeközben észrevétlenül a női lét nagy kérdéseiről beszélt, a táplálásról, a gondoskodásról, a gyereknevelésről, a házasságról, a férfiakhoz való viszonyról.

A kiállítás az eredeti terv szerint is Szabó Eszter Ágnes közösségi műveire épült volna – öt fontos közösségi hímzést, öt olyan projektet szántak alappillérnek, amelyek a remény és a passzív csodavárás közti különbség kapcsolódásainak feltérképezése alkalmasak. Hogyan lehet művészi eszközökkel elősegíteni a csodák létrejöttét? És egyáltalán, mi a csoda? Passzív várakozás után érkező váratlan megoldás vagy az isteni beavatkozás?

A kiállítás főműve a 12 nm – Óriásplakát címet viselő, tizenkét négyzetméteres falvédő, amely jelenleg a Kacsuk-gyűjtemény része. Egy debreceni eseményen kezdték közösségi hímzéssel, s bárhol állították ki azóta, újabb motívumokkal gazdagodott. Szabó Eszter Ágnes gyakran vizsgálta a falvédők és az óriásplakátok összefüggésrendszerét, üzeneteit, feladatkörük hasonlóságait. A csodavárás passzív, tehetetlen állapot, de ha nem hagyjuk magunkat leállítani, és teszünk valamit – gondoljunk csak az esőcsináló táncokra –, talán nem frusztrálódunk annyira mentálisan, és azt érezhetjük, nem győzött le minket a tehetetlenség.

A művészi aktivitás, Szabó Eszter Ágnes esetében a hímzés vagy a Dudásné Fajger Andreával közös, a közterületeken növő gyümölcsfák terméseinek befőzésére „szakosodott” Common Jam-projektjeiben a földre hullott gyömölcs felhasználása és befőzése transzformálódhat-e közösségszervező erővé, amiből aztán társadalmi kérdések pozitív fordulata nő ki? Szabó Eszter Ágnes és a vele kollaborációra lépő művészkollégák nagyon is hittek ebben. Az Új Irokéz Galériában bemutatott művek nem erre a kiállításra jöttek létre, hanem folyamatos projektekként működnek évek óta, töretlenül célba állítva a kívánt hatásokat.

Vígh Krisztával közös projektje volt a holland–magyar Békehímzés. A 20×30 centiméteres textileket békavárás témában Hollandiában kezdték el közösségekben hímezni, többnyire piros cérnával. A vásznakat a békemotívumok mellett rendre piros vércseppek tarkítják, ahogy a lelkes, de nem gyakorlott hímzők meg-megszúrták az ujjukat.

A kiállításon látható DJ-szimulátor abrosz az egyik diplomamunkája még 1999-ből, amit a diplomavédésen az Epres Anyatejturmix-projektje kísért. Később erre reflektáltak Fajgerné Dudás Andreával egy anyatejes, tápszeres eat art projektben, s ezt az egészet Hozzátáplálás címen Fajgerné meg is festette. A kiállításon a DJ-szimulátor abrosz és Fajgerné Hozzátáplálás című festménye látható. Fajgerné Dudás Andrea és Szabó Eszter Ágnes számtalan eat art projektet vittek végig együtt.

Kocsi Olgával a Leesett Falatok Védőszentje / Irma5Second (Szabó Eszter Ágnes lánya, Irma volt a leesett falatok védőszentje) című projektet készítette, ami azon alapult, hogy a földre leeső étel, ha gyorsan felkapjuk, még ehető, hiszen öt másodpercig nem lesz piszkos. Ez a gondolat a kognitív disszonancia szép példája a hit és a való élet metszéspontján. Kocsi Olga a Capa Központban falvédőkre ráfotózott Irmát szent pozíciókban ábrázoló felvételeket állított ki, és evőeszközökből, étkezési eszközökből készített hozzá egy monstancát. Gondolatiságában szép közös munka.

A kiállítás két nagyobb tematikai egységre tagolódik: a falvédők, közösségi projektek az egyik, a másik pedig a holland porcelánokat megidéző Budapest Blue-sorozat szociális érzékenységről tanúskodó festett tányérjai és a népi falvédőkre reflektáló kortárs falvédők az egyszerű igazságokkal. Ezek mellett különleges sorozat a 15 részletből álló Arakhné története egy falvédőn. Ovidius írta le Pallasz Athéné és Arakhné szőttesekkel való vetélkedését. Pallasz Athéné az isteneknek dicső tetteit örökítette meg, Arakhné pedig halandó nőként kritikát gyakorolt az istenek, főleg Zeusz fölött. Pallasz Athéné annyira felháborodott, hogy elégette a szövést, és Arachnét pókká változtatta. Ami a kortárs visszacsatolást illeti, ezeket a történeteket ma már mind abúzusnak tartanánk.

A kiállítás kuriózuma az a falvédő is, amit a már említett, A nagymamám Zalai Imréné találkozása David Bowie-val analógiájára hímeztek közösségi hímzésben a barátai Szabó Eszter Ágnes találkozása David Bowie-val címmel, s ami itt volt először és utoljára látható, mert eltemették vele együtt.

A kiállításon hallható Tóth Károly és Szabó Eszter Ágnes Gyökérdala, mely a gyökérnövényekről szól. A krumplihelyettesítő táplálékok kutatásáról egy videó is látható – Manióka show –, mely a tudományos előadásokat idézve azt mutatja be, hogy a felmelegedéssel egyre kevesebb krumpli terem, amit maniókával lehetne helyettesíteni. A kiállításhoz eredetileg szerettek volna közösségi hímzést hirdetni s egy hangperformanszt létrehozni az üres térben csodavárás témában, de ezek a művész váratlan halála miatt már nem valósulhattak meg.

▬▬▬▬
Új Irokéz Galéria
Szombathely
2024. 04. 27–05. 11.