ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Kétféle homok
Bohus Réka: Ami maradt

Cséka György
Bohus Réka Ami maradt című kiállítása a TOBE Galleryben az alkotó legfrissebb, azonos című sorozatának tizenöt képét mutatja be egy a képeket, a kontextust értelmező, tágító installáció kíséretében. A képek és a tér elrendezése szigorú és tiszta, a fotók majdnem mind azonos méretben és – a fal tagolásaitól meg-megszakítva – egyetlen sorban követik egymást, ám az installáció világos égkék háttere miatt van az egészben valami éteri könnyűség. Mindez sok tekintetben összefügg a sorozatban feldolgozott témának, az élet legsúlyosabb tényének, a halálnak, a szülők elvesztésének elviselhetetlen, voltaképp feldolgozhatatlan súlyával és tragikumával.

Bohus Réka: Ami maradt ╱ TOBE Gallery ╱ 2020

Az elrendezésben is tükröződő szigor, önfegyelem nélkül ugyanis nemhogy feldolgozni, megformálni sem lehetne a legszemélyesebb létkérdéseket, a kék könnyűsége pedig az elengedést, a megbékélést, az önfeloldozást is sugallja. Mert egy trauma feldolgozása, elengedése nem megszabadulást és felejtést jelent, hanem megértését annak, hogy van valami, a halál, ami felett nincs hatalmunk, amit alapvetően nem lehet feldolgozni, megérteni, mert a létezés határain kívül esik, így meg kell tanulni együtt élni vele, azzal, ami maradt. A hiánnyal, az emlékekkel, és a múlt megtestesülésével, a családi házzal, a családi házban.

Az Ami maradt azon művek sorába tartozik, amelyeknek komoly személyes tétje és súlya van. A munka az alkotó élettörténete fordulópontjainak, drámájának, traumáinak és örömének megformált lenyomata, pontosabban reflexiók, motívumok, jelek, dolgok sora, egymásra rétegződése. Az egyszerre feldolgozni, megérteni és elrendezni, megmutatni próbált múlt, jelen és jövő palimpszesztje.

Bohus Réka: Sorok között ╱ Részlet az Ami maradt című sorozatból ╱ 2020 ╱ © A művész és a TOBE Gallery jóvoltából

A képek alapja, Bohus vászna mindig a művész születése napján megjelent napilap valamely oldala, amely aztán meg- és feldolgozásra kerül. Az oldalak kiválasztása nem tetszőleges, nem puszta jelentésnélküli háttérként hordozzák a művészet jeleit, hanem párbeszédbe elegyednek, kapcsolatba kerülnek egymással. Bohus mintha a születésnapjára írná vissza, olvasná rá családja élettörténetét, mágikus gesztusával egyetlen pontba sűrítve mindent, ami számára fontos: születést, halált, fájdalmat, örömet, játékot, művészetet, megőrzést és elengedést. Arra a napra rögzíti ugyanis egész eddigi életét, gyerekkorát, művészi öntudatra ébredését, alkotásait, családi élete emlékképeit, szülei halálát és gyermeke születését, testét.

A képek változatos eszköztárral, formai megoldásokkal beszélnek arról, ami Bohus számára fontos, sorsfordító volt és marad. Talán a legnyíltabban fájdalmas, legdrámaibb véglet az a fotó, amelynek alapja egy agydaganat operációját megörökítő cikk, amelyre az alkotó szigorú geometriával különböző tablettákat helyezett el, ahogy tőle tudjuk, a szülei halála után megmaradt gyógyszereket. Ugyancsak a halálról beszél egyetlen drámai, minimalista – és ellentétben a sorozat képeinek finom közvetettségével, áttételességével, a drámaiságot elrejtő mivoltával, kicsit direkt, leegyszerűsítő – kompozícióban a keresztet ábrázoló kép, de itt a fájdalmat és drámát feloldja a kereszt felületén tükröződő felhős ég, az elmúlás könnyűsége. Ennek a könnyűségnek a visszfénye, ríme az installáció kis családi házának égkék háttere.

Bohus Réka: Ami maradt ╱ TOBE Gallery ╱ 2020

Bohus Réka: Üveggolyók ╱ Részlet az Ami maradt című sorozatból ╱ 2020 ╱ © A művész és a TOBE Gallery jóvoltából

Egy másik képen szülei elvesztése fájdalmát, a szeretetet és az emlékek megrepedezését, széthullását mutatják a puzzle-ként összerakódó, megbomló képkockák. Művész szülei munkáit, szobrait, üveglapjait, továbbá az üveg megmunkálásához szükséges homokot is felhasználja az alkotó sajátos családtörténetéhez. A legtisztábban érzelmes kompozícióján az újsághátteret teljesen eltünteti, kitölti a kétféle, homokfúvó és a játszótéri homok, amely az apai óvó, védő, szerető ölelést és a gyermeki elemet szimbolizálja, és keretezi is egyben. Azét az ölelését, ami már nincs. A homokfúvó homok sötétje itt a gyász, a halál feketéjévé lényegül. Egy következő képen édesanyja – saját arcának, férje és gyereke kezének nyomát őrző, ábrázoló – gipszöntvényeinek papírra és egymásba helyezésével Bohus családfát, virágot alkot, egyetlen képben foglalva össze születését, szüleiből való kisarjadását.

Az élet útjainak állomásaira – lakás, üdülés, gondozás, házasság – igen szellemesen egy újság apróhirdetési rovata fejezeteire helyezett geometriai elemekkel, valószínűleg fa gyerekjátékokkal irányítja a figyelmet. A család, otthon felbomlására, majd rekonstrukciójára, a múlt, a hagyaték feldolgozására a Családi kör 1. című cikkre helyezett, törött, de visszaillesztett elemű kőlap és rajta egy ház krétarajza utal, az elveszett gyerekkori teljességre pedig az újságlapot kitöltő, darabokra esett/vágott, kaotikus hálót, labirintust alkotó gyerekrajzok mozaikja.

Bohus Réka: Rajzmozaik ╱ Részlet az Ami maradt című sorozatból ╱ 2020 ╱ © A művész és a TOBE Gallery jóvoltából

Bohus Réka: Kereszt alakú tükör ╱ Részlet az Ami maradt című sorozatból ╱ 2020 ╱ © A művész és a TOBE Gallery jóvoltából

A háló, a ház, a kötődés azonban ismét összeáll egyetlen pozitív, élő jelben, amely a palimpszeszt palimpszesztje, hiszen az újságlapra Bohus immár saját gyermekét helyezi, és a gyermeke bőrét vászonként használva férjével írja, rajzolja azt tele színpompás vonalakkal. A halott tárgyak és a halott, sokszor mesterséges anyagok rendszerének egyetlen, hatalmas és mindent elsöprő ellenpontja ez a telefirkált, élő test, a szeretet, kötődés, az új kezdet jele.

Nem kevés, ami maradt.

Bohus Réka: Ami maradt ╱ TOBE Gallery ╱ 2020

 

BOHUS Réka: Ami maradt

TOBE GALÉRIA

2020. október 14. — november 28.