Az idő pénz
Hack Ferenc: 1:43949268
A művész 4×4 (2018) című művében négy egydollárosból állít össze egy térbeliséggel is rendelkező, szőnyegszerű, terebélyes bankjegyet, ami a kissé szabálytalanul elrendezett kockákra kasírozva is megőrzi erőteljes frontalitását. A Váltó II. (2019) című mű esetében Hack egy ötdollárost és egy öt jüant érő címletet applikált metsző pontossággal a különböző méretű és formájú mértani idomokra. A kékbe hajló arcrészletet hordozó kocka élének túloldalán egy zöldes árnyalatú homlok jelenik meg, máshol pedig kódszámok véletlenszerű szakaszai ismétlődnek. A mű jobb oldalán egy háromszög alapú hasáb tetejéről egy szem néz a kiállításlátogatóra, az „Illuminati” internetkarrierjét megidézve. Egy nagyobb léptékű, összegző munkán – Cím nélkül (2019) – az ólomrácsszerű rendszerben megjelenő, képhibaként körbeutaztatott egydollárosok a teljes felületet befedik. Közelről nézve kiderül, hogy a harmonikásra hajtogatott pénzfolyam óvatos tervezés és radikálisan aprólékos kivitelezés eredménye. A kiállítótér szinte eltűnik a néző látómezejéből, a dobozkeret pedig egy galérián belüli mini white cube-ként fogadja be a tekintetet. Milliméteres flashelés.
A pénz tematikája mellett mindennapi tárgyak is megjelennek a kiállításon. A gyufa pöttyös dörzsfelülete, az ötöslottó számjegymátrixa, illetve sárga ceruzák akkumulációi adják a kiállítás további kézzelfogható kiindulópontjait. A saját funkciójukra és archetipikus jelentésmezejükre reflektáló tárgyátértelmezések a manipuláltságuk révén kerülnek fókuszba. Brassaï Sculptures Involontaires (1932) című ciklusának ide vonatkoztatható alkotói elvével szemben – ahol a fotográfus a tudattalanul felpödört, szétcincált, összenyomkodott tárgyakat fényképes úton dokumentálta –, Hack a mindennapi tárgyat egy technikailag minden részletében megtervezett, konceptuálisan előrevetített folyamat révén alakítja át és fosztja meg eredeti rendeltetésétől. Míg Brassaï sorozatában a hangsúly a tudattalan pszichoszomatikus lenyomatain van, addig Hack műveinél egyfajta gondolkodási és asszociációs folyamat kerül rögzítésre a nyakatekert mutatványokra kényszerített alapanyagok által. Hack Öngyulladás (2019) című – Korona márkájú gyufásdobozok pöttyös dörzsfelületét alapanyagként kezelő – sorozatában egy éppen kitörő vulkán, egy atomfelhő és egy lángokban álló erdő olvasható ki a potenciálisan még tűzveszélyes mintázatból. A kiállításon látható, lottószelvényekből felépített univerzummodellek egyikén egy atom 1:43949268 arányú nagyítása látható, a másik esetében pedig egy fordított aranyú, zsebméretűvé zsugorított bolygót, a Szaturnuszt láthatjuk a torzított doboztérben. A kiállítás és az előbbi művek címét is inspiráló aránypár a lottó megnyerésének valószínűtlenségére utal, arra, hogy hány szelvényt kellene kitöltenie valakinek a biztos sikerhez.
Hack kiállításán a folyamatosan fenntartott és munkára bírt monotóniatűrés kivezet a valóságból. A művek visszafejtik magukat, és közben lepörög létrejöttük sűrű időbelisége. A megközelítési kísérletekre választ nyújthat az egyik, ceruzákból konstruált, kezet megjelenítő mű (Fucerka, 2019), ami az ablakon keresztül középső ujját mutatja a galériába érkező látogatónak. A kiállítótérben mi is a művész cinkosává válunk, a geg túloldalán lévő világot pedig élesebben látjuk.
HACK Ferenc: 1:43949268
NICK GALÉRIA, Pécs
2020. január 17. – február 15.