ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Az emberi minőség által
Gaál József: Homo Inhumanus

László Melinda

Lélek nélkül nem megy. Ezt a címet adtam Gaál József egy korábbi kiállításáról[1] született írásomnak.[2] Ez a gondolat ma is érvényes, s átkötésül szolgálhat a mostani tárlathoz, amely a Homo Inhumanus címet viseli. Mi történik a „lelketlenség” által? Mitől ember az ember? A problematika esszenciáját Gaál a következőképpen fogalmazta meg a kiállítás kísérőszövegében: „Megkerülhetetlen, központi magja létünknek a humanitas etikai kerete, jelentése: emberséges – az együttérzés, jóindulat és segítőkészség a másik irányába. A humanizmus ideológiai-filozófiai fundamentuma kultúránknak, elvárás, hogy minden hiteles vallás magja legyen, de a mindennapi létünkben is elvárt, íratlan törvényként működő egyetemes emberi tulajdonság.”

Borítókép
Gaál József Hybris V. 2.
Fotó: Csiszár Róbert

 

A régebbi és új munkákat is szerepeltető, aktuális tárlat közvetlen előzménye a Homo Homicida című kiállítás volt, vagyis az „embergyilkos ember”, amelyben az „ember embernek farkasa” közmondás jut érvényre.[3] A kiállításmegnyitón megvalósuló BUBBLE BABEL (Dóra Attila–Gaál József-duó) zenei performansz kiváló felütés volt a tárlathoz. A „bábeli zűrzavar” és az illanó, önmagába zárt „univerzum” mint egyszer csak elpukkanó buborék gondolattársítása önmagáért beszél. Egyfajta ráhangolódásként, a kiállítás gondolatiságát „megtámogatva”, azt aláhúzva és sarkaiból kiforgatva tette még komplexebbé a jelenséget. A Gaál-szöveg kapcsán elgondolkodhatunk a burleszk képzettársításán is: képtelen helyzetek, helyzetkomikum, kiélezett torzítások, amelyekben a „hősök” esetlenek. Groteszk és ironikus, már-már paródiába hajló helyzetjelentés, mely révén minden beszédes fénytörésbe kerül. A maga módján mégis ez a leghitelesebb tükörkép.

Gaál műveiben már egészen korán megfogalmazódott az esendőség és a „belső és külső keretek” közti összefüggés mozzanata. A színpad, a bohócság jelentésrétegei, az álarc sanda, elfedő mozzanata, a magunkra öltött vagy kényszerített szerepeket jelölő – eredendően a görög színházi maszkot jelölő – persona vagy éppen a Janus-arc kettőssége, polaritása vagy például a megnyúzott Marsyas-alak által kifejezett többlettartalom mind-mind lényeges sarokkövei Gaál összetett, sokrétű művészi filozófiájának. Egészen a 80-as években készített Prothesis-sorozathoz nyúlhatunk vissza, amikor a mellé- és fölérendelődés, valamint a többnézőpontúság formaképzése által konstruált kollázselvet követve hozott létre régi, félkész vagy akár rontott munkákból valami újat. Tehát a régi „tartalmakkal” dolgozva teremtette meg a gondolati, képi és fizikai átjárhatóságot, ami egyfajta katarzis lehetőségét hordozta.

[1] Maschere Hysteria, 2019, Kápolna Galéria, Kecskemét.
[2] László Melinda: Lélek nélkül nem megy, Hisztérikus test, a hisztéria teste, avagy hisztéria a test körül, vagy amit akartok – maskarák keringője, Forrás, 51. évf. 10. sz., 2019. október https://epa.oszk.hu/02900/02931/00235/pdf/EPA02931_forras_2019_10_097-104.pdf
[3] Homo Homicida, 2022, Godot Galéria, Budapest.

Gaál József Posthumanus VI.
Fotó: Csiszár Róbert

Gaál József Intrika VI.
Fotó: Csiszár Róbert

Installációs nézet, Gaál József: HOMO INHUMANUS, Szolnoki Galéria, Szolnok
Fotó: Simon Ferenc

Gaál protézismetaforája – amiről a művész bővebben írt a Metaarchaizmus című tanulmányában, mely a Műcsarnok 2018-ban megrendezett nagyszabású, Vezeklések kora című kiállításának katalógusában jelent meg – a hiányok és pótlékok jelenségét közelítette meg. Ezek a szervesülni nem tudó rétegek jelennek meg a munkákon a szabad asszociációs gondolattársítás magját elhintve.

Gaál műveiben áttételesen a mai konfliktusok is benne rejlenek, esetében azonban a pillanatnyi viszonyok rögzítésénél mindig jóval többről van szó. Az emberi léttel való foglalkozás teszi monomániás alkotóvá, ami ugyanakkor számos módon ölt formát, ám a kifejezési forma mindig a mondanivalónak alárendelt eszköz. Az érzékeny szív és a pallérozott elme „olvashat” benne, meg- és átérezhet általa.

A lószerszámok Gaál József művészetének régi tartozékai. A fa magra erősített, halmozott, rétegzett bőrcsíkok az alaknak egyfajta „életre keltését” vetik fel, a gúzsjelleg miatt azonban teljesen más olvasatokat vet fel. A hámok, zablák, kötőfékek az ember küzdelmére, az élethelyzetek szorítására, a különböző lelki gátakra egyaránt utalnak. A marionettbábuként való egzisztálásban a tehetetlenség a közös pont. Elmosódnak a határok, összecsúsznak a felismerhetőség feltételei, elhalványulnak az állatot, embert és gépet elválasztó megkülönböztetések. A külső és belső rombolás eredményeképpen torzók és maradványok keletkeznek, s éppen ezért is állíthatjuk, hogy Gaál esetében nemcsak a figurák belsejében zajlik a „történés”, hanem hangsúlyos az is, ami kavargó tartalmon kívül esik, kívül reked, vagy éppen hogy nélkülöznie kell.

Gaál József Inhumanus I.
Fotó: Csiszár Róbert

Gaál József Inhumanus II.
Fotó: Csiszár Róbert

Gaál József Inhumanus I.
Fotó: Csiszár Róbert

Gaál József Inhumanus II.
Fotó: Csiszár Róbert

Az „embertelen ember” ideájával fémjelzett kiállítás új művei a 2013-ban készült, fekete alapon vörös Rubedo-sorozathoz is erősen kapcsolódnak, folytatásai azoknak a nagy méretű vásznaknak, amelyeken a vörös szín szimbolikája a tűz és a vér megidéződése által válik igazán sűrűvé. Az izzó parazsat és a tűz lángnyelveit idéző művek egyszerre keltenek melengető, éltető és mindent felemésztő hatást, ahogyan a vér mint életenergia a vágy, a szenvedély, a szerelem, de egyben a gyötrelem, az áldozat és a mártíromság s legvégül a kiomló vér gondolatiságát is magában hordozza.

A kiállítás rendezésében a koncepció és az egykori zsinagóga épületében működő Szolnoki Galéria térbeli adottságai összehangolásra kerültek, így alakítva ki a képanyag ívét, a párbeszédet. Az alsó szinten a Rorschach-ábraként kibomló, egymástól elforduló, egymással ellentétes irányba néző figurák háta szinte összeér, mintha a szétszakadás hártyájának utolsó szövet- és idegrostjai nem váltak volna még el. Máshol mintha egy arc lenyomata sejlene fel a torinói leplet idézve. A triptichonszerű kvázioltárképek valójában a megváltás kudarcát tematizálják, az emeleten pedig már nincs interakció az alakok közt. A kiállítótérben egy arcokat felsorakoztató fal és Krisztus-alakot idéző figurák láthatók. Súlyos teher azonban, ha nem engedjük begyógyulni a sebeket, s azokat újból feltépjük, hibát követünk el. Megértés, empátia és elfogadás nélkül nincs emberség.

▬▬▬▬

Szolnoki Galéria,
2023. szeptember 8 – október 8.

Gaál József A Maschere Hysteria című sorozatból
Fotó: Csiszár Róbert

Gaál József A 6. mű az Arcok fala című sorozatból
Fotó: Csiszár Róbert

Gaál József A Maschere Hysteria című sorozatból
Fotó: Csiszár Róbert

Gaál József A Maschere Hysteria című sorozatból
Fotó: Csiszár Róbert