A gondolati panelek architektúrája
Harmadik fél

Részlet Kovács Máté és Takács Ádám Harmadik fél című kiállításából ╱ 2021 ╱ Horizont Galéria ╱ © a művészek és a Horizont Galéria jóvoltából ╱ Fotó: Biró Dávid

Bár a térben egymással kommunikációba kezdő efemer installációk élénk, popos színűek, formájukban pedig mókásak, hiszen hol rajzfilmbe illő lovast idéznek meg egy létra képében (Sovány lovas), hol a tipikus galériaszituációt a visszájára fordítva kivágott és kötegelővel egymáshoz rögzített műanyag lapok nézik a nézőt (Nézők), a humor sötét. Ennek oka nem az, hogy gúnyt próbálnak űzni a társadalmi kérdések mellett elkötelezett művészetből, mivel sem a poszthumán elméletek, sem a ready-made-be ágyazott környezettudatosság létjogosultságát nem kérdőjelezik meg, csupán realizálják, hogy ennek piaca, mondhatni, telített. Ezt úgy értsük, hogy a túlsulykolt, mégis megoldatlan problémák abszurd hatást keltenek, ahogy a fogalmak is a használat által absztrahálódnak, mivel az eredeti jelentésről leszakadva metaforizálódnak, megfoghatatlanná válnak. A megragadhatatlanság tehetetlenséghez vezet: ezzel szembeni védekező mechanizmusként lép fel a komolytalanság, mely tekinthető az érzékenység és művészeti lázadás alternatívájának, amit például az xtro realm csoport képvisel a témában. A komolytalanság nem a probléma megtagadása (még a dadaisták infantilizmusa sem tudott eljutni a tiszta nihilizmusig, hiába mondtak mindenben ellent a futuristáknak), hanem önmagunk kinevetése: „ennyit tudunk tenni”.

Részlet Kovács Máté és Takács Ádám Harmadik fél című kiállításából ╱ 2021 ╱ Horizont Galéria ╱ © a művészek és a Horizont Galéria jóvoltából ╱ Fotó: Biró Dávid

Részlet Kovács Máté és Takács Ádám Harmadik fél című kiállításából ╱ 2021 ╱ Horizont Galéria ╱ © a művészek és a Horizont Galéria jóvoltából ╱ Fotó: Biró Dávid

Egyszerre gyermekien játékos és aggastyánra vallóan cinikus, részben ez magyarázza a kísérő szövegben szereplő felsorolást, miszerint a kiállítás „szangvinikus és kolerikus, flegmatikus és melankolikus” – vagyis a hippokratészi humorálpatológia összes személyiségtípusát egyesíti magában. Ez olvasható a művészek felől, amennyiben a kiállítás annyira közös, hogy maguk az egyes alkotások is közösek, tehát nem lehet szétválasztani, hogy mit készített Takács és mit Kovács, vagyis különböző személyiségjegyeik megnyilatkozásai is ugyanígy vannak jelen. Ez azzal jár, hogy a címadó harmadik felet közös identitásukként kell felfognunk, mintha művészpárosként nevet választottak volna. Vagy akár azt is megtehetjük, hogy a ready-made-re koncentrálva a beépített használati tárgyak gyártóit tituláljuk a harmadik félnek, mivel „Nélküle is sikerülhetett volna, és Vele is sikerülhetne”. Ennek egyik következménye az, hogy a fröccsöntött műanyag személytelensége szolgál a humorálpatológia üres vásznaként, a másik az, hogy mozgásba hozhatóvá válik a jogi nyelv, mely ott rejlik a „harmadik fél” szófordulatban, hiszen minden gyártó és megrendelő közötti szerződés részét képezi egy titoktartási szerződés, melyben szerepel, hogy egyik fél sem szolgáltatja ki harmadik fél felé a bizalmas információkat.

Részlet Kovács Máté és Takács Ádám Harmadik fél című kiállításából ╱ 2021 ╱ Horizont Galéria ╱ © a művészek és a Horizont Galéria jóvoltából ╱ Fotó: Biró Dávid

Gyártás és alkotás szétválasztása régi dilemma, de nem kell feltétlenül a görög vázamesterekig visszamennünk, hogy kontextusba helyezzük a harmadik fél szerepét – elég Warhol gyáraira gondolni, ahol szinte középkori céhes mintára folyik a munka, és a híres-hírhedt Brillo-dobozok máris újrakeretezik a kérdést Dantón keresztül. Danto ugyanis ekkor vélte felfedezni az általa ismert művészet végét, ugyanakkor „szubtilis csodának” is tekintette a ready-made irányzat eredményét,¹ miszerint Duchamp egyenesen felszámolta a tárgy és a műtárgy közötti határt – effelől már rögtön Jeff Koons nemzetközi vitát generáló létráira emlékeztet a kereskedelmi galériában kiállított Sovány lovas, ha nem megyünk bele abba, hogy az itthoni képkonzervatív miliőben ez mennyire eladható. A kiállítás tehát értékelhető volna Thierry de Duve szellemében ünnepélyes „kijelentésként”:² Kovács és Takács rámutat a futószalagról levett vödörre (bár nem a gesztus a vízválasztó), és azt mondja, hogy az a művész érintésétől műalkotás lett (vagyis a gyártó léte szükséges, de nem elégséges feltétel ehhez az alkotáshoz, ha pedig egyáltalán nem lenne gyártó, készítettek volna mást – „vele is és nélküle is sikerülhet”).

Részlet Kovács Máté és Takács Ádám Harmadik fél című kiállításából ╱ 2021 ╱ Horizont Galéria ╱ © a művészek és a Horizont Galéria jóvoltából ╱ Fotó: Biró Dávid

Azonban nem elképzelhetetlen, hogy ennél többről van szó, egyrészt azért, mert a ready-made ontológiai vizsgálata a 80-as évekre lezárult, és azóta evidencia, hogy nem maradt meg antiművészetként, hanem művészetté vált, vagyis ennek reiterálása még a kissé mindig megkésett magyar közegben is redundáns volna, másrészt azért, mert Octavio Paz a ready-made-et olyan semleges zónának tekinteni a művészet és az antiművészet között, amely állandó megkérdőjelezésnek, kritikának ad teret:³ ahogy Danto fogalmazott, hozadéka nem képzőművészeti, hanem filozófiai. A kritika a filozófiában gyökerezik, olyan elméleti panelekben, amelyekből a kiállítás is kiindult, mintha csak olyan előregyártott építőkocka volna a posztantropocén, mint a madárlábszerű ruhacsipesz. Ami a felszínen komolytalan játék, műfajilag leginkább szobrászat, az egy szinttel mélyebben hálózattá kapcsolódik össze azon a felismerésen keresztül, hogy az elméleti egységek ugyanúgy újrakombinálhatóak és újrakalibrálhatóak, mint a tömeggyártott cikkek – hiszen valahonnan készen kaptuk őket, a (lexikális) tudásunkat és a tárgyainkat egyaránt, de a használati utasítás elveszhet, a funkciót az igény szabja meg.

Részlet Kovács Máté és Takács Ádám Harmadik fél című kiállításából ╱ 2021 ╱ Horizont Galéria ╱ © a művészek és a Horizont Galéria jóvoltából ╱ Fotó: Biró Dávid

Ezen analogikus gondolkodásmód miatt kell inkább építeszetnek neveznünk azt, amit Kovács és Takács bemutat, annak ellenére, hogy fizikai léptékben nem idézi meg a létra a felhőkarcolókat – legfeljebb formájában. A játékteret tudatosan építették a játék köré, a ready-made-től elvárt kritika abban fejeződik ki, hogy a mostanában divatos hívószavakat (gondolati paneleket) némi iróniával, kisajátítva és kifordítva tették az architektúra alapjává, hiszen az állandó komolyság nemcsak unalmas, de őrjítő is.

▬▬▬▬

▬▬▬▬

Kovács Máté és Takács Ádám: Harmadik fél

HORIZONT GALÉRIA

2021. április 28. – június 9.