Fogyasztás és kommunikáció
Hans Peter Bauer kiállítása
Borsos Lőrinc egy 2008-ban Budapesten született, fiktív, kortárs képzőművész, Borsos János és Lőrinc Lilla hibridje, akinek művészettörténeti, történelmi, aktuálpolitikai referenciákkal rendelkező alkotásai a fotórealizmusban és a konceptualizmusban gyökereznek, emblémaszerű megfogalmazásai a popkultúra és a reklámmarketing világából származnak. Védjegye az általa gyakran használt, zománcfestékből származó fényes fekete. Speciálisan a magyar közegre tervezett, több éves alkotói tevékenységét, illetve a magyar politikai helyzettől való megcsömörlését követően, 2013 végén önfeltáró munkába fogott, majd – gyökereit és kritikai attitűdjét megőrizve – megkezdte világhódító útját. Közlekedését egy gondolatmeghajtású, ezüst kabriócsészealj biztosítja, ami alig egy méterrel a föld felett lebegve képes haladni. A kis méretű jármű sajnálatosan félrehord.
Valószínűsíthető, hogy az emberi beszéd első dadogó szótagjai az afrikai kontinensen 1.800.000 évvel ezelőtt megjelent Homo Erectus (a „felegyenesedett ember”) szájából hangzottak el. Az viszont bizonyos, hogy a kiállítás címében jelzett fogyasztás és kommunikáció az idők kezdete óta párban járt, hiszen egy őskori törzs, horda tagjai csakis úgy vadászhatták le a napi betevőt, ha a vadászat előtt/közben folyamatosan kommunikáltak egymással, mivel csakis a csapatmunka eredménye lehetett, hogy felhajtsanak, becserkésszenek és leöljenek például egy mamutot. Utána, az állat elfogyasztása közben, bizonyára kommunikáltak is egymással, megbeszélték a történteket. Mára a fogyasztás nem feltétlenül jár párban, nincs ilyen közvetlen összefüggésben a kommunikációval. Hans Peter Bauer, svájci–magyar képzőművész az elmúlt tizenöt évben készült munkáiból erre a tematikára állított ki egy válogatást.
A Bázelben született Bauer a Svájci Szövetségi Technológia Intézetben építészetet tanult miközben autodidaktaként festőnek képezte ki magát. 1992-ben Magyarországon telepedett le, ahol a budapesti Képzőművészeti Egyetemen Gerzson Pál tanítványa volt, később többször megfordult Fajó János Encsi Szabadiskolájában, legutoljára pedig a Salzburgi Egyetemen színelméletet hallgatott. Vegyes gyökerű tanulmányait tovább árnyalta, hogy szülei gyűjtők, műpártolók voltak, akik végigvezették az európai modern és kortárs múzeumukon. Nem véletlen tehát, hogy festészetében és szobrászatában a XX. század első felében kibontakozó mozgalmak (az expresszionizmus, dadaizmus, szürrealizmus stb.) értékkészletéből merít.
A galéria kettős osztású terébe lépve már első pillantásra kiderül, hogy vannak itt nagyobb lélegzetű munkák ugyanúgy, mint etűdök, szösszenetek. A művek anyaghasználata igen változatos; alumínium, vas, krómacél, hungarocell, műanyag, fotóprint, talált tárgyak. A 3D-s munkák többségénél az anyag eredeti színe megtartott vagy fényesre polírozott, a műtárgyba beépített talált tárgyak viszont színekben gazdagok. Formailag a szobrok, kisplasztikák az emberalak absztrakciói vagy pedig attól függetlenített – ám egyértelműen a tematikára utaló – változatos installációk.
A legkorábbi munka az Ádám és Éva, ami egy-egy nagy méretű fém konnektor és dugalj bimbódzó párkapcsolatát szimbolizálja. Az erektáló konnektor és az öblét kitáró dugalj még csak pettingelve kommunikálnak. Egyesülve viszont már útjára indul az elektromos áram fogyasztása. Sokkal direktebb munka a korunk hétköznapi alakját, a fogyasztói társadalom elengedhetetlen figuráját újraértelmező szobor, A fogyasztó. A gigantikus méretű kanál és villa egymásba folyatásából, hajlításából épült mű egy földön ülő, térdeit kezeivel átkulcsoló figura absztrakciója. A kanálfejű műtárgy fejének homorú öblébe egy ovális tükröt helyezett el a művész. A szobor úgy van pozicionálva, hogy ha előtte állunk, akkor A fogyasztó tükrében megláthatjuk magunkat, a fogyasztót.
A „konzumer” újabb variánsa Az agresszív fogyasztó. Ez a munka sokkal dinamikusabb, támadóbb, mint elődje. Kanálkezei éles karommá alakultak át, vásárlási kényszere immáron leküzdhetetlen, mohóságát nem tudja féken tartani. Viszont hogy kerül ebbe a kiállítási anyagba a szemközti falra akasztott, fényesre polírozott lemez, melynek közepébe szúrós tüskék vannak applikálva? Úgy, hogy a mű a drogot fogyasztóknak kíván üzenni. A Braille írással írt tüskék olvasata nem más, mint a kábítószer neve: LSD. Láthatunk még itt posztamensekre helyezett üvegkockákat is, melyekben a gyorséttermekben használt, eldobható, az étel vágására-felszúrására alkalmatlan, fehér, műanyag evőeszközök vannak elhelyezve. Az öngyújtó lángjával megolvasztott, majd meghajlított evőeszközök emberalakot formáznak. A trükk annyi, hogy ezek nem a nagyobb méretű – az emberalakra hajazó – szobrok vázlatai, előképei, hanem azok frissen készült kicsinyített változatai. A bolond fogyasztó krómacélból készült, látszatra statikus kisplasztika, ám a kör alakú fejrész 360 fokkal elforgatható. A bolond vásárló ide-oda nézelődik, válogat, antennáival felméri az árukészletet. Egyik szeme egy fogsorát felvillantó szájat mintáz, ő a szemével (is) felfalja a kínálatot. Szemével-szájával kommunikál, miközben fogyaszt.
A tárlaton egymás mellet lett kiállítva két talált tárgyakból (objet trouvé) összeállított munka. A drogos egymásra pakolt gyógyszeres dobozokból és műanyag evőeszközökből építkezik, míg a Kamu parfümök a belvárosi utcákon bárhol kapható hamisított parfümös dobozokból épült, alatta pedig a West End bevásárlóközpont nyüzsgő enteriőrje látható egy színes nyomaton. Egyértelmű, hogy a fogyasztói szokások szélsőséges esetével állunk szemben. Itt van még egy fotóprint alapú installáció, a Lip 2018 of New York, amin egy amerikai modell ajkairól vett mintát öntött ki svájci csokiból a művész. A kisebb installáció felett a falon megjelenik egy valahonnan ismerős felhőformáció is. Nos, ez nem más, mint a képregények (comics) gondolatbuboréka, amibe a rajzolt hősök/szereplők szájából elhangzó szavakat írták. Bauernek A fogyasztó gondolatbuboréka egy nagy méretű hungarocell táblából van kivágva, amire egy csomó műanyag bevásárlószatyrot és a már ismert műanyag evőeszközt ragasztott. Ez is egyféle tiltakozás a fogyasztással járó melléktermékek, a soha le nem bomló műanyagáradat ellen. Hans Peter Bauer – egyike a fogyasztóknak – a saját vizuális nyelvén kommunikál velünk.
byArt Galéria, Budapest
- november 16-ig