Fedő és fedett
Matzon Ákos kiállítása
A festmények térbeli jelenlétét biztosítja már a rétegelt lemezre applikált vászon, melyet a paszpartu szintén átfestett vászonnal bevont lemeze ismétli. A festő előtt a képen belüli térérzékeltetésnek számos lehetősége létezik. Egyik módja a mozgásban rejlik: vagy mi, a szemlélők mozdulunk el, vagy a teret, esetleg egy térbeli alakzatot mozgatunk meg, hogy érzékeljük a mélységet. A harmadik lehetőség, ha a teret vagy a térbeli alakzatot megvilágító fényforrás mozog, mely esetben az árnyékból, annak változásából tudunk visszakövetkeztetni a harmadik dimenzióra. A Fedő és fedett festmények széles sávjainak elmosódott szélei itt, mint a korábbi relief-képek térben kiemelkedő hasábjainak mozgó, változó, bizonytalan árnyékai jelennek meg.
Matzon Ákos jelen sorozata új fejezet az életműben, a szürke árnyalatai mellett megjelennek az erős pirosak, kékek és a művész által ’kritikus’-nak nevezett sárgák és zöldek. Ebben a sorozatában a térérzékeltetést színekkel is kiegészíti Matzon. Kilép az építészeti szürke árnyalatok világából és belép a kolorista festőébe, bár a felület felszínén, a durva szövésű vászon faktúrája révén, ismét a formáé, a térbeliség érzékeltetéséé az utolsó szó. Ez a csaknem ötven darabból álló műcsoport másként is újszerű az életműben: a térben létező, egymást keresztező és egymást fedő sávok szövete mögött eltűnt a korábbi alkotásokra jellemző homogén háttér.
Mint egy vázlatfüzet lapjain, a nagyjából két éve kezdett sorozat darabjainak elképzelhetjük a kronologikus sorrendjét: hol bukkant föl először az oxid vörös, hol dőlt el a vertikális sáv nem csak egy, hanem két ellentétes irányba is, hol váltott a művész fekvőről álló arányú képmezőre. A sorrend azonban előttünk nem ismert és újra és újra átrendezhető, ezáltal – a művész által nagyrabecsült Klee zeneiséget előidéző alkotásaihoz hasonlóan – ritmust kölcsönözve a sorozatnak, és létrehozva egy rendetlen rendet.
Klebelsberg Kultúrkúria,
2019. november 9.