Látni tanulok
Tayler Patrick kiállítása

Fülöp Tímea

Személy szerint azt szeretem Tayler Patrick festményeiben, hogy egyáltalán nem lazák. Ma már mindenki menő, cool, chillesen lázadó, csak úgy mellékesen veszi elő a farzsebéből a fogyasztói társadalom és a neoliberális kapitalizmus huba-buba ízű bírálatát. A szleng gyorsabban változik, mint az, amit képviselni hivatott. Néhány éve még rajokról és királyokról beszéltünk, akik tök jó dolgokat csinálnak, és Isten adta tehetséggel kerültek el mindent, ami cuki vagy ciki, hiszen a történeti ízléshez konformizálódni béna, és a zsenialitás abszolút mértéke a nyárspolgár kiakasztása, az akadémizmussal szembeni tahóság. Mindenki trendin egyedi, mert komolynak lenni már nem divat, a humorból csak a szarkazmus maradt, hiszen fontos, hogy úgy legyünk viccesek, hogy senki se tudja, hogy viccesek akarunk lenni. A 21. század a tirpák bálványokról szól, akiknek vonzereje a megközelíthetetlenségükből fakad, mintha a művészeti színtér megrekedt volna egy kétezres évekbeli tini rom-com gimnáziumi folyosóján. A nihil szexi, akarni izzadtságszagú.

Tayler Patrick már témaválasztása miatt sem ülhetne a menő srácok asztalához. Portrét és csendéletet festeni olyan 19. századi, a festészettechnikán pörögni egészen kocka dolog, mintha a látvány után tökélyre kísérletezett csúcsfényekből YouTube-tutoriált akarna csinálni. Manapság túlzás szürrealizmus nélkül hiperrealistán festeni, hiszen mit kezdjek a semmiből szárba szökkenő gondolataimmal, mikor a túrókockák tetején úgy rezzen meg a zselé, mint Vénusz combján a háj? Velem van a baj? Vagy más is látja? Megszoktuk, hogy az asszociációk egy tárgytól egy eszméig vezetnek a lehető legrövidebb úton, így kissé zavarba ejtő, hogy még mindig a fizikai világban járunk a súlytalan metaforák kellemes biztonsága nélkül.

Mindenki tudja, hogy a művészet sava-borsa a titokzatosság, akkor meg miért árulja el a művész minden ecsetvonással, hogy őszintén érdekli a színtan? Hát senki nem szólt neki, hogy a lelkesedés unalmas, hogy az öröm egyszerűségre utal, mert nem nyomasztja eléggé a társadalmi kiégettség? Tayler Patrick eminens diák módjára tanul még akkor is, amikor már ő tanít másokat. Felmerül a kérdés, hogy így marad-e ideje flesselgetni. Miért várja meg, míg megszárad az olaj, amit egyébként is olyan nehéz javítani, ha pillanatok alatt feldobhatna egy szimbólumot akrillal, és hátradőlve nézhetné, ahogy a nagyfejű elméleti szakemberek kezüket tördelve próbálják megfejteni személyes mitológiáját?

A slow life már nem annyira ezoterikus, mint akkor volt, mikor Spotifyon először lehetett podcasteket hallgatni. Meditálni és számolatlanul tölteni az órákat egy részlet fölött a kisemberek szokása, akik nem sietnek sehová, mert nem várják őket sehol. A sikeres embert arról lehet felismerni, hogy mindig rohan, mindig késésben van, mindig fáradt, és valahogy mégis, erőlködés nélkül termeli a bombasztikus képeket. Eltelt kétszáz év, és a művészt még mindig romantikus zseninek képzeljük. Csak a szleng változik, a gondolataink még a régiek, mert könnyebb a bőrdzsekit bomberre cserélni, mint újrakonfigurálni a világképünket. Egyébként is, csak az változtat a véleményén, akinek nem volt igaza már 14 évesen.

Persze épp hasít a cukizmus és a regresszió, de Patrick még ezeket sem tudja úgy csinálni, mint a többiek. A globalizáció démona helyett szűkös kis Kelet-Európánk tárgyi emlékeit rendezi tablókká, és úgy tűnik, gyerekkorában nem matchboxokkal játszott, mint azok, akikből macsó lett, hanem puha mackókkal. Fel-felvillant egy metálplakátot, amiben végre megcsillan a társadalmi konvenciókat összetörő maszkulin erő, aztán azt is joghurtos gumicukrokkal ellenpontozza. Szegény nézőnek arra kell gyanakodnia, hogy belső világa bonyolultabb, mint egy kartonból kivágott akcióhősé, és már semmi sem garantálja a tálcán kapott, egysíkú magyarázatokat. Nem elég, hogy a műteremben üldögélve gondolkodik, még minket is rá akar venni a morfondírozásra. Mint aki nem érti, hogy megnyitóra járni rekreáció, szórakozás, kilépés a hétköznapok mókuskerekéből, amikor csak bámulni és koccintani kell.

▬▬▬▬

NACO

2023. március 2. – április 1.