Az Odú topográfiája
Fusz György térinstallációja a pécsi m21 Galériában

Fusz György: odú | M21 Galéria (Pécs, Zsolnay Negyed) | Fotó: Fusz György
„Mit segíthetnek rajtam a készletek kis tereken, mennyit lehet ott egyáltalán elhelyezni, és akármit viszek is oda, eltorlaszolja az utat, és egyszer majd talán inkább akadályozni fog a védelemben, a futásban. Ezen kívül ostoba dolog ugyan, de igaz, hogy az öntudat szenved, ha nem láthatjuk együtt az egész készletet, és így egyetlen pillantással nem mérhetjük fel, mink van.”
Franz Kafka: Odú
„A térkép az önmagába fordult tudattalant nem reprodukálja, hanem megkonstruálja. Közreműködik a mezők összekapcsolásában, a szervek nélküli testek kiszabadításában […]. A térkép maga is része a rizómának.” (Deleuze – Guattari: Rizóma) A térkép a bejáratnál, egy táblára felrajzolva áll, rajta a különböző termek nevei. A Fusz által belsővé tett, mély (földalatti, földben lévő), obskurus, rizomatikus kafkai tér mintegy metaöntőformaként használja a white cube jellegű galériateret, mely kiszabadítva az Odú fogságából a művet, annak részévé vált. Az így létrejött helyspecifikus alkotás egy évtizedeket magában hordozó, számos idősíkot rétegző hálózat, hodologikus tér, melyen Fusz egy meghatározott útvonalon keresztül vezet át minket.
A haladási irányt – műteremhangulatot idézve – falra ragasztott papírlapra krétával rajzolt nyilak jelzik. Elsőként a Raktárba, a kerámiaszobrász-műterem lerakatába érkezünk, ahol az alkotások közül a művész néhányat elrejtett, vagy elő sem vette őket. Fontos a bedobozolt vagy csak részben kicsomagolt tárgyak jelenléte is, hangsúlyozza Fusz. Nem lenne képes mindegyiket egyszerre bemutatni, de amelyek számára meghatározóak, azok bekerültek a Raktár valamelyik rekeszébe.

Fusz György: odú | M21 Galéria (Pécs, Zsolnay Negyed) | Fotó: Fusz György
Indokoltnak látszik az óvatosság, hiszen a különböző méretű posztamenseken és fémállványokon megjelenő munkák drámaiak. Francis Bacon Alakjai jutnak eszembe, melyekről Gilles Deleuze írt Az érzet logikájában. Amikor a húsról mint anyagról gondolkodik, az állati és az emberi metszéspontján találja magát. Fusz kerámiaszobrai is ebben a regiszterben mozognak. Hatásukat különösen felerősíti a Raktárban megkomponált együttesük. A művek intenzitását enyhítheti az archaikus dimenzió, amelyben még nem vált külön a lét a létezőtől, a különböző formák, létállapotok közti határvonal (vagy akár az élet és a halál közötti) képlékenyebb, átjárhatóbb. A mitikus, keletkezésük és lebomlásuk közben rajtakapott alakokat a tűz konzerválta. Némelyek olyanok, mintha vulkánkitörés lávája alól kerültek volna elő. Mások pedig kifejlett mitológiai alakok vagy éppen Gaia gyermekei.
Bacon képein Deleuze olvasatában a mészárszék templommá válik. Hasonló kettősség jellemző Fusz szobraira is, nála a keletkezés és a lebomlás esik egybe. Régebbi és újabb tárgyakat is bemutat a 70-es évektől egészen mostanáig. Ez az időbeli hatalmas merítés mintha egyszerre hordozná magában a formák feloldódására, valamint egy összetettebb állapot, a metaforma felé való törekvést. De ne szaladjunk előre.
A következő tér a Kamra, ahol egy kb. három méter átmérőjű agyagtömb alakult át folyamatosan, a látogatók interaktivitásának is köszönhetően. Az anyagot formáló gesztusok emellett a Fuszhoz közelálló friss és expresszív formanyelvet közvetítik, a művész és az anyag közvetlen kapcsolatára utalnak. A mű az alakulás egy véletlenszerű fázisában, az agyag száradásával öltött végleges formát.

Fusz György: odú | M21 Galéria (Pécs, Zsolnay Negyed) | Fotó: Fusz György
A harmadik tér a Kert, ahol egy fából készült pallón áthaladva lehet megtekinteni az alul örvénylő, szivárgó földrajzolatokat. Ezek részben a művész saját birtokáról, Szekszárdról származó talaj felhasználásával készültek. A PVC-padlón látható organikus ábrákat a művész kétféle földdel és világos színű samottőrleménnyel rajzolta fel. A fahíd a befogadót egy biztonságos faszerkezetre vezeti fel. Mintha védettségre lenne szükségünk a vékony, kiszámíthatatlan földsávokkal szemben. Vagy épp ellenkezőleg, a rajzolt ábrák túl finomak, túl érzékenyek? Az épített környezet és az organikus formák dichotómiája a Kertben a leginkább tetten érhető.
A negyedik és egyben a legösszetettebb állomás a Műhely, ahol minden olyan anyag szerepel, amivel a művésznek valaha dolga volt, sőt olyan is, amivel csak lesz, mert idáig még nem tudta megközelíteni. „Néha magam elé képzelem kiterítve a Föld térképét és Téged, amint keresztbe fekszel rajta. S ilyenkor úgy érzem, mintha életem számára csak olyan vidékek jöhetnének számításba, amelyeket nem fedsz el, vagy amelyek nincsenek birodalmadon belül.” (Franz Kafka: Levél Apámhoz) A művész édesapja – Fusz elmondása szerint – díszműbádogosként fémmel dolgozott és nagyméretű megrendeléseket teljesített, például templomtornyokat készített. A Műhely belső fala mentén érintetlen fémlemezek láthatók, melyek ehhez az emlékhez tartoznak.

Fusz György: odú | M21 Galéria (Pécs, Zsolnay Negyed) | Fotó: Fusz György
A hagyományos múlttal rendelkező technikák és anyagok használata a kortárs installációművészetben nem újdonság. Azonban Fusz a kiállítás megtervezése során nemcsak az időben utazott többfelé, hanem tevékenységének jellegét tekintve is más-más területről származó tárgyakat válogatott a tárlatába. Nemcsak nyersanyagokat, szobrokat és munkaeszközöket látunk, hanem például ipari kerámiákat, töredékeket, továbbá egy általa restaurált, 1894-ből származó kis puttót. Egyetemista gyakorlatán a pécsi Zsolnay Porcelán Manufaktúrában ugyanott dolgozott, mint ahol később tanárként, művészként tevékenykedik. A Műhelyben mintha a Kert fakonstrukciójának a nyersanyaga lenne látható, lécek egymásra halmozva. Mellette a földön friss fűrészpor, munkaruha. Emlékek, töredékek, mégis egy állandó kezdetlegesség, folyamatban lét, ami nem vesz fel végleges formát, nem is törekszik rá.
A Műhelyből az utolsó terembe, a Kápolnába vezető úton, jobb oldalt tekintélyes méretű lombikokat látunk, amelyek egy 60-as évekbeli kémiai laborból származnak. A Kápolna terében egy óriási gyapjúobjektum fogad minket. Elegáns kijárat a klasszikus anyaghasználat szorításából vagy inkább egy alkímiai konjunkció eredménye? Az átszellemültséget sugalló kártolt gyapjúplasztika egy akkora téglatestalakot borít be, ami majdnem kitölti az egész teret. A száz kilogramm anyagból három nap alatt felépült gyapjúszentélyt egyfajta megfoghatatlanság lengi körül, a légiesség vonzerejével bűvöli befogadóját. Kiszabadultunk az Odúból, netán átlényegítettük azt? Benne sem voltunk?
Fusz György: Odú
M21 GALÉRIA (PÉCS, ZSOLNAY NEGYED)
2020. szeptember 13. — október 11.