Extra élményt nyújtani a látogatóknak
Interjú Istvánkó Beával, az ISBN könyv+galéria tulajdonosával

fotó: ISBN könyv+galéria

Az ISBN könyv+galéria 2017 decemberében alakult művészeti szakkönyvesbolt és kortárs művészeti galéria. Az ISBN legfontosabb missziója és célkitűzése a hazai és régiós, magyar és idegen nyelvű, új és antikvár kortárs művészeti kiadványok, kiállítási katalógusok, zinek, művészkönyvek, fotókönyvek és művészetelméleti kiadványok feltérképezése, összegyűjtése, kiállítása és forgalmazása. Az ISBN galériatere egyéni és csoportos időszaki kiállításoknak és projekteknek, valamint a kiadványokhoz és kiállításokhoz kapcsolódó eseményeknek és szakmai programoknak ad otthont. Istvánkó Beával, az ISBN tulajdonosával beszélgettünk.

Sirbik Attila: Nonprofit, független galériatulajdonosként milyen gazdasági, pénzügyi nehézségekkel kell szembenézned a jelenlegi, pandémia okozta válsághelyzetben?

Istvánkó Bea: A járványügyi vészhelyzet okozta legnagyobb érvágás a két hónapos kötelező zárva tartás volt, hiszen az ISBN fenntartását a könyveladásokból finanszírozzuk. Különösen az időzítés volt rossz – a csendesebb, januári és februári forgalmat követően márciustól általában pezsgőbb szokott lenni az élet, és a számos kortárs művészeti eseménynek köszönhetően több a látogató, és ezáltal a vásárló is. Ráadásul a járvány alatt a határzáraknak köszönhetően elmaradtak a külföldi vendégek is, akik a vásárlóközönségünknek mintegy a felét adják, és akik számára általában a különlegesebb és drágább kötetek sem megfizethetetlenek. Az újranyitás óta kezd visszatérni az élet, ugyanakkor a külföldi vásárlók hiánya még mindig érezhető. Az is kérdéses, hogy vajon a nyári uborkaszezonban sikerül-e majd kitermelni azt a bevételkiesést, amit a három hónapos zárva tartás okozott.

SA: Az ISBN könyv+galéria tere bővült, átalakult. Ez milyen koncepcionális változásokat von maga után?

IB: A bővülésnek köszönhetően megduplázódott a könyvesbolt alapterülete, és a galériatér is megnövekedett. A kiállítási és a könyves szekció a megújult ISBN-ben teljesen elkülönül egymástól, így egy sokkal letisztultabb, klasszikus white cube kiállítótér jött létre, amellyel egyszerűbb dolga lesz a művészeknek és a kurátoroknak. A bővülés nem okoz jelentősebb koncepcionális változásokat a galériaprogram tekintetében; a fókusz továbbra is a fiatal és középgenerációs hazai művészek bemutatásán van, illetve a kiadványokkal kapcsolatos művészeti projekteken. A könyvesbolt tekintetében a megnövekedett tér lehetőséget ad arra, hogy nyissunk a társművészetek felé, azaz például több tervezőgrafikával, designnal és építészettel foglalkozó kötet legyen nálunk elérhető, valamint készítettünk egy egyedi tervezésű printtartót is, amin szitanyomatok és nagyobb méretű egyedi grafikák is helyet kaphatnak. 

fotó: ISBN könyv+galéria

SA: Nemzetközi projektben egyelőre nem is érdemes gondolkodni?

IB: A járványhelyzet olyan szempontból szerencsés időpontban jött, hogy nem érintette a külföldi kooperáción alapuló kiállítási projektjeinket. Legközelebb a jövő év elejére tervezünk több nemzetközi tárlatot, így remélhetőleg, ha lesz is második hullám, az nem fog hasonló mértékű globális leállással járni. A könyvek tekintetében szerencsére más a helyzet: a nagyobb nemzetközi kiadók és a külföldi partnerek mind dolgoztak a karanténidőszakban, a futárszolgálatok és a posta működött, így az ISBN is számos külföldi újdonsághoz hozzájutott, ami valamennyit enyhített az elszigeteltségen.

SA: Van arra lehetőséged, hogy a kiállítások megvalósításához projektfinanszírozó szervezeteket és pályázati forrásokat emelj be a történetbe? Érdemes most egyáltalán előre gondolkodni, vagy minden teljes mértékben bizonytalan?

IB: Az ISBN megalapulása óta eddig még nem részesült önkormányzati vagy központi költségvetésből származó támogatásban a próbálkozások ellenére, így valószínűleg ezen a fronton, járványhelyzet ide, vagy oda, reménytelen próbálkozni. A nemzetközi kiállítási együttműködések keretében azonban külföldi forrásokból már sikerült kisebb projekttámogatásokra szert tenni, így ha a jövőbeni projektek kapcsán lehetőség lesz ilyesmire, úgy természetesen esélyt fogunk adni. Bár a helyzet valóban bizonytalan, azt gondolom, mindenképpen érdemes előre gondolkodni és bízni abban, hogy hamarosan visszatérünk egy kiszámíthatóbb kerékvágásba. 

fotó: ISBN könyv+galéria

fotó: ISBN könyv+galéria

SA: Milyen stratégiai jelentőségű döntéseket kell/kellett meghoznod a túlélés érdekében?

IB: A járványhelyzetre adott, a lehetőségekhez képest konstruktív legfontosabb stratégiai döntés az volt, hogy belevágtunk az amúgy nyárra tervezett galéria bővítésbe, és lényegében önerőből, családi összefogással elvégeztük a bővítéshez szükséges munkálatokat, beleértve a kőművesmunkát, a padlóburkolást, az egyedi bútorok legyártását és mindent, ami egy ilyen felújítással jár. Ezzel egyrészt megspóroltuk az újabb két hónapos nyári bezárást, másrészt a felújítás költségeit is lecsökkentettük. A segítségért nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik töretlen lelkesedéssel kőműveskedtek velem napi hat-nyolc órát, heti hat nap összesen három hónapon keresztül. Bár a felújítás így a tervezett két hónap helyett egy picit hosszabb lett, összességében sokat számít, hogy a nyáron nem kell újra bezárni, és ezzel újabb jelentős tartalékokat felemészteni.

SA: Európa számos országában láthattunk példát arra, hogy a járvány megjelenése után olyan mentőcsomagokat állított össze, dolgozott ki a kormány, amely a művészeti intézmények és a művészek megsegítésére irányul. Magyarországon születtek ehhez hasonló intézkedések?

IB: Tudomásom szerint eddig sajnos nem. Bár a könyvszakma összefogott, és Demeter Szilárdhoz fordulva közösen kért gazdasági mentőövet az iparág számára, idáig nem értesültem róla, hogy lett volna bármilyen eredménye a próbálkozásnak. A kortársművészeti intézmények tekintetében pedig a mai napig egyáltalán nem hallottam sem összefogásról, sem pedig dedikált mentőcsomagról.

SA: A jelenlegi helyzetben, a trendalakító nagy képzőművészeti események elhalasztásának idején lehet egyáltalán trendekkel vagy a divatérzékenységgel foglalkozni? Hogyan, merre tolódnak el a hangsúlyok, akár ha a társadalmi érzékenység szempontjából gondolkodunk?

IB: A világjárvány okozta kényszerű, radikális életmódváltás, a karanténhelyzet, valamint a leállás miatti és valószínűleg még előttünk álló gazdasági válsághelyzet minden bizonnyal arra fogja sarkallni a művészeket, kurátorokat és a kulturális élet alakítóit, hogy valamilyen módon reflektáljanak erre az eddig példátlan helyzetre. Valószínűleg a járvány miatt elhalasztott események, biennálék és fesztiválok sem tudják megkerülni majd a témát, így az a sejtésem, hogy a következő években számos, a vírushelyzettel kapcsolatos vagy azt értékelő művészeti és kulturális projekttel fogunk találkozni. Ennek ellenére, a járvány előtt „trendinek” számító témák, mint amilyen például a klímaválság vagy a globális migráció, nem vesztettek fontosságukból és aktualitásukból, így bízom benne, hogy az ezekkel kapcsolatos diskurzus is újra felélénkül majd, és az élet víruson kívüli területei sem hanyagolódnak majd el.

fotó: ISBN könyv+galéria

fotó: ISBN könyv+galéria

SA: Az ISBN könyv+galéria terébe a közép-kelet-európai régióban kiépített szakmai kapcsolataid alapján hívtál meg projekteket. Az ezekből a kapcsolatokból táplálkozó művészeti projektek megvalósulását jelenleg jegelned kell, vagy inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy izzásban tartod a parazsat?

IB: Ezek az együttműködések és ismeretségek, már csak a földrajzi távolság miatt is, alapvetően nem a napi kapcsolattartásra épülnek, így természetesen folytathatóak és feleleveníthetőek a jövőben is. A járvány alatt mindenki kicsit befelé fordult, otthonmaradásra kényszerült, nem utazott és nem utazhatott, így természetesen rendszertelenebbé vált a kapcsolattartás, de az elmúlt hetekben úgy érzékeltem, hogy kezd mindenki újra szélesebb horizonton gondolkodni. A napokban például új projekt szervezésébe kezdtünk a prágai Fotograf magazinnal, valamint úgy tűnik, a szintén prágai Meetfactory residency kurátorainak izgalmas új könyvét is sikerül beszerezni. Mindenképpen izzásban tartjuk tehát a parazsat.

SA: Az ISBN szellemisége bizonyos tekintetben a kritikai gondolkodás, a régió mindennapi életére adott vizuális reflexiók alapján helyezhető el. Ez a koncepció, kurátori attitűd a közeljövőben valamilyen formában monitorozza majd a mindenre negatív előjelet biggyesztő járványlayer „szerepét”, vagy éppen ellenkezőleg?

IB: Erre a kérdésre még nem tudok egyértelmű választ adni, hiszen hasonlóan a többi kortárs művészeti intézményhez, mi is jócskán előregondolkodunk és előredolgozunk, legalábbis ami a kiállítási programot illeti. Ez praktikusan azt jelenti, hogy nagyjából egy-másfél évre előre telített a kiállítási naptárunk, azaz a közeljövőben megvalósuló koncepciók még bőven azelőtt születtek, hogy bármit tudtunk volna a COVID-ról, vagy egyáltalán el tudtuk volna képzelni, hogy egy ilyen léptékű világjárvány előfordulhat. Fontos továbbá azt is tudni, hogy az ISBN nonprofit projektgalériaként alapvetően csak befogad és lehetőséget biztosít autonóm művészeti és kurátori projekteknek, azaz a helyzet értékelése és a reflexiók pozitív, vagy negatív előjele a jövőben kiállító alkotókon és kurátorokon fog majd múlni. A helyzet általános értékelése valószínűleg ezeknek a művészeti reflexióknak az összességéből lesz majd kiolvasható, és minden bizonnyal csak a távolabbi jövőben.

fotó: ISBN könyv+galéria

SA: A pandémia idején néhány kiállítótér online térbe „menekült”, online stratégiákat dolgozott ki. Neked vannak ilyen jellegű terveid, elképzeléseid?

IB: Így van, főleg a nemzetközi színtéren volt jellemző az online tartalomgyártás, amely legalább részben képes volt helyettesíteni a művészetfogyasztás alapvetően offline élményét. Az ISBN-ben a felújítás miatt a zárva tartás alatt inkább azon volt a hangsúly, hogy a vészhelyzet után tudjunk majd extra élményt nyújtani a látogatóknak. Természetesen foglalkoztat a gondolat, hogy egy esetleges őszi második hullám vagy egy későbbi világjárvány alatt hogyan lehet fenntartani a közönség érdeklődését, illetve online platformra helyezni át a működést. Ezzel kapcsolatban sajnos még nem sikerült rálelni a bölcsek kövére. Felmerült ugyan több ötlet is a podcastsorozattól az Instagram-könyvajánlóig, de konkrét stratégia még nincs. Az egészen biztos, hogy azt a komplex befogadói élményt, amit a könyvolvasás jelent, az online térben nem lehet imitálni, így mindenképpen csak átmeneti, pótlékot jelentő megoldásokban tudunk gondolkodni. Most azonban egyelőre élvezzük, hogy újra személyesen találkozhatunk a látogatókkal a megújult üzletben, próbálgatjuk az új terek használatát, és igyekszünk legalább részben bepótolni mindazt, amit megtorpedózott a koronavírus.

Június 25. és július 17. között az Utca & Karrier Magazin csapata foglalja el az ISBN frissen felújított galériaterét.

Július 23-tól pedig Kocsis Olga Rákóczi Legendárium c. kiállítása tekinthető meg. A művésszel készült interjút hamarosan közzétesszük.