Anakronizmus vagy utópia?
képeslap – boríték – bélyeg – pecsét
Galántai György
A dohányzás új szabályainak bevezetésével mindennapi látvány lett Budapest utcáin is az ácsorgó dohányos jelensége. Ez a néhány percet igénylő, legtöbbeknél befelé nézéssel járó tevékenység Kósa Gergő esetében a környezet ismétlődő tanulmányozásával járt. A környezet a fiatal művész új munkahelye, az Újlipótvárosi Galéria a Radnóti és a Tátra utca sarkán. Képzőművészről lévén szó, a „nyitott szemmel a világban” attitűd nála többszörösen is igaz. Foglalkoztatta egy pályázat, hogyan lehetne megmutatni a kerületet, kapcsolatba kerülni a szűkebb és tágabb környezettel. Hogyan lehet egy szűkebb régióhoz, nevezetesen a XIII. kerülethez kapcsolódni, de szélesebb körben megünnepelni a 80. születésnapját? És akkor jött az angyali sugallat, nem képletesen értve, hanem szó szerint, mert a kerület címerében, melyből egy a galéria bejárata mellett is látható, egy angyalalak nézett farkasszemet az éppen ott dohányzó művésszel (aki remélhetőleg tartotta az öt méter távolságot). A XIII. kerületi címer, mint általában a címerek, több részre tagolódik, melyek a városrész egyes területeit jelölik. A széttárt karú angyal Angyalföldet jelképezi.
Az égi jel vételét követően Kósa Gergő kis alkotócsapatot gyűjtött maga köré; Beregszászi Előd origamiépítészt és Bohus Károly grafikust, kalligráfust. Hamarosan megszületett az angyalt formázó űr(lap) terve, melyen az angyal hiányként, azaz kivágatként jelent meg, hogy valós üzeneteket közvetítsen. A rafinált kis árnyékvető objekt legyártásához szükség volt egy speciális lézervágó gépre. A sokszorosításra végül Londonban került sor, majd repülőn megérkezett az A5-ös méretű, 300 grammos, 100 százalék paumépapírból készült képeslap. Több mint 200 darab került postázásra, a feladó az AJAMK, azaz az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ volt, a címzettek művészek, barátok, ismerősök, ismert és kevésbé ismert személyek kerületen belül és kívül. Az Újlipótvárosi Galériában rendezett kiállítás a kerület 80. szülinapját ünnepelte 114 küldemény bemutatásával egy különlegesen kialakított installációba ágyazva, mely által a képeslapokon megjelenő rajzos-szöveges üzenet egy speciális fény- és árnyékjátékkal vált teljessé.
Ezzel a szokatlan kis objektgyűjteménnyel a három alkotó az egykor oly népszerű mail art műfajára is visszakacsintott, felidézve a XX. századi művészet egyik legdemokratikusabb, határokon átívelő, műkereskedelemellenes mozgalmát. A mail art vérbeli kapcsolatművészeti műfaj volt, újraélesztése szorosan kapcsolódik a napjainkban egyre erősebben érvényesülő, a művészet számos területén erősödő közösségteremtő szándékhoz, melynek jegyében egyre gyakrabban találkozhatunk új jelenségekkel Magyarországon is, s mind a pop-up-kiállítások, mind az artist-run-space-ek felbukkanása egyre gyakoribb. Ezeknek a kezdeményezéseknek egyik fő vonása, hogy szélesebb kört von be a művészeti életbe, karakteresen elválik szemléletében és gyakorlatában a kisebb-nagyobb, államilag támogatott, zsűrizett kiállításoktól vagy a magántulajdonosi érdekeket szem előtt tartó, műtárgypiacra épülő artfair rendezvényektől.
Az angyallapos mail art akciónak egyik célja az volt, hogy szélesebbre tárja egy kerületi galéria ajtaját, hogy minél többen beférjünk rajta, és hogy ráébredjünk digitális bennszülöttként, hogy van még élet az interneten túl is.
[A szöveg az angyallapokat bemutató katalógus előszava lett volna, ha az megjelent volna.]