Dolgozzanak a gépek!
Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton kiállítása

Richard Aczél – Fernezelyi Márton – Langh Róbert – Szegedi-Maszák Zoltán: Smalltalk 2016: Hello Stranger! | 2016/2020 | Interaktív installáció | Fotó: Szegedy-Maszák Zoltán

A fenti idézet Gerencsér Péter Túlcsorduló doménnevek című tanulmányából származik, amely a Symposion kiadó Intermédia – Médiaarcheológia című legfrissebb, mindössze pár hete elérhető kiadványában jelent meg. Gerencsér ebben a tanulmányban (és egyúttal doktori kutatása során is) kísérletet tesz arra az embertpróbáló feladatra, hogy az 1960-as évektől egyre nagyobb számban felbukkanó és az új médiumokat valamilyen módon használó művek típusait kategorizálja. A szerző felhívja a figyelmet arra a hibás gyakorlatra, amely a mediális töréspontokat figyelmen kívül hagyva, szinonimaként használ egymástól eltérő fogalmakat az ilyen típusú művekről értekezve. Gerencsér a szóban forgó tanulmányban alapvetően tizenegy fogalmat definiál körültekintően, többek között az elektronikus művészet, a számítógépes művészet, a digitális művészet, az újmédia-művészet, a multimédia-művészet és az intermédia-művészet kifejezéseket. Az egymást részben fedő területek elkülönítése azonban még a tanulmány tüzetes elolvasása után sem egyszerű feladat, és elképzelhető, hogy még a szakértő is elbizonytalanodna bizonyos, többfajta technológiát elegyítő munkák kategorizálása során.

Ahogy a fenti idézetből is látszik, Gerencsér kategóriarendszere szerint Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton munkássága a számítógépes művészet magyarországi történetéhez sorolandó, ennek ellenére egészen bizonyos, hogy az Artus Stúdió Kapcsolóterében 2020. október 20-ig látható kiállítás egyes műveinek kategorizálásán a kutató is hosszasan gondolkodna. Ez persze semmiképpen sem a megalkotott definíciók hibája, hiszen a Magányos és társas művek 2020 című kiállításon az odalátogató találkozhat különböző interaktív installációkkal, internetes felületekre látogathat QR-kódok segítségével, láthat 3D nyomtatott reliefeket, zoetrópot, lentikuláris képeket, de algoritmusok által generált munkát is. A kiállított művekben közös, hogy részben vagy teljes egészében az alkotók által beidomított és a művészet igájába hajtott számítógépek, szoftverek és algoritmusok – olykor a látogatók közreműködésével – állítják elő a végeredményt, azaz a kiállítható műtárgyakat. Dolgozzanak hát a gépek, míg az alkotó pihen – gondolhatnánk, ám a valóságban azért jóval komplikáltabb a helyzet.

Szegedy-Maszák Zoltán: Nehezen olvasható művek | 2020 | Generatív három dimenziós képek | 3d print, PLA | Fotó: Szegedy-Maszák Zoltán

Fernezelyi Márton és Szegedy-Maszák Zoltán közös munkássága már komplett történelemre tekint vissza, hiszen az alkotók már huszonöt éve működnek együtt különböző projekteken. Gyakran más alkotókat is bevonnak komplex médiaművészeti projektjeik megvalósítása során, és most sem volt ez másként. Az elmúlt öt évben született és az Artusban látható munkák létrehozása során olyan neves alkotók és elméleti szakemberek működtek közre, mint Richard Aczél, Langh Róbert, Lepsényi Imre, Kappanyos András és Peternák Miklós. A mostani, az Artus fantasztikus ipari csarnokában megrendezett kiállításon egyrészt a különböző kollaborációk révén megvalósított művek a jelen kiállításra és térre átdolgozott verziói szerepelnek, másrészt pedig Szegedy-Maszák Zoltán párhuzamosan készült, önálló munkái, innen a kiállítás címében szereplő „magányos” és „társas” jelző. Persze a társas kifejezés egy másik olvasatban vonatkozhatna akár a kiállított munkák interaktivitására is, hiszen hat munkából négy alapvetően a látogatók jelenlétére és/vagy közreműködésére épül. A tágas csarnokba belépve rögtön az Egy kombinatorikus képtörténet című installáció 128×128 pixeles monokróm kivetítője vonja magára a figyelmet. A 2018-ban készült munka a kiállítás egyik legnagyobb és egyben legbonyolultabb darabja, melynek megértéséhez nem árt a kombinatorika tudomány alapvetéseire is támaszkodni. A fekete és piros, fényreklámszerű kivetítő előtt érintőképernyős konzolon láthatunk két egymással párhuzamosan, de ellentétes irányba futó idővonalat. A két timeline az egyetemes képtörténet két skálája; az egyiken emblematikus művészeti alkotások szerepelnek kronologikus sorrendben (ez a vonal tekinthető az emberi tehetség történetének), a másik pedig egy kombinatorikus algoritmus idővonala, amely megmutatja, hogy a felsorolt alkotások 128×128 pixelből álló leegyszerűsített verziója mikor jött volna létre a történelem folyamán, amennyiben a képek az algoritmus szisztematikus képpontpróbálgatása során keletkeztek volna. Az idővonalakat húzogatva a néző a feje tetejére állíthatja a művészet történetét, miközben a kivetítőn megjelenítheti és a kiállítótérbe projektálhatja az emblematikus műalkotások sematizált verzióit.

Fernezelyi Márton – Szegedy-Maszák Zoltán: Merengő | 2020 | Interaktív zoetróp | Interaktív installáció | Fotó: Szegedy-Maszák Zoltán

A terem másik generatív installációja nem képekből, hanem a beszédhangból indul ki. A Kossuth Rádióra csavart Sokolból táplálkozó digitális beszédfelismerő szoftver az adásból kinyert szavakat a dadaista képversekre emlékeztető tipográfiába foglalva jeleníti meg két kijelzőn. Az Instant Phono – Visual Poetrizatornak elkeresztelt algoritmus a felsimert értelmes szavakhoz olyan tipográfiát társít, mely hangzás alapján hozzápasszol. A kiírt szavak a kivetítőkön egymásra rakódva kínálnak folyamatosan változó és minden elemében másképp érdekes látványt (a műleírás szerint vizuális költeményt vagy versfilmet alkotva).

A kiállítás nemcsak a nézők, hanem a nézők eszközeinek jelenlétére is intenzíven számít, ezért a kamerával és QR-kód-olvasó funkcióval felvértezett okostelefonokat semmiképpen sem érdemes otthon felejteni. A két részből álló kiállítócsarnok sötét szobájában két installáció várja, hogy a néző működésbe hozza őket. Ezek közül a Merengő című munka kifejezetten erre a kiállításra készült, és a látogatók által mobiltelefonnal rögzített képsorozatokat „filmesít meg”. A képsorok egy klasszikus vásári zoetróp belsejében elhelyezett displayfelületeken jelennek meg a rögzítés után nem sokkal, a néző pedig maga hozhatja őket működésbe, megpörgetve a szerkezetet. A feltöltött animációk egymás után kerülnek a gépbe, így amennyiben több látogató egymás után készít képsorokat, úgy lehetőség nyílik egy közös efemer kisfilm leforgatására.

Hogy hogyan működik a szintén sötétben kiállított és ezen a linken koordinálható fecsegőrobot, vagy mennyire nehezen olvashatók Szegedy-Maszák Zoltán idén készült háromdimenziós képei? Erre már keresse meg a választ mindenki maga, társaságban vagy akár magányosan. Figyelem! Bár a kiállításon „csak” hat installáció és sorozat szerepel, a látogatásra mindenképpen érdemes kellő időt és energiát szentelni.

Szegedy-Maszák Zoltán: Nehezen olvasható művek | 2020 | Generatív három dimenziós képek | 3d print, PLA | Fotó: Szegedy-Maszák Zoltán

Társalkotók: Richard Aczél, Langh Róbert, Lepsényi Imre, Kappanyos András, Peternák Miklós

Társszervező: C³ Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány

Szegedy-Maszák Zoltán – Fernezelyi Márton: Magányos és társas művek 2020

ARTUS STÚDIÓ – KAPCSOLÓTÉR

2020. szeptember 8. – október 20.