Határok, kutyával
Ágoston Lóránt: Határ/vonalak, gondolat/fosszíliák, emlék/csuszamlások
Ágoston Lóránt: Határ/vonal — helyben tánc, triptichon | 2079 | vegyes technika, karton | 25x25cm
Az országhatár traumája időnként – a történelmi mozgások függvényében – különösen érzékelhetővé válik. A 70-es és a 80-as években a romániai, a 90-esekben pedig a délvidéki magyarságot foglalkoztatta a határ átkelésének a gondolata: az előbbit az elnyomó politikai diktatúra, az utóbbit a háborús helyzet késztette szülőföldje elhagyására. A törökkanizsai származású Ágoston Lóránt egyike volt annak a több tízezer vajdasági magyarnak, aki az áttelepülés mellett döntött, keresve a fennmaradás fogódzóit. Eleinte próbált a határ közelében maradni, Deszken tanított; ma Budapesten él.
A családi történelem ihlető forrás a számára, mert életének alakulása egybeeséseket mutat őseinek a sorsával. Apai nagyapjára hivatkozik, aki hét különböző országban élte le életét, holott nem változtatott lakhelyet. Az ilyen abszurdumok errefelé, Közép-Európában nem szokatlanok, és azt is tudjuk, nincs még végük, soha sem lesz befejeztük. Szinte természetes, hogy Ágoston egyik központi alkotói gondolata a határok körüljárása, hiszen ez az élmény vált meghatározóvá számára úgy az ősei történetéből, mint a saját életútjából. Ám van egy lényeges különbség: míg nagyapja a szülőhelyén élte le az életét, addig ő elhagyta őseinek a földjét.
Ágoston Lóránt: Gondolat/Fosszília 014 | 2020 | collage kartonon | 15x15cm
Ágoston Lóránt: Gondolat/Fosszília 011 | 2020 | collage kartonon | 15x15cm
Ágoston tartalmi-narratív eredői rendre a saját életéből jönnek, ezért végsőkig hitelesnek és őszintének bizonyulnak: akár az országhatáron való átkelés nehézségeire, akár másik kedvelt témája, a hadseregben megismert őrző-védő kutya metaforikus körbejárására gondolunk. Mindezek mögött szubjektív emlékek állnak, melyek összehajlanak a közösségi emlékekkel, valamint a közösségi emlékezettel. A családi ősök történelmi tapasztalatait alátámasztják az utódok ama egyéni megtapasztalásai, melyek a szabad mozgás kérdéskörével kapcsolatosak, és lényegében a hányattatásról, a kiszolgáltatottságról szólnak.
A szubjektív aspektusok gondolatköréből kilépve eljutunk a határ értelmezésének a lehető legtágabb intellektuális kiterjedéseihez. A 20. század művészete jórészt arról szól, hogy töröljük el a műfajok, a művészeti ágazatok, a nyelvi zárványok, a kifejezésformák választóvonalait. Ehhez a forma- és fogalombontó szellemiséghez ezúttal szükségtelen ismert művészettörténeti példákat idézni, mert Ágoston Lóránt művészete magában foglalja a hasonló törekvések egyénileg hangolt, hiteles tárgyi megvalósulásait. Nyelvi gyakorlatában kifejezetten széles fesztávon mozog, és ideológiai felvetéseit tekintve sem nevezhető monomániás művésznek. Ezt az alkotói attitűdöt tükrözi kiállításcímének a hármas tagolása is: határvonalak, gondolatfosszíliák, emlékcsuszamlások.
Vegyes technikájú munkáiban megjelennek a személyes sors relikviái. A hányatott sorsú egyén életmozaikjának a szerkezeti elemeit az útlevélben halmozódó pecsétek lenyomatai képezik, hálóként telepedve rá a léttudatra. A lejárt szavatosságú különféle úti okmányok foszlányai beépülnek a kollázsaiba ugyanúgy rétegződve, mint a közösségi és az egyéni történelem tektonikus lemezei. A személyi iratok darabkái ezáltal bekerülnek a magas művészet legfelsőbb nyelvi állományába, kilépve a magánszférából a világ tekintete elé, biztosítva a tartalmi szálak egyedi hitelességét. A történelem művészetté avanzsál, a művészet narratívája pedig egyéni történelemmé áll össze.
Ágoston Lóránt: Határ/vonal 002 | 2019 | veghyestechnika, vászon | 100x100cm
Ágoston Lóránt: Határ/vonal 001 | 2018 | veghyestechnika, vászon | 100x100cm
Az Ágoston festészetét eluraló kutyatéma azért is érdekes, mert vissza-visszatérve jelenik meg a kortárs vajdasági alkotók munkásságában. Az adai születésű Bálind István első jelentős fővárosi kiállítása (Nő a kutyával, Budapest Galéria, 2002) ugyancsak a kutya allegorikus motívumként való értelmezését idézte fel, évtizedekre meghatározva a művész érdeklődésének az irányát. De míg Bálind statikus, jobbára ülő állatokat komponál a képeire, Ágostonnál az eb a mozgás állapotában közelíthető meg, mint aki védi a területét, ami általában piros alapozású kör. Bálind mitológiai állatként tekint a kutyára, Ágoston számára viszont az ebhez fűződő konkrét viszony az alkotói mozgatórugó.
Az intellektusát tanárként kiteljesítő alkotó számára lényeges szempont eljuttatni a szélesebb közösség gócaiba nemcsak a tudást, hanem az élettapasztalatból eredő általános érvényű következtetéseket. Tematikus felvetései lényegében életpéldázatokként, az egyéni küldetés metaforáiként értelmezhetők.
Ágoston Lóránt: Határ/vonal, triptichon | 2018 | akril, vászon | 40x40cm
Ágoston Lóránt: Határ/vonalak, gondolat/fosszíliák, emlék/csuszamlások
Szegedi Akadémiai Bizottság Székháza
2020. november 7–29.