Két év alatt a kortárs művészeti élet részévé vált az Ybl Budai Kreatív Ház
Interjú Kaiser Vizi Katával

Kaiser Vizi Kata

UM: A történet legelejétől, 2017 januárjától itt dolgozol. Miben tud közreműködni egy épület felújításánál egy művészeti vezető? 

KVK: Ybl Miklós eredetileg egy komplikált ipari létesítményt rejtett bravúrosan a firenzei reneszánsz stílust idéző épületbe a Várkert Bazárhoz illő stílusban. Fent divatos kávéház működött, alatta gőzgépek juttattak fel naponta 24 ezer akó szűrt Duna-vizet a királyi palotába. Több mint százéves története alatt ez a ház kiállítótér még sosem volt. Ezt a funkciót mi adtuk neki, és fel kellett készíteni erre az új feladatra. Végig kellett gondolnunk, hogy az épület megváltoztathatatlan adottságait figyelembe véve miként tudunk létrehozni egy izgalmas kiállítóteret. Emiatt már a kezdetektől részt vettem a munkálatokban. Ennek köszönhetően kívülről-belülről jól ismerem az épületet, minden egyes eleméről tudom, hogyan és miért került ide. Nekem ez a ház túlzás nélkül a szakmai gyermekem.

UM: Hogyan vezetett az utad az Ybl Budai Kreatív Házhoz?

KVK: Művészettörténetet hallgattam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, és a tanulás mellett gyakornoki programokban vettem részt a Nagyházi Galériában, a Molnár Ani Galériában, a KOGART-ban. A kortárs közegben ismerősen mozgok, az ELTE MA képzésén is erre szakosodtam. A Kálmán Makláry Fine Artsnál dolgoztam egyetem után, ami erős alapokat adott. Makláry Kálmánnál sorsfordító élménynek bizonyult találkozásom Reigl Judit képeivel, megértettem, mi a lényege annak, amit kortárs képzőművészetnek nevezünk. Aztán a Faur Zsófi Galéria galériavezetője lettem, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem, hogyan kell a művészekkel együtt dolgozni.  Megtanultam, mennyi türelem, empátia és alázat kell ehhez a munkához. Hasznos tapasztalatnak bizonyul ma is, hogy a galériával számos külföldi vásáron vettünk részt. A 30-40 négyzetméteres standok megtervezése során kitapasztaltam, mitől működik egy kiállítási enteriőr, a vásárlókkal való találkozás és beszélgetés pedig azt tanította meg, hogyan kell megszólítani a közönséget. Az Ybl Budai Kreatív Ház művészeti vezetőjévé válni nagy kihívást jelentett, a munka során a korábbi évek minden megszerzett tapasztalata kinccsé vált.

Ybl Budai Kreatív Ház

UM: A kortárs művészettel kapcsolatban gyakran felmerül a küszöbfélelem kifejezés, ami arra utal, az átlagnéző attól fél, kiderül, nem érti, mit is lát, és ettől zavarba jön, frusztrált lesz. Ezt a jelenséget hogyan oldjátok fel az Ybl Budai Kreatív Házban?

KVK: Valóban ez a kortárs művészet egyik problémája, és meg kell találni a módját, hogy a látogató fel tudja dolgozni a látottakat. Meg kell őket nyugtatni arról, hogy nincsenek jó vagy rossz gondolatok, megfejtések, hogy nem kell idegenkedni a kortárs alkotásoktól. Nem muszáj ugyanis mindenáron megérteni azokat, elég, ha hagyjuk, hogy csak a színek vagy a formák hassanak ránk. A kisiskolától az egyetemi diplomáig hierarchikus rendszerekben tanulunk, ahol a tények ismertetésére helyezik a hangsúlyt, és nem adnak lehetőséget a diskurzusra, problémafelvetésre, önálló véleményalkotásra. Nagyon inspiráló olyan emberekkel találkozni, akik szembe mennek ezzel, és bátran kérdeznek, kételkednek vagy éppen kritizálnak. A kiállításainkon fontosnak tartom, hogy adjunk fogódzkodót a nézőnek, de ne rágjuk szájba az üzeneteket: a terekben leírást olvashatnak, ami eligazítást, támpontot jelenthet, de igyekszem a képektől távol helyezni őket, hogy az önálló feldolgozásban ne zavarjanak. A tárlatvezetések is ezt a célt szolgálják, amin legnagyobb örömömre sokan részt vesznek. Előadássorozatokat és kerekasztalbeszélgetéseket is rendezünk, ami megint csak szélesebb értelmezési réteget adhat a tárlatainkhoz.

Felfedezők 2.0 című kíállítás az Ybl Budai Kreatív Házban, 2019

Így látjuk mi… c. kiállítás az Ybl Budai Kreatív Házban, 2019

UM: Milyen szempontrendszer alapján állítottad össze az Ybl Budai Kreatív Ház kiállítási tervét, és hogyan sikerült egy teljesen új intézményt megismertetni, bevezetni a köztudatba?

KVK: Néhány irányelvet megfogalmazott az alapítvány, de ezek tágra szabott keretrendszert jelentettek, pusztán a profil megjelölését.  Kortárs magyar és ázsiai művészetre fókuszálunk, ezen belül rám lett bízva a kiállítási program. Tartottam attól, hogyan találja meg ez az új ház a helyét Budapest kialakult profilú kiállítóhelyei között. Nagy munka és egyben izgalmas feladat is bevezetni egy új intézményt a köztudatba. Felelős kérdés volt eldönteni, hogy kivel, milyen kiállítással induljunk, és ma is azt mondom, Szőke Gábor Miklós választása tökéletes kezdésnek bizonyult. Erős vizuális világot teremtett, szobrai látványosak és közérthetőek, ugyanakkor új utakat kereső művészről beszélünk. Az általa létrehozott Dante birodalom transzcendens világa az égetett kutyákkal három hét alatt közel 10 ezer embert vonzott a kiállítóterekbe.

A Ház második kiállítását Kovásznai György munkásságának szenteltük, aki szintén beleillik a különutas művészi koncepcióba, animációs filmesként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, saját világot komponált, életműve a magyar képzőművészet egyik nagy és fontos utólagos felfedezése. A Budapest Art Mentor programmal közösen rendezett Felfedezők című kiállításokra különösen büszke vagyok, mert nagyon fontosnak tartottam a legfiatalabb generáció bemutatását is. A kereskedelmi galériák eladásokból élnek, nehezen tudják felvállalni a pályakezdőket, de mi nonprofit helyszín vagyunk, kötelességemnek tartottam, hogy lehetőséget biztosítsunk nekik.

UM: Melyik kiállításra vagy a legbüszkébb?

KVK: Hogy melyik gyermekem a legkedvesebb? … Nem is tudok hirtelen válaszolni. A kurátorokkal való együttműködésre vagyok inkább a legbüszkébb, közös értékteremtő munkaként tekintek erre. Sikerült kiváló szakembereket meghívni. A Kovásznai kiállításon Iványi-Bitter Brigittával dolgoztunk, aki Muladi Brigittával közösen kurátora volt a hat különböző generáció női művészetét bemutató tárlatunknak is egy évvel később. Fitz Péter Csurka Eszter kiállításán dolgozott, a két Felfedezők tárlathoz Ferenczy Bálintot és Tóth Pál Sándort kértük fel. Volt egy csángó kiállításunk, ahol Baróti Hunor székely képzőművész működött közre kurátorként. A járvány előtt Sárvári Zita mutatta meg kurátorként a nemrég elhunyt Fajó János kiállításán, hogyan alakult ki a művész formavilága, a vonalból kiindulva hogyan érkezett el a jellegzetes piskóta motívumig.

Mindegyik kiállításunkra büszke vagyok, de az örök személyes szerelem, lévén, hogy a kedvenc festőmről van szó, a Palimpszeszt. Reigl Judit tárlatát a születésnapjára időzítettük Gimesy Péter kurátorral. A felső térben megmutattuk a legfontosabb korszakok Makláry-gyűjteményben fellelhető képeit, lent pedig a művész életét személyes fotókkal, emlékekkel.  A Guano című kép látványának kialakítása volt a legizgalmasabb feladat, ahol az alkotás körül a falon szerepeltek József Attila közismert sorai. Mindig bizsergető emlék marad, ahogy az irodalom és a képzőművészet eggyé vált 6 négyzetméteren.

Reigl Judit: Palimpszeszt c. tárlata az Ybl Budai Kreatív Házban, 2019

UM: Reigl Judit volt az első kortárs magyar festő, akinek a képe bekerült a Tate Modern gyűjteményébe, éppen a Guanó sorozatból. Úgy tudom, most te is részt veszel egy intézményi kortárs kollekció kialakításában. Milyen szempontok alapján születnek a vásárlási döntések?

Az MNB eddig is figyelmet fordított a művészeti mecenatúrára, a nemzeti képzőművészeti örökségünk védelmére. Ennek a tevékenységnek a része egy olyan kortárs gyűjtemény létrehozása, amely megakadályozza a legnevesebb magyar alkotók életművének szétszóródását. A műtárgyak megszerzését minden esetben szaktekintélyekből álló testület javaslata alapján támogatja a Műalkotás Beszerzési Bizottság, amelynek én is tagja vagyok. A vásárlások fókuszában az elmúlt évtizedben nemzetközi sikereket is arató neoavantgarde és geometrikus absztrakt alkotók állnak, de figyelmet fordítunk más műfajokra és művészgenerációkra is.