A vendég tekintete
Kavics #4 – Sztefanu Marina és Fülöp Gergő „500 g-ot 6 l-ben” című közös kiállítása
Sztefanu Marina – Fülöp Gergő: „500 g-ot 6 l-ben” – installációs nézet, Kavics Galéria, 2019
A művészek jóvoltából
A papírmaséból készült kézműves sörből nem lehet inni, ahogy a spárélményeket meghatározó borcímkék sem tudják teljesíteni ígéreteiket ebben a fake nyári konyhában. Az ablakon beáramló fény valójában egy spotlámpából érkezik, és a hamis színestévé is csak egy állóképet sugároz Horváth Roziról. A szüleim konyhapultjáról ismerem ezt: elnyűtt könyv, lejár a fedele, a híres háziasszony és fűszerreklámarc töretlen mosollyal tartja a frontot. A készülékből sárgás fény szivárog, talán csak rá kellene csapni a tetejére ún. orosz módszer szerint, hogy visszazökkenjen – Marciék régi tévéjén kellett ezt időnként alkalmazni –, de vendégségben nem tehetek ilyet.
Épp ellenkezőleg: óvatosan nyúlok mindenhez, hiszen a tárgyak törékenysége itt nyilvánvaló. Mégsem az okoz problémát, ha elejtem a poharat, hanem az, ha véletlenül összenyomom. A tévéállvány alsó polcán stócban állnak a tányérok, serpenyők. A konyha, a fürdőszoba és a lakótér egymásba csúsznak. Egyszerre vagyok a nagymamámnál, házibuliban, osztálykirándulás után otthon, két fiatal kortárs művész kiterjesztett műalkotásában és Fülöp Gergő ideiglenesen felszámolt műtermében. A padló ragasztószalag-parkettázásán átsejlik a műtermi csempe, jelezve, hogy „képben” vagyunk. A trópusi szobanövények műviségükkel és idegenségükkel a távoli tájak iránti elvágyódás rekvizitumaivá válnak. A befőttesüvegekben csillogó dekoranyagok izzanak fel az átszüremlő fényben – eyecandy a bezártságban.
Ebben a vendégségben mindent meg kell nézni. A két művész felhívja a figyelmem az angyalkamintás függönyre, a bacchanáliás viaszosvászonra és a képekre a falon, amiket Fülöp Máté, Gergő 10 éves öccse rajzolt, majd Sztefanu Marina színezett ki. Szűk a tér, pár lépésre tőlem Fülöp Gergő beszél bőrkabátjában, Sztefanu Marina sárkányos pulóverében a falnak dől. Ők is részei az installációnak, hiszen nélkülük nem is lehet bejutni a máskor kulcsra zárt térbe. „Mindig este színeztem” – mondja Marina. Nézem a ceruzanyomokat: a kifényesedett felületű rajzokon alig különülnek el egymástól a vonások. A vad, intenzív színek összeolvadnak, mintha rovarok nézőpontjából látnánk a képeken megjelenő mindennapi tárgyakat: a két cukorkát, a savanyúságot és a gyümölcslét.
Én is beszélek időnként. Néha egy picit elhallgatunk. Hát igen. Khm. Végigjátsszuk a vendégeskedés teljes folyamatát, annak minden tipikus fázisával. Hozom a formám, elismétlem kicsit esetlenebbül, amit ők már elmondtak világosan. Nézzük egymást.
– Először nem terveztük a szatyrot a cipőre, de tisztán akartuk tartani a padlót.
– Értem, vili. Tök jó szerintem. Minden lakásban vannak szabályok … a cipővel kapcsolatban.
– Itt megvalósul az, hogy tényleg eljönnek a meghívásra a vendégek – mondja Gergő, miközben én a hátizsákommal eloldalgok az asztal mellett. Oda kell figyelni, mert kicsit szűk a hely.
– Általában itt az emberek magukról szoktak beszélni – folytatja Marina. Elgondolkozom, hogy talán nem beszéltem magamról eleget? Nekilátok. Pár mondat erejéig futtatom a témát, szerencsére karambol nélkül le tudom állítani a gondolatmenetet, beparkolok vele egy üres helyre. Visszaérkezem a kiállításba.
Sztefanu Marina – Fülöp Gergő: „500 g-ot 6 l-ben” – installációs nézet, Kavics Galéria, 2019
A művészek jóvoltából
Milyen is otthon lenni valaki más otthonában? Meg lehet próbálkozni a kisajátítással, de a domesztikus közeg, ha nem a saját létformánkból fakad, épp annyira idegen, mint egy távoli bolygó. Elsőre nem ismerem fel a két, földön heverő kutyajátékot, Marina segít. Hiába, nekem nem ugrik be a csaholó kiskutya, mert nekem csak guppim volt meg macskám. Elidőzik a tekintetem az asztalon lévő műhomár szívószálból fabrikált csápjain. Épp elmenetelkor kezdtem magam otthonosan érezni. Az ajtó egy műterembe nyílik, majd az utcára. Kulcsok fordulnak, elköszönünk.
***
Az utcán összerezzenek, mintha magamon felejtettem volna a cipőre húzható műanyagszatyrot, de nem. Egy darabig még gyanakodva nézem az utcát, talán nem igazi az sem.
Sztefanu Marina – Fülöp Gergő: „500 g-ot 6 l-ben” – installációs nézet, Kavics Galéria, 2019
A művészek jóvoltából
Kavics Galéria, Budapest
- 04. 09. – 05. 19.