Körülöttünk az űr
Space II – Deim Balázs kiállítása
Aszteroidák, asztronauták, meteorok, űrsiklók, galaxisok, csillagok. Nem egyszerű olyan helyet találni, ahol az ember mindezt egyszerre láthatja, s aki nem ismeri Deim Balázs Space című fotósorozatát, annak aligha sikerülhet. Idén a Holdra szállás ötvenedik évfordulója kapcsán a világűr és annak megismerése, az összeesküvés-elméletek újra reflektorfénybe kerültek, s az elcsendesedett űrverseny helyét az űr demokratizálódására vagy az űrturisztikai iparág felfuttatására tett kísérletek, illetve a Mars kolonizálásának és terraformálásának gondolatköre vette át. Az online újra nézhető holdséta generációknak beégett képsorai vagy a Hubble űrteleszkóp felvételei mára mindenki számára megismerhetővé, szinte hétköznapivá váltak, ahogy az űrkutatás vagy más, univerzummal kapcsolatos – elsősorban képi – ismeretek jelenléte is.
Deim Balázs: Space constellation, 2019
Deim Balázs Space-sorozatában játékos tárgyegyüttesek részletgazdag vizuális leképezésével kapcsolódik a fotográfiai képalkotás valóság-fikció tematikájú elméleti diskurzusához. Képein hétköznapi tárgyak válnak fiktív űrdokumentumokká, mely gesztus egyszerre tekinthető egyfajta tisztelgésnek az univerzum és annak megismerésére tett kísérletek előtt, illetve a világról való közvetett tudás megkérdőjelezéseként is. Deim egy megkonstruált valóságot dokumentál, ugyanakkor nem rejti el a tárgyak eredeti funkciójára utaló jegyeket: néhol a kompozíciók maguk árulkodnak a képi manipulációról, máskor elnevezésük, olykor egyik sem. Képein kis méretű, talált használati tárgyakból képezi le nekünk a világot. Elérhetővé, láthatóvá teszi az égi jelenségeket: felnagyít, lekicsinyít, átértelmez. Modellezi az ismerni vélt látványt – melyet ő maga is fotókról ismer –, s új szereppel ruházza fel a modelljeit: olyan, többnyire narratív konstellációban helyezi el őket, melyek a tárgyaknak is kilépést engednek a kereteik közül, máskor a tárgyi vonatkozások megtartása mellett absztrahál. Gyerekjátékok, lámpa, citromfacsaró, palacsinta vagy a hősi halált halt űrhajósok emlékműve születik újjá a megváltozott kontextusnak köszönhetően, s így lesz a palacsintából telihold vagy a golflabdából égitest.
Deim Balázs: Space, Illuminated moon, 2017
A fotós erőteljes kontrasztú, időtlenséget idéző fekete-fehér képein a befogadó kontextualizálása által válik a banális hétköznapi tárgyakból űrbéli látvány. Bár saját élményünk nincs egy-egy jelenségről, mégis ismerősnek hatnak a Space-sorozat képein felbukkanó helyek, objektumok. Deim Balázs nemcsak művészi reflexiót fogalmaz meg a Holdra szállás tudományos és kultúrtörténeti szempontból jelentős jelenségére, hanem az űrbéli látvány hétköznapiságát kiemelve rávilágít arra, hogy mindez a látvány bármikor leképezhető: a körülöttünk lévő tárgyakban, a részletekben az egész univerzumot megtaláljuk.
Deim Balázs: Space, Robot, 2019
Deim Balázs sorozata 2018-ban debütált, a mostani válogatásba az első ikonikus képei – mint a Saturn 7 rakéta makettje vagy Neil Armstrong „lábnyoma” – mellett a sorozat folytatása is bekerült. A változás nemcsak a léptékváltásban érhető tetten – így az óriásivá nőtt lábnyom vagy asztronauta képében, melyek a Holdra szállás ötvenedik évfordulója előtt kívánnak tisztelegni –, hanem a sorozat új alkotásainak tárgyiasuló szemléletében is. A konstellációk mellett a tematikához kapcsolódó abszurd tárgyi világ megmutatása is érdekelte, így a földgömb felületére rajzolt csillagok, a felhúzható asztronauta robot vagy a fénysebességgel suhanó gyermekkorból megmaradt transformers űrhajó. Az emberi lépték és személyesség, valamint a tárgyak és a jelenség direktebb összekapcsolódása hangsúlyosabb ezeknél a képeknél, s az illúzió, olykor grafikai elemekkel is kiegészül.
Deim Balázs: Space, Pingpong, 2019
Kérdés, hogy ezek után mennyire hihetünk a képeknek egy olyan jelenséggel kapcsolatban, melyet eleve csak közvetetten, képek alapján ismerünk? Ezen dilemma volt a Space-sorozat egyik kiindulópontja is. A fotográfiai képalkotás kritikai megközelítése mellett azonban a sorozat az ismeretlen utáni vágyakozás vizuális megfogalmazásának is formát, keretet ad, s kortárs tájképekként is definiálhatjuk őket az emberi elvágyódás határtalan, atmoszferikus tájaival.
Deim Balázs: Space, Pancake planets, 2017
Lívia-villa,
2019. augusztus 29. – szeptember 12.