Harminc nap alatt a szív körül
Kaliczka Patrícia kiállítása a Viltin Galériában

Kaliczka Patrícia: Önarckép Diánaként, amint nőiségem hiányán tűnődöm (2017-2018) | olaj, vászon, 200×160 cm | Fénykép: Biró Dávid
Kaliczka második Viltin Galériában megrendezett egyéni kiállításán évek óta érlelődő, érzékelhetően többször átalakított festmények kerültek narratív összefüggésbe. A művek fókuszát az önvizsgálat – az én különböző művészettörténeti-archetipikus előképekben való feloldása – jelenti. Az alkotó tavalyi, Jagicza Patríciával közösen megrendezett kiállításán (Ritual Trail to Self | 2019, FKSE Stúdió Galéria), Kaliczka még egy a realitás esetlegességeihez szervesebben kapcsolódó összefüggésrendszeren belül vizsgálta az énnel való szembesülés mitikus dimenzióit. Kaliczka festményeiben egyre több jelzésszerű elem utal a kép formai struktúrájára. A festmény lazúros atmoszférájától elütő jelölőszínekkel kiemelt körvonalak mintha magára a festés aktusára és vektoraira mutatnának rá, az ecsettel körberajzolt alak drámai izolációjának pillanatára.
A Szív és pénz fúziója (2019–2020) című festmény esetében karhosszúságú, párhuzamos visszakaparások bontják meg a felület amúgy sem egyértelmű állításait. A képet nézve felidézhető az egész festői szövetet felülbíráló, agresszív mozdulatsor, mely ellentétes az arc leheletvékony megidézésével. A modellálás akadémikus fétiséből fakadó, tónusaiban finoman felépített részletek mellett, tubusszínekkel meghúzott sziluettszakaszok jelennek meg, amelyek szinte átmetszik a vászon derengéses, ezüstös-szürkés közegét. A bankkártyákról ismert tipográfiai elemek posztmodern beemelése szétrobbantja a festmény mitikus terét. A vásznak helyenként matt vagy épp tükörfényű rétegeit összeaszott festékragyák törik át. Végtelen meg nem érkezés. Nézőként folyamatosan ki- és belépünk az emelkedett-heroikus festészet intézményéből. A tét a festmény interpretációjának módja: az egyik pillanatban „szövegként” próbáljuk olvasni a képet, a másik pillanatban anyagként fedi fel magát a mű.
Az Önarckép alámerülés közben (2017–2018) című festmény felületét átmetsző kék ecsetvonás erőszakos, szálakra szakadó párhuzamosai majdnem teljesen elfedik a mögötte felderengő torzót. A szándékosan durva, performatív gesztusok felszámolják a festmény illuzórikus távlatait és a figyelmet a felszínre irányítják. Az egymástól élesen elváló rétegek vizualitása lehetetlenné teszi az egyértelmű olvasatokat. Bár Kaliczka nem veti el a festészet narratív funkcióját, nem hajlandó tanulságot sem felvázolni, vagy történetének alapelemeit egy eseménysor ívének alárendelni.

Kaliczka Patrícia: Önarckép alámerülés közben (2017–2018) | olaj, vászon, 180×160 cm | Fénykép: Biró Dávid
A víz szelleme saját tükörképét nézi (2016-2019) című apró festményen a fémes, indigóba hajló színátmenetekből kiemelkedő vázát egy kígyószerű lény mozogja körbe. A festményen lévő kitüremkedések a felület többször átkent, ecsettel feltárt felszínére telepednek. Az idea álma, a szívem halála (2019) című szomszédos festményen megjelenő aktot Kaliczka Ingres Forrás (1856) című művéről appropriálja. Az alak színátmenetes teste önmaga vázlatává bomlik szét. A festményen megjelenő hatalmas, kék profil egyfajta alternatív zónaként működik. Egyes figuratív töredékeket semlegesebb színű ütközők vesznek körbe, melyek az alakok szűk mozgásterét rajzolják ki. A kiállítás legapróbb festményén (Triászkori teremtmények a kertemben | 2018) a művész homályképző gesztusai lazítják fel a valóság tűéles determinációját. Kaliczka szellemszerűen áttetsző önarcképváltozatai halkan lépkednek képről képre.

Kaliczka Patrícia: Az idea álma, a szívem halála (2019) | olaj, vászon, 150×120 cm | Fénykép: Biró Dávid
KALICZKA Patrícia: Harminc nap alatt a szív körül
VILTIN GALÉRIA
2020. január 29. – március 8.