Casanova a síneken
Takáts Márton grafikái
Takáts Márton: Hommage a Piranesi VIII., Várkertbazár, 2006, rézkarc, 25×50 cm
Amikor Takáts Márton 1995-ben lediplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, személyében nemzedéke legkiválóbb rézkarcolója lépett színre, amit saját kortárs művészeti színtere teljes közönnyel fogadott. A kortárs művészeti diskurzusnak ugyanis nem volt része a rézkarc, ahogy ma sem az. Takáts választott médiuma minden tekintetben élesen különbözött a feltörekvő digitális képalkotó eszközöktől, amennyiben a képalkotást anyaghoz kötött kézművességnek tekintette. Nem pusztán technika volt ez, hanem a jelenből saját, külön történelmi időt kihasító, jelentéssel teli médium. Mert aki figurális rézkarcolásra adja a fejét, az mindjárt Rembrandt, Piranesi, Szőnyi és Kondor társaságával kerül párbeszédbe. A KOGART tihanyi galériájában most bemutatásra került grafikai életmű azt bizonyítja, hogy Takáts Márton méltó beszélgetőtársa e nagy elődöknek. A kiállításon a kész nyomatok előkészítő vázlatai és a mesterien kidolgozott rézlemezek egy része is megtekinthető.
Takáts Márton: Casanova az alvilágban I., 2004, repesztés, aquatinta 35×50 cm
Miközben a grafikai életművet teljes egészében megvásároló KOGART kortárs gyűjteményének tárlatán a néző Takáts lehengerlő szakmai tudását és szárnyaló képi fantáziát csodálja, egyúttal azon is elgondolkodhat, mi akadályozza az ilyen és ehhez hasonló életművek beillesztését a kortárs művészeti kánonba. A rézkarc historizáló médiuma mellett a másik kirekesztő körülmény Takáts vonzódása a figuratív narráció, kiváltképp az illusztráció felé. A tárlaton láthatóak főiskolás éveinek mestermunkája, Tolkien Gyűrűk ura című regényéhez készült illusztrációi. A Rembrandt modorában készült rézkarcok számos részlettanulmány és kompozíciós stúdium révén kidolgozott művek, amelyek pontosan követik és bravúrosan elevenítik meg a regény vonatkozó részeit. Noha Tolkien regénye épp a kilencvenes években indult itthon hódító útjára, Takáts ismét csak rosszkor volt rossz helyen, hiszen a rendszerváltás után épp összeomlóban volt a Kádár-kor nagyszerű könyvkultúrája, maga alá temetve a megelőző évtizedekben virágzó művészi magyar könyvillusztrációt. Egy olyan kulturális közegben, amelyben az irodalmi könyvillusztráció nem szalonképes kifejezőeszköz, visszhangtalan maradt lenyűgöző 1995-ös Mester és Margarita kompozíciója, ahogy azóta megjelent illusztrációi is (Carmina Burana, Jónás könyve, Ady versek, Sharlock Holmes, Élet és halál könyve, Jézus, az ember fia).
Takáts Márton: A Pajkos Póniban, Gyűrűk ura-illusztrcáió, 1993, rézkarc, 18,5×28,5cm
Takáts Márton mindeközben – vagy mindenek dacára – saját történetébe kezdett. Ez a történet róla magáról szól, a magányos idővándorról, aki a mindenkori jelen romjai közt elmélkedik a dicsőség mulandóságáról. Képeinek visszatérő szereplője hasonmása Casanova, az élvhajhász, a börtönjárt kalandor, aki Piranesi kortársaként akár ott bolyonghat a számtalan itáliai vedúta valamelyikén. De az alkotó alteregója a jelen disztópikus romjait melankolikusan szemlélő Rembrandt barettes művész, könyvébe merülő filozófus és rendületlenül vizsgálódó rövidlátó tudós is. Valamennyi a művész romantikus vándor-vagabund toposzának leszármazottja, kinek természetes állapota a vándorlás kivetettsége, önkéntes száműzetése és szabadsága. Kiváltképp a vándor rézkarcoló maga, aki mesterségének roppant batyujával a hátán barangol. A rézkarcoló, aki a képalkotás alkimistájaként egyszerre tudós művész és koldus filozófus, és aki miközben a teljes rézkarcoló műhelyt hurcolja magával, remélhetőleg a túlélést biztosító törülközőt sem felejti otthon.
A Takáts képeiből kibontakozó szatirikus sci-fi művészregény színterei a köztes terekben élő vándorok szimbolikus, külön helyei. Menedékük a műterem, az a mindennapi élettől távoli, védett és zárt saját univerzum, ahol a művészetek romantikus köztársaságának tagjai élnek. Ide érkezik haza hosszú vándorútjáról Casanova, és ül le a zongorához Glenn Gould, a különc zseni. Takáts képein a műterem olyan mitikus hellyé lesz, amit az alkotás vibráló fénye jár át, ahol semmissé lesznek a mindennapok idő-tér korlátai.
Takáts Márton: Casanova az alvilágban ll., 2004, repesztés, aquatinta 40×50 cm
Újabb képein a disztópikus romokat felváltották vándorlásának színterei, a városi üres terek. A mind festőibb akvatintákon és monotípiákon kibontakozó ipari tájak Marc Augé nem helyeinek tipikus színterei. Ezek azok az átmeneti terek, amelyek Budapesten és Párizsban egyaránt jelentés nélküli helyek. Szemben a historizáló Piranesi-lapokkal, itt megszűnik a terek történeti jelentése, és ezzel együtt felerősödik az átmenetiség és otthontalanság kitettsége. Távolabblépve úgy tűnik, Takáts Márton művészete nagyon is része saját korának, intellektuális parafrázisai, disztópikus melankóliája és a nem helyek ipari lírája egyaránt sajátunk. Idegensége ismerős, kívülállása otthonos.
Városi csodák
Takáts Márton a KOGART gyűjteményében
Tihany, 2019. szeptember 21. – november 24.