Az elveszett tudás megtalálására tett kísérlet
Bartha Máté: Anima mundi

Danka Zsófia

„A titok: először is az, hogy a Mindenség egyetlen, univerzálisan kiterjedt élőlény, amely minden élőlényt magában foglal, és amelynek lelke van. Egyetlen lélek, amely minden tagjára kiterjed, és azok egytől egyig osztoznak benne; másodszor minden különálló dolog ennek a Mindenségnek elhagyhatatlan része, amely a teljes anyagi szövethez tartozik – a testi tagság révén korlátlanul egy-egy részét képezik a Mindenségnek, amennyiben az is rendelkezik valamilyen részvétellel benne.”1

Az anima mundi, psychè kósmou, avagy a világszellem egy olyan univerzális teremtő- és rendezőelv, amely magyarázatot ad mindenre, amelyet megtapasztalhatunk a körülöttünk működő univerzális folyamatokból. Az isteni, természeti és emberi világ szoros összekötöttsége és egy anyagból valóságának gondolata. A fogalom létrejöttét Platónhoz kötik, amelyet később a neoplatonizmus, a sztoikus filozófia, a gnoszticizmus és hermeticizmus irányzatai is átvettek. A világlélek gondolatának egy-egy változata számtalan korábbi kultúrában, teremtéstörténetben és vallási mitológiában megtalálható, melyekben a világ misztikus éltetőelve fogalmazódik meg.

A világlélek gondolata a reneszánszban újra fellobban, és a modern filozófiai iskolák számos gondolkodójára lesz nagy hatással. A 15. századi, svájci születésű orvos-filozófus, polihisztor Paracelsus nagy hatású nézetei szerint minden „összefüggésben áll, ahol az egyik a másik nélkül nincs”. 2 Az embert mint mikrokozmoszt írja le, amelyben a világ mint a teljesség sűrítménye avagy esszenciája jelenik meg. Hegel Weltgeist című művében a világot egy dialektikus rendszerben fogalmazza meg, amely folyamatosan előrehaladó mozgást végez. A hegeli felfogásban a világtörténelem eseményei és azok lecsapódása a társadalomban határozzák meg a világszellem fejlődésének irányát. Jelentősége abban is rejlik, hogy a korábban sokszor spirituális és természetfeletti megközelítéseket és okfejtéseket tartalmazó világszellem-magyarázatok után Hegel volt az első, aki a fogalmat rendszerbe helyezte és kanonizált filozófiatudományi szintre emelte. A világszellem megközelítéseinek és leképezéseinek sorában kiemelkedő helyet foglalnak el a brit orvos és filozófus Robert Fludd illusztrációi. Fludd műveiben, korának a racionalizmus irányába egyre inkább elmozduló hozzáállásával ellentétben, erőteljesen visszanyúl a misztikus és okkult tanokhoz. Véleménye szerint az orvostudomány legfontosabb szerepe az emberi test működésének és hibás működésének megértése olyan támpontok alapján, mint az ember elméje és a Nap fénye közötti párhuzamok, az asztrológia és a numerológia által feltárt, különleges analógiák. Műveiben tudomány és mágia nem válik el egymástól, minden mindenhez kapcsolódik, egységet alkot.

A modernkori ember a holisztikus gondolkodásmód helyett inkább az élet területeinek atomizálása mellett tette le a voksát, minden jelenséget és feladatot egymástól függetlenül, elkülönítve értelmez és adaptál. Megszűnt az átjárás vallás és asztronómia, egészség és matematika, gazdaságpolitika és filozófia között. Többek között az ennek a felaprózódásnak következtében kialakuló globális szorongás hozta el a spirituális útkeresés újabb elsöprő virágkorát. A gyógyító kristályok és tarot-kártyák egyre megszokottabb kellékei a perszonális direktívák keresésének. A vallások egyénre szabottabbak, vegyítik az izmusokat és tanításokat egymással, és kitolva a határokat nagy átjárást biztosítanak minden egyén számára. Szinte lehetetlen felmérni ennek a komplex filozófiai terméknek a kortárs dimenzióit és mai továbbélésének vetületeit, Bartha azonban nem is erre vállalkozik.

Új fotósorozatának gyökerei egészen a 2011-ben indult nonrelevant fotóblogig nyúlnak, amely a városi élet abszurditásának különböző aspektusait sorakoztatja fel. Később a Common Nature című sorozatában, majd fotókönyvében már árnyaltabban tematizálja a humán élőtér és a környezetbe való emberi beavatkozások célnélküliségét, romlott viszonyát. Városi életterek jelennek meg mint a humánum kiterjesztett reflexivitása egy értékvesztett, felborult rendszerben, amely mégsem mentes a szépségtől, a keserédes melankóliától. 2021-ben Gellér Judit kurátori munkájával a Capa Központban rendezett, Gyógyír című csoportos kiállítás a 21. századi emberiség globális mentális egészségének krízisét és az egyén szintjén rejlő megküzdési mechanizmusokat kívánta felvázolni. Gazdasági és társadalmi válságok, klímakatasztrófa, háborúk és világjárvány. Az emberiségnek olyan küzdelmekben kellett helytállnia, amelyeket még nem ismert előtte. A médiában – csakúgy, mint a közbeszédben – egyre jobban felerősödtek egy lehetséges világégés spekulációi. A világvége egyre inkább tudományos tényeken és adatokon keresztül relativizálódott. Bartha erre a jelenségre kívánt reflektálni Vasárnap című sorozatával. Az individuum harmóniájának kibillentségéről, globális bizonytalanságának érzelmi síkjáról beszél statikus momentumokat merevítve ki. Így érkezünk meg a művész új kutatási területének széles spektrumához.

Az elektromos szerelvény szekrény oldalára ragasztgatott árcédulák sűrű rendjében az esetlegesség és a szabályszerűség ellentéte, a plexirácsozaton keresztül látható járókelők jelenetében a nietzsche-i filozófiából ismert értelmezés iránti vágy is megjelenik. A művész vizualitásába szövődő szimbólumrendszer minden képen megtalálható, ugyanakkor próbára is teszi a befogadót annak detektálásával és interpretálásával kapcsolatban. Melyik részletnek van jelentősége, és melyiknek nincs? Mikor jelenthetjük ki azt, hogy valami jelentést hordoz magában? Bartha a jelenség legtranszcendentálisabb minőségét az emberi kreativitás, kitartás, kíváncsiság keresztmetszetének végtelenségében látja, amely a válaszok nyughatatlan felfedezésére ösztönöz. Projektjében felteszi a kérdést: a megismerés egyenlő lehet-e a teremtéssel? A figyelem létrehozhat-e új minőségeket csupán a koncentrálódása által? A környezet megfigyelése és a megfigyelés által levont konzekvenciák ugyanannyira vonatkoznak a környezetre és az egyénre is. „Én én vagyok és a környezetem.” 3

Az Anima Mundi-sorozat fényképei mellett két tárgy – egy különleges jeleket tartalmazó könyv és egy kettéválasztott földgömb – is helyet kapott a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj Capa Központban rendezett kiállításán. A Bartha által készített könyvben a furcsa, áttört ékírásra emlékeztető jelek és fejezetek átlapozásakor felmerülhet a kérdés, hogy vajon ha lenne is megoldókulcsunk a kódexhez, mit tudnánk kezdeni a benne szereplő válaszokkal? A művész tervei között szerepel egy olyan komplex fotókönyv létrehozása, amely önmagában mint tárgy reflektál a nagy titok megfejtésének könyvére. Egy olyan objektum megalkotása a célja, amelyben manifesztálódik a gondolatkísérlete: milyen lehet az a könyv, amelyben minden kérdésünk megválaszolásra kerül?