Derkó’19
Beszámoló kiállítás az M21-ben

Kocsi Olga: Időlenyomat, vegyes technika / Fotó: Fekete Dénes

Részletek Tranker Kata Az anyaállat jelenése és a Lelet című sorozataiból / Fotó: Fekete Dénes

Trapp Dominika Parázstartás I-III. című sorozata a Pannonhalmi apátságban lefolytatott személyes beszélgetések szimbolikus leképezése. Egyfajta átértelmezése a szerzetesek által végzett munka folyamatokból eredő lelki átalakulásainak és a csendnek. A fényes alumíniumlapokon kifinomult és éteri módon jelennek meg a rajzolatok az apátság biomassza-hőerőműjéről, ami egyben az átalakulás helyszíne és eszköze.

Trapp Dominika: Parázstartás II. / Fotó: Fekete Dénes

Pintér Dia Könnyű repülés című munkája egy vegyes technikával készült absztrakt kompozíció. A feszített vásznon a fekete és kék színű felületek rendezetlen geometrikusformákat öltenek. A kiállításon egyedüliként ez a kép közelíti meg a hagyományos festmény mint műtárgy fogalmát. Murányi Mózes Márton Terv című képe három egymás mellé helyezett narancsszínű milliméterpapírból áll. Készen kapható anyagból hozott létre dekoratív elemet a művész, amelyben a ready made rácsszerkezet mérnöki pontossága egyfajta banalitással párosul – előképe a dadaista művészetben is megtalálható.

Papp Sándor Dávid Display 1-9 című képein cianotípia technikával készített egy szigorú vonalvezetésű kék grafikai sorozatot. Solar cell címűobjektje kilenc darab telefonból áll, némelyik törött, furcsa tükörként jelenik meg. Felsmann István Solar Print 36° című grafikai sorozata a fény színes papírlapon való lenyomatát rögzíti. A kék papírlapokon geometrikus minták jelennek meg, Sun és Jupiter címmel az égtestekre reflektálnak. Kifinomult érzékenységgel dolgozta fel a téma szimbolizmusát.

Szabó Ottó Robotto Drama Robortics című munkája egy abszurd mérnöki szerkezet. Előképe az ijesztőnek ható robotkutya, ami akár munkára is fogható, de ez az alkotás nem tud önállóan cselekedni, csak szolgai módon megcsendíti a kolompot, amit a gazdája, az ember a nyakába akasztott. Ezzel szemben a kis robotporszívó, ami ténylegesen tisztítja a padlót, és hasznos dolgot végez, nem tudja ellátni a feladatát, mert láncra van kötve. Egyszerre jelenik meg a mechanikai ridegség mellett az empátia érzése. Ugyan szánalmat érezhetünk a mesterséges lények láttán, de valójában nem szenvednek.

Pólya Zsombor Vonalkázás című rajzsorozata az automata emberi cselekvés lenyomata. Évek óta készít olyan négyzeteket, amelyeket vonalakkal telerajzol, különböző szürke árnyalatokat létrehozva. Egy iskolai feladatból nőtte ki magát ez a munkafolyamat, ami az évek során nagy számban gyarapodott. Tóth Márton Emil DYDie című munkája egy 3D-technikával nyomtatható fegyvermodell, ami elviekben működőképes lehetne. Ahhoz hogy ártalmatlanná tegye ezt a pisztolyt, csontból, gipszből és viaszból készítette el. Így reflektál arra a jelenségre, hogy az internetnek köszönhetően ma már bárki otthon készíthet magának működő lőfegyvert. A Lidércek című fényképsorozata, amikhez lightboxokat is használt, az emberi test és annak a szellemszerű hiánya megjelenítése.

Részlet Tóth Márton Emil Lidércek című sorozatából / Fotó: Fekete Dénes

Ámer Gergő Hermész című carrarai márványszobra a kis növésű modelljének életnagyságú mása. A realisztikus megjelenésű figura szemei csak ceruzával vannak berajzolva, mintha az utolsó munkafázis, ami életet adhatna a szobornak, még hátra lenne. A kis alak a raklapokon vár mellette egy faragott rádióval.

Kiállítási enteriőr Ámer Gergő Hermész, Ádám Zsófia Hullám és Bögös Lórándt Agapé című munkáival / Fotó: Fekete Dénes

Bögös Lórándt Agapé antropológiája című installációja színes fahasábokból, székekből és egy portásfülkéből áll. Egy indiai út emlékeit örökíti meg a hozzátartozó videón, amely a Delhiben megtapasztalt társadalmi osztályok közötti hatalmi viszonyra, az úr és a szolga szerepére reflektál, amikor repetitív módon halad el, magával húzva a gyerekjátéknak tűnő fülkemodellt. Ádám Zsófia nagy méretű, Hullám című installációjában a Bauhaus iskola alapelvein kidolgozott forma-, fény- és színkísérletei mentén jeleníti meg a plexilapon visszaverődő színeket. A síkfelületen a grafikonok ívgörbéit használja térbeli plasztikaként, amik az alapszínek szerint szerkesztett világítással vannak ellátva. A színek csak egy bizonyos szögből a fénytörésnek köszönhetően hoznak létre új transzparens színeket, amivel egyfajta éteri hangulatot jelenít meg.

Gosztola Kitti Pyrus Warholi című munkájában pop-art stílusú szitanyomatokkal reflektál a szlovákiai helyszínre, ahol Andy Warhol szülei laktak. A szülői ház utolsó fájának és Jozef K. autószerencsétlenségének állít grafikai emléket, mellette egy Campbell konzervdoboz csöpögő vízóraként jelzi az elmúlást. Kincses Előd Gyula carraraimárvány-szobra A Nagy Kontraszt címet viseli, amiben a faragott kő és a 3D-technikával nyomtatott hasábok adják ki egy fiatal női torzó formáját. Az esztétizálás által a női test tárgyszerűsítve jelenik meg ebben a munkában.

Nagy Karol Lány mintás ruhában című, parafinból készült szoknyája a könnyed anyagot áthatoló kék fény és a durva agresszív érzetett keltő mintázás technika szövedéke. Olyan mintha egy furcsa és ki nem mondott titok rejlene a bűnjelszerűen megjelenő ruhadarabon. Kis Judit Zsibbadás ellen című installációja a művészet eszközeivel a személyes élményeket terápiaként dolgozza fel. Videómunkájában arról mesél, hogyan volt egy manipulatív férfi befolyása alatt, és ez milyen módon hat az alkotó tevékenységére. Gyógyírként készített egy krémet is, amit a kiállításon résztvevők használhatnak. Horgas Karina Tárgytalan játékok, avagy robotkisasszonyok című munkája egy hatalmas patchworkben rajzolja le a szexbabák képét, ami a társasjátékok geometrikus mintáival párosul. A női test ábrázolása és az emberi kapcsolatok elidegenedésének problémaköre foglalkoztatja az alkotót.

Paráda Zoltán Kép-Más II-III. című szobraiban a könnyed fehér emberalakok mintha papírlapból lennének kivágva, elhajló ülő és fekvő pózban jelennek meg. Ezekben a munkákban a hagyományos szobrászati formanyelv párosul a kortárs művészi látásmóddal. Fodor Dániel János Our common atention című munkájához több ezer talált diaképből készített válogatást. A felnagyított fotókon az emberi alakok helyét egy fehér kivágás ábrázolja, így teszi személytelenné mások személyes emlékeit, és rendezi őket egy ritmikus narratívába.

Kiállítási enteriőr Paráda Zoltán Kép-Más II-III. és Fodor Dániel János Our common atention című munkáival / Fotó: Fekete Dénes

Kopacz Kund László Építőanyag I.-III. című installációjához, mint ahogyan a címében utalt is rá, a hétköznapi fa építőanyagokat használja fel. Precíz kézművestechnikával készítette el a felületeken az intarziamintákat, ami által az anyag megnemesedik. Egyfajta népi szakralitásra való utalás is megjelenik a munkáiban. Máriás István (aka Horror Pista) fehér csempékre festett képeket, amelyek közül a Trip című képe emelkedik ki. Az össze nem illő motívumok kompozíciója képregényjelenetként hat, ami a művészre jellemző abszurd humorral párosul. Az itt bemutatott sorozat egy újfajta anyaghasználat frissességével hat a művész eddigi tevékenységében.

Máriás István (aka Horror Pista): Tripp / Fotó: Fekete Dénes

A munkához való viszony jelenik meg Horváth Tibor Délibáb című abszurd munkaeszközein. Műalkotásaiban a játszóterek játékosságát ötvözi a mindennapos szerszámokkal. Ezek egyfajta felnőtteknek való játékként jelennek meg, amihez Könnyű munka címmel videósorozat társul, amelyben a tényleges munkavégzők mellett a művész különálló személyként monoton cselekvést folytat – hol trambulinon ugrál, hol imitálja az ásást, mintha játékot űzne. Váczi Lilla Éva Nemzeti Ünnep I-III. című fotósorozatában a kokárdát mint dekorációs elemet használja a ruhákon, művészként és tanárként így utal a kötelező iskolai ünnepi rendezvények változatlan és uniformizálódott jellegére. Teregetés című videómunkájában a kifeszített fehér lepedő képe komplex narratívával párosul, a tárgy jelként utal az ágyneművel kapcsolatos emberi viszonyokra.

Horváth Tibor: Délibáb, installáció / Fotó: Fekete Dénes

Váczi Lilla Éva: Ünnep I-III. / Fotó: Fekete Dénes

Fátyol Viola Puszika, sietek című fotója az édesanyjával való személyes kapcsolatának a dokumentuma. Azokat a családi élményeket rögzíti a fotóin, amiben a hagyományos női szerepek jelennek meg. A gondoskodó nagymamákra mindig lehet számítani, ez értelmezhető átadott üzenetként. Varjú Tóth Balázs ἀσχολία askholia című videósorozatában az Arisztotelész által leírt munka fogalmát vizsgálja. A szabadidő szemben áll a munkavégzés idejével, ezt pedig a videóinterjúk alanyai is saját értelmezésük szerint fogalmazzák meg. Egy művész számára mi lehet tartalmasabb, a munkavégzés ideje vagy a szabadidő?

Fátyol Viola: Puszika, sietek / Fotó: Fekete Dénes

Sárai Vanda a megnyitón kiemelte: az ösztöndíj nagy szerepet játszik abban, hogy a fiatal alkotók a diploma megszerzése után a művészpályán tudjanak maradni – egy ideig. Ez azért is jelentős állítás, mert a 2019-ben száznyolcvannégyen pályáztak az ösztöndíjra. Igen magasnak mondható az új generációs alkotók száma, akiknek versenyezniük kell egymással a szakmai elismerésért – vagy pályaelhagyókká válhatnak. Ez a folyamatos kiszolgáltatottság alapállapota az élethelyzetükben.

A kiállításon jellemzően grafikák, installációk, szobrok, videó- és fotómunkák szerepelnek. Feltűnő, hogy nem látható egy hagyományos értelemben vett festmény sem. Úgy tűnik, az új generáció meghaladta a műfaj kereteit, és inkább a térbeli megfogalmazás foglalkoztatja az alkotókat – vagy ez az ösztöndíjat odaítélő bizottság döntése volt, ami tudatosan ezt az üzenetet akarja erősíteni? A derkósok számára a kiválasztottaknak járó kiemelt szerep egyfajta rang, amely eszköz lehet arra, hogy a „kanonizációjuk” elkezdődjön. De ez inkább csak az első lépéseknek az egyike lehet. A beszámolókiállításnak tétje is van: vajon a következő évben, az újrapályázáskor megkapják-e azok is az ösztöndíjat, akik esetleg nem jól teljesítettek?

M21 Galéria, Pécs

2019. december 13. – 2020. január 12.