Feloldhatatlan feszültségek
Pintér Gábor: Untitled
„Arra késztet, hogy megálljak, elnézzem, elgondolkodjam és néha tanuljak.”
Kurt Vonnegut Macskabölcső című könyvének idézett mondata jut leginkább eszembe Pintér Gábor figuratív, klasszikus festészetével kapcsolatban. Művészettörténeti, teoretikai utalások és a rá jellemző kifinomult humor teremti meg képeinek sajátosságát. Beállításaiban olykor különös, abszurd jeleneteket, képtelen mozgásokat ábrázol, melyeknek attribútuma a nyugalomnak álcázott állandó feszültség.
Pintér Gábor: Az erdőben élő láthatatlan lények ╱ 2020 ╱ olaj, vászon ╱ 120×90 cm ╱ Fotó: Wéber Áron
Az erdőben élő láthatatlan lények című festménye a harmóniába bújtatott heves érzelmeket megjelenítő alkotásaira példa. A képen egy polgári lakást, a kandalló tüze mellett pihenő női és férfi alakokat, a tűz melegénél ejtőző kutyát és egy a szobában lévő társasághoz csatlakozó, konstruktív formákból álló figurát látunk. Első ránézésre a feszültséget az építőkockák rúdelemeire emlékeztető formákból felépített testű, de élethű fejű alak, valamint a keresztbe tett lábbal ülő, rémült tekintetű rajzfilmkarakter (Tintás Tunyacsáp) arckifejezését hordozó személy közötti néma párbeszéd teremti meg. Jóllehet, ebben az elképzelt dialógusban, illetve magában a kompozícióban is találhatunk éppen elég feszélyezettségre utaló nyomot, mégis a gazdái lábánál henyélő, a képből rémületet sugárzó tekintettel kibámuló kutya, mi több, annak remegést sejtető fizimiskája a viszolygó érzés fő forrása. Pintér festményeiben általában a harmonikus színhasználat, illetve a színmezőkben való gondolkodás, a figyelem és a figurativitás viszonya, ezen felül pedig az időtlenség állapota az, ami a feloldhatatlan feszültséget megteremti.
Pintér Gábor: Untitled ╱ AQB Project Space ╱ enteriőr ╱ 2021 ╱ Fotó: Wéber Áron
Az említett idézeten kívül számtalan szofisztikált vizuális példa is eszünkbe juthat Pintér képei kapcsán, mint például a Muppet Show páholyában ülő két öreg karakterének sajátos humora vagy Homer Simpson oktondi, ám szellemes figurája, aki feltűnik az Újhold (A hold spirituális hatása az emberre) című kép egyik szereplőjeként is. Vagy akár az egykoron szebb napokat is megélt magyar karikatúra – például a 60-as, 70-es évekbeli Ludas Matyi oldalairól ismert – ízléses képi világa, amelyben az illusztrátorok kellő kifinomultsággal fogalmazták meg a korról alkotott gondolataikat és kritikájukat többek között a modern művészettel, valamint az építészettel kapcsolatban. Vagy az a fajta klasszikus humor, amit leginkább a szupermarketekben történő vásárlásért kapott matricák látszólag össze nem illő elemeinek a párosításából adódó tréfás, játékos hecc érzékeltet. Amikor a parányi kis egyezések kombinációjából komikum keletkezik. Pintér a környezetével kapcsolatos alapos ismeretei, megfigyelései jól kitűnnek a lendületes, szerteágazó és komplex kompozícióiból, amelyeknek a vázát az általa konstruált, frappáns képelemekből álló, választékos figurális nyelvrendszer teremti meg. Látszólag válogatósan szemléli az őt körülvevő világ történéseit, kívül helyezve magát az eseményeken. Csakhogy az „ajtóból visszafordulva” a befogadónak szegezi az őt foglalkoztató aktuális kérdéseket, naprakész meglátásait és észrevételeit. Mindenről van mondanivalója, és azt a lehető legválasztékosabb vizuális eszköztárral el is mondja. Festményeinek szürreális, vázlatszerű beállításai és vázlatrajzainak kidolgozottsága sokszor elbizonytalanítják, zavarba ejtik a nézőt. Az olykor álomszerű képi világot megjelenítő festményeit és vázlatrajtait éppen ezért behatóan kell tanulmányozni.
Pintér Gábor: Újhold (A hold spirituális hatása az emberre) ╱ 2019 ╱ olaj, vászon ╱ 90×85 cm ╱ Fotó: Wéber Áron
Nem csupán alkotásaiban jelenik meg a néha ironikusnak vagy cinikusnak tűnő antiszofista[1] gondolkodásmód, de képei, illetve kiállításai címadásában ugyancsak megfigyelhetőek ez irányú törekvései. Az olykor hosszúnak tűnő, narratív vagy patetikus címekkel kiegészíti a festményeire jellemző vizuális humort, és nyomatékosítja az azok mögött megbújó rétegek mondanivalóját.
Az AQB Project Space-ben látható kiállításával majdhogynem egy időben jelent meg Pintér Gábor elmúlt időszakának munkásságát összefoglaló és bemutató katalógus a Deák Erika Galéria gondozásában, amelybe Hornyik Sándor írt egy mindenre kiterjedő tanulmányt a művész posztformalista festészetéről.
Pintér Gábor: Cím nélkül ╱ 2018 ╱ olaj, vászon ╱ 50×35 cm ╱ Fotó: Wéber Áron
Az Untitled (Untitled) című kiállítás merőben jól illusztrálja azt a festői problematikát és gondolkodásmódot, amivel Pintér szüntelenül foglalkozik művészetében. Festményeiben és a vázlatfüzetéből kiemelt rajzaiban ráismerünk a mindenki számára megtapasztalt, kimondatlan feszültségekre. Csupán az ad aggodalomra okot, hogy Pintér Gábor kiállítását, mint ahogy számos ehhez hasonló remek tárlatot pusztán online felületekről, képek illetve elbeszélések formájában (sokszor a képzeletünk segítségével) ismerhetjük meg.
▬▬▬▬
[1] A antiszofista kifejezést Hornyik Sándor – Posztformalista utazás a vizualitás birodalmában Pintér Gábor festészete (2021) című Deák Erika Galéria által kiadott katalógusban szereplő írásában használja Pintér festészetére. Ezzel arra céloz, hogy Pintér posztformalizmusával “nem a szofisztikált esztétikához tér vissza” hanem a festészet problematikáját eleveníti fel, mint Matisse és Picasso vagy Malevics és Magritte.
Pintér Gábor: Untitled
AQB Project Space
2021. március 8. – május 1.