A művészkiadványok anomáliái
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981
Tót Endre: Old rain / new rain | 1971 | ofszet | 9×24.5 cm
1975 áprilisában néhány napig folyamatos írógép csattogtatástól visszhangzott a zágrábi Egyetemi Központ galériája. Tót Endre rendíthetetlenül gépelte a nullákat a vendéglátó intézmény A4-es céges papírlapjaira, melyeket borítékokba hajtogatott, és Zero Post-ciklusának részeként ott helyben szétpostázott a világ minden tájára. Az akciót időnként meglátogatták a horvát főváros hasonszőrű művészei. Tót kísérőjeként első ízben nyílt alkalmam megfigyelni működési mechanizmusának néhány érdekes mozzanatát. Előzőleg megfordultunk a belgrádi multimédia fesztiválon, ahová közönségtalálkozót hirdettek meg Endrével.
Ez idő tájt már vagy négyéves alkotói és baráti viszony volt mögöttünk, és így utólag is örömmel nyugtázom, milyen jó volt Tótot elhívni Jugoszláviába egy olyan pillanatban, amikor már jelentős nyugati kapcsolatokkal rendelkezett, ám még kétségtelenül tősgyökeres kelet-európai művésznek számított.
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981 | ISBN könyv+galéria | 2020 | Fotó: Simon Zsuzsanna
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981 | ISBN könyv+galéria | 2020 | Fotó: Simon Zsuzsanna
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981 | ISBN könyv+galéria | 2020 | Fotó: Simon Zsuzsanna
Az írógép a konceptuális művészek megkerülhetetlen munkaeszköze volt abban az időben, mert a fénymásoló előtti érában alapvető sokszorosító eszköznek is számított, azonban senki sem aknázta ki oly mértékben a ma már muzeális munkaeszközt, mint Tót. Az irodai munkás manírjában legyártott „leveleit” száz- és ezerszámra ontotta lakásműterméből, már a kezdetekben határozottan egyedi tartalmi és stílusjegyeket hagyva hátra a nemzetközi színen, kiválva a küldeményművészek népes hadából. Nem tipikus „mail art networker” volt, hanem olyan ideaművész, aki a postai szórást stratégiai célból alkalmazta mint művészeti rendszeren kívüli megnyilvánulási lehetőséget. Lényegében az egyéni szabadság formájaként használta ki az állami posta intézményének azt a tulajdonságát, hogy kissé kicsúszott ama szigorú ellenőrzés alól, amely különben kifejezetten jellemző volt a társadalmi nyilvánosság rendszabályozása tekintetében az élet minden területén.
Másrészt Tót művészi képeslapjai első ránézésre apolitikusnak tűntek, nem az ideológiai bomlasztás szellemében fogantak. Inkább nyelvi és magatartásbeli kérdéseket érintettek, a művész szellemi működésének a mechanizmusát dokumentálták. A mindenkori szabadság igényének a kérdése azonban rendre átütött a mégoly ártatlannak tűnő üzeneteken is. Arról nem szólva, hogy Magyarországon a néhány száz példányban lenyomott képeslapokat és füzeteket illegális, konspiratív nyomdai kapcsolatok jóvoltából lehetett megjelentetni. A publikációk valójában földalatti termékek voltak, melyeknek nem volt hivatalos kiadója. Egyszerűen csak léteztek.
Tót Endre: continental Lodz | 1973 | másolat
Tót Endre: escard geneve b | 1976 | másolat
Tót Endre: I am glad that I can write sentences | 1973 | gépelt szöveg az azonos című könyvből 8 darab számozott A4-es lapon | 29.7×21 cm egyenként
A nyugati emigrációban természetesen az efféle gondok is megszűntek, és Tót hatalmas elánnal dolgozott tovább a nyomtatvány tág kategóriájába sorolható munkáin. Az „irodai tevékenységet” élő akciókkal ellensúlyozta, újabb tartalmakat biztosítva leendő publikációi számára azok fotográfiai dokumentálásával. Időnként a hagyományos képzőművész gondolkodási attitűdje is átütött az alkotásain, hangsúlyossá téve a festészet fogalmi átértékelésének az egyéni szükségletét, ugyanakkor kissé kesernyés nosztalgiával emlékeztetve a művészeti indulás néhai kötöttségeire (Megfestetlen vásznaim).
Az ISBN kiállítóterébe belépve szinte ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint amikor 1976-ban benyitottam az Ulises Carrión vezette amszterdami Other Books And Sóba, amely rövid idő alatt a korszak első jelentős európai művészkiadvány-központjává nőtte ki magát. Az ezekhez hasonló terek azzal adnak mást a galériák nyújtotta fizikai kondícióktól, hogy szakosodott bolti jellegükből adódóan olyan természetes kontextust biztosítanak a kiállított műtárgyaknak, amelyben azok kölcsönösen felértékelik és erősítik egymást. Ebből eredően senkit sem zavarhat, hogy Tót egyik-másik művészkiadványát esetleg már láthatta valamely hagyományos képgalériában, egyik-másik önálló kiállításának a keretében. Ellenkezőleg, a minden pontján összeérő anyag ebben a formájában mutathatja meg magát a leghitelesebben, pozícionálva magát a kortárs műfaji felhozatal kapcsolatrendszerében, amely a szemünk láttára bontakozik ki, amikor belépünk a specializált helyiségbe.
Tót Endre: Dirty Rains | 1979 | Edition Sellem | Lund | 1000 példány | 21×14.5 cm
Akit nem elégítenek ki Tót kiadványainak a valós példányai, képernyőkön tanulmányozhatja a helyszínen nem látható darabokat, miközben hallgathatja a művész önvallomását mindarról, amit a látottak mögöttes történeti eseményeiről tudni kell: a „nullás”, az „esős” és az „Örülök, hogy”-sorozatokról, a fogalmi természetű szöveges munkákról, a városi térben végbevitt akciókról. Továbbá a pecsétművészetről, amely kiegészítő „szolgáltatást” nyújtott a nyomtatványokhoz, az egyediség jegyeivel ruházva fel a száz-kétszáz példányban készült szerzői lapokat és füzeteket. A korabeli relikviák ma már kivétel nélkül múzeumi értéket képviselnek, betekintést nyújtva a hőskorszak műfaji genezisébe, amely a 80-as évek szubkultúrájának fanzinkultuszában kulminált.
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981 | ISBN könyv+galéria | 2020 | Fotó: Simon Zsuzsanna
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981 | ISBN könyv+galéria | 2020 | Fotó: Simon Zsuzsanna
TÓT Endre: Printed Matter 1971–1981
ISBN BOOKS+GALLERY
2020. november 3. — december 4.
A kiállítás az acb Galéria, az ISBN könyv+galéria és a Neon Galéria együttműködésében valósul meg.