Életműsziget
Urszinyi Mária alkotásai a Semsey-kastélyban
Az életét festi, miközben a festészetet éli – jelezhetnénk fogódzóul Urszinyi Mária, a Nagyváradon élő festőművész alkotásainak bevezetőjeként. Hajdú László műgyűjtő négy évet töltött Nagyváradon, hogy a helyben még fellelhető és elérhető értékek után kutasson. Sok alkotó munkáit gyűjtötte – mellette számosan egyéb kuriózumot is –, de közülük talán Urszinyi Mária alkotásai szervesültek legteljesebben formálódó képzőművészeti kollekciójába. Olyannyira, hogy a kapcsolat mindmáig élő, aktív, bensőséges: a gyűjtő folyamatos támogatást biztosít az alkotó számára, aki ezt alkalmanként művekkel honorálja. Így jöhetett létre az Urszinyi-életmű egy gyűjtői szigete, amely egyben életműsziget is – lényegesebb és kevésbé jelentékeny alkotásokkal, amelyek azonban a gyűjtő számára egyaránt fontosak.
Urszinyi Mária: Szobám, éjszaka ╱ 2004 ╱ olaj,fa ╱ 75x75cm
A Hajdú László gyűjteményében szereplő Urszinyi Mária-alkotások csaknem a teljes életműre rátekintést biztosítanak kronológiai és tematikai tekintetben egyaránt. A mintegy 600 munka nagyobbik hányada grafikai alkotás, de az olajjal vászonra és farostra vagy egyéb felületekre készült, méretükben változatosságot mutató alkotások száma is 200 körüli. A Semsey-kastély épületében rendezett tárlat ezekből válogat a kollekció műfaji arányait is tükröző módon. A grafikai alkotások nagyobb falfelületeken, tömbösítve, ennek ellenére kellemesen szemlélhető módon kerültek elhelyezésre, míg a festészeti anyag ugyan szellősebben, olykor talán mégis feszesen.
E némileg rendhagyó rendezés aligha szorul különösebb magyarázatra, amennyiben ismerjük Urszinyi Mária festészeti gondolkodását, nem mellesleg munkatempóját, hogy igen gyorsan dolgozik, intenzíven éli meg és át a festéssel töltött időt, így rövid idő leforgása alatt születnek meg alkotásai. Akár visszatetsző is lehetne e „mire föl a sietség”, s következményeként feltételezhetnénk az átgondoltság, a technikai kivitelezés, végtére is a kompozíció szerkesztettségének valamiféle hiányát. Elég e tárlaton átsétálni, itt-ott elidőzni, hogy az óvatos feltételezés cáfolatot nyerjen. Urszinyi Mária ugyanis ösztönösen is kivételesen remekül komponál.
Urszinyi Mária: Tenyeres önarckép ╱ 1980 k. ╱ tus, papír ╱ 29x21cm,
Noha Urszinyi Mária műalkotásokat hoz létre, korántsem bizonyos, hogy ekként nevezné meg őket, ha rákérdeznénk. Mert amikor alkot, valami eredendőbb dologgal áll fenn kapcsolata, s csak utóbb tudatosul benne: ismét született egy kép. Kétséges, hogy e művek alkotója bizonyosan művészetként tekintene alkotásaira, s nem inkább úgy, mintha a karja, a keze vagy a lába volna. Mert több, jelentékenyebb dolog esik itt latba, mint csupán a művészet. Maga az élet. Számunkra persze „csupán” művészet. Tevékenysége megindító példája annak, hogy a művész mennyire a műveiben, a művei által létezik. Képeibe, rajzaiba és festett alkotásaiba, mint egy szőttes párhuzamosan és keresztbe futó szálaiba, szövetébe saját magát szövi bele. A lélektörténéseket, a „szíveseményeket” és testi-fizikai valóságát: jelenlétét a környezetében, a műtermében és a családjában, áttételesen pedig a szerelemben, történelmi és biblikus történésekben…
Urszinyi Mária: Műteremben ╱ 1980 k. ╱ tus, papír ╱ 22×30 cm
Ha eddigi életművének most látható, reprezentatív válogatására tekintünk, amely majd négyszáz alkotást mutat be, tehát igen széles rálátást biztosít az életműre, szembetűnő, hogy nyoma sincs korszakoknak. Az életműnek nincsenek olyasfajta ismérvei, mint alkotóperiódusok, stílusirányzathoz való kötődések vagy azok közötti váltások – persze az nyilvánvaló, hogy az expresszivitás mindenképpen meghatározó. De hát milyen is lehetne más az a művészet, amelynek jellemzője, hogy művelője csaknem extázisban gyakorolja tevékenységét. Hogy hogyan lehet így dolgozni? Erre Urszinyi Mária minden bizonnyal azt felelné: miért, lehet másként is? Noha persze tud másfajta lehetőségről, de hogy az érzelmi-gondolati szándék – amely többnyire emlékezeti forrású – csaknem fedésbe kerüljön a képen megjelenővel, vagy legalábbis távolságuk a minimumra szoruljon, ennek adekvát módszere számára éppen ez, az ilyen festészet. A nyers, érdes, gyalulatlan festés. A festéktubusból közvetlenül a festőfelületre kerül a festőanyag, ott keveri a színeket, teremt figurát, kompozíciót – szinte egy lélegzetre, egyetlen lendületes folyamatban. Így az alkotópálya egésze, az életmű: minden egyvégtében történt, történik meg. Lineárisan, aminek csak kronológiája létezik.
Mindezek fényében és e kiállítás nyomán a fenti, felütésként előszólított mondat, miszerint Urszinyi Mária „Az életét festi, miközben a festészetet éli”, helyesebben és pontosabban, lényegretörőbben úgy kényszerül átfogalmazódni, hogy: Urszinyi Mária a létezését festi – és a festészetet éli meg létezésként.
▬▬▬▬
Kiállítás Urszinyi Mária festőművész és grafikus munkáiból
Semsey-kastély, díszterem
2021. május 27. – július 10.