Megérezni, mi az, ami túlmutat a trendeken
Interjú Szalóky Károllyal, a Várfok Galéria tulajdonosával

A Várfok Galéria a 89-es politikai változásokat követően az egyik legelsőként alakult, máig folyamatosan működő, magánalapítású, kortárs művészetet bemutató galéria. Az eltelt majd’ három évtized során számos szerkezeti átalakuláson és fejlesztésen esett át. Ma a Várfok utca 11. szám alatt található, közel 300 négyzetméteres kiállítótérrel és művészeti könyvtárral rendelkező nagy galéria, a Várfok utca 14. szám alatt található, elsősorban a fiatal művészek bemutatkozását lehetővé tevő Project Room, valamint a Galéria19, a Várfok utca páros oldalán végigfutó szabadtéri galéria alkotja a komplexumot. A galéria állandó művészkörrel dolgozik. Kiállítási programjában konzekvensen ragaszkodik a kortárs magyar képzőművészet fontos értékeinek bemutatásához, valamint igyekszik elősegíteni új műalkotások létrejöttét és jelenlétét a kortárs művészeti piacon. A Várfok Galéria forprofit tevékenysége mellett nonprofit feladatokat is ellát, mint az ingyenes kulturális rendezvények, többnyelvű tárlatvezetések szervezése, kiadványok és katalógusok megjelentetése. Havonta nyíló kiállításai, valamint az összes programja ingyenes. A Várfok Galériát közvetlenül a rendszerváltás után, 1990-ben alapította Várfok 14 Műhelygaléria néven jelenlegi tulajdonosa, Szalóky Károly. Ezzel Magyarország legrégebbi magánkézben lévő kortárs galériái közé tartozik.

Szalóky Károly és művészei © Várfok Galéria

Sirbik Attila: Mai fogalmaink szerint non- vagy forprofit inkább a Várfok Galéria?

Szalóky Károly: A Várfok Galéria profilját tekintve izzig-vérig forprofit magángaléria, mivel azonban a kortárs művészet képviselete Magyarországon még mindig nagy részben misszió, számos nonprofit feladatot látunk el. Régebben működtettünk kimondottan nonprofit kiállítóhelyeket is; ilyen volt a Garázs Galéria, a Portál Galéria és az ArtBlokk, amiknek a vezetése szintén szakszemélyzetet igényelt, és működésének költségeit a forprofit tevékenységnek kellett kitermelnie. Ingyenes tárlatvezetések, kiadványok, a Galéria19 szabadtéri galéria üzelemtetése szerepel a galéria repertoárjában. Gyakran külföldi nonprofit kiállítóhelyeken mutatjuk be művészeinket, melyből szintén nincs bevétele, csupán kiadása a galériának, így mindez inkább amolyan kulturmisszió, vagy azt is mondhatnánk, hogy ez egyfajta edukációs és kulturális feladatok átvállalása az államtól. Mindez a magas színvonalú galériás környezet megtartása mellett nem egyszerű feladat.

SA: A Várfok Galériának milyen gazdasági, pénzügyi nehézségekkel kell szembenéznie a jelenlegi, pandémia okozta válsághelyzetben?

SZK: A galéria két hónapos teljes leállásra kényszerült, itthoni és külföldi kiállításai maradtak el, és miután a társas kapcsolatok a nullára estek vissza, érthető módon jelentős visszaesés volt érezhető a műtárgyvásárlások számában is. A gyűjtőkörnek egy részét külföldiek teszik ki, a velük való személyes kapcsolattartást is nehezíti a most kialakult helyzet. A Várfok Galéria az egyik legnagyobb kortárs magángaléria Magyarországon, a Project Room és a nagy Galéria kiállítótermein kívül egy hatalmas műtárgyraktár, bemutatóterem és technikai raktárhelység is tartozik hozzá. A komplexum fenntartása horribilis összegeket jelent havi szinten.

A Várfok Galéria az art KARLSRUHE 2019 nemzetközi vásáron, ahol a több mint 200 kiállító galéria között a kettes csarnok (Halle 2) E11-es standján mutatta be alkotóit © Várfok Galéria

SA: Művészeti kontextusba helyezve milyen irányvonalak mentén alakul az egylényegű, de többjellegű koncepció, ami összefogja a Várfok különböző tereit? Helye van a kísérletezésnek, illetve törekednek egyfajta függetlenség megteremtésére, folyamatos fenntartására?

SZK: A Galéria nagy terében kizárólag az állandó művészkörünk tagjainak rendezünk kiállításokat. A kisebb Project Roomunk a Várfok Galéria előszobája. Elsősorban olyan művészeknek adunk egyéni bemutatkozási lehetőséget ott, akikben azokat a festészeti kvalitásokat érezzük, amelyek meghatározó tényezők a művészeinknél. De emellett a Project Room profilja rugalmasabb. Műfaji megkötöttség nélkül időről időre befogadunk külsős projekteket, vagy akár installatív és szobrászati kiállításokat is megrendezünk. Itt fontos szempont, hogy mindenekelőtt a fiatal, pályakezdő művészeket támogassuk. A függetlenségünk megőrzése a „több lábon állásnak” köszönhetően állandó adottságunk.

SA: Milyen szempontok alapján alakul a Várfok által menedzselt képzőművészek névsora?

SZK: A Várfok Galéria alapvetően festészettel foglalkozik, és az általa képviselt fotográfusoknál is a festői minőségeket keresi. Nem aktuális divatirányzatokban gondolkozunk, hanem alkotókban, életművekben. Azt próbáljuk megérezni, mi az, ami túlmutat a trendeken és olyan értéket képvisel, amely kiállja majd az idők próbáját. Mivel a hosszútávú művészképviseletben hiszünk, a művészkör jelentős részével már évtizedek óta együtt dolgozunk, mint például Szirtes Jánossal a 90-es évek legeleje óta – ő volt galériánk egyik első művésze. A már elismert művészek közül fontos kiemelni El Kazovszkijt, Ujházi Pétert, az idén 99 éves, legendás Françoise Gilot-t vagy Rozsda Endrét. De mindig is fontos volt az újabb generációk képviselete is, így Győrffy László és Herman Levente a 2000-es években, legfiatalabb művészeink, Nemes Anna, Orr Máté és Gaál Kata az elmúlt években vagy a közelmúltban csatlakoztak a körhöz.

Nemes Anna: Nyitott testek c. kiállítása a Várfok Project Roomban, 2019 © Várfok Galéria

SA: Milyen jellegű kapcsolatokat ápol a Várfok nemzetközi színtéren? Mennyiben befolyásolja ezek alakulását a jelenleg kialakult „válsághelyzet”?

SZK: A Várfok Galéria a nemzetközi kapcsolatépítés tekintetében is a hosszútávú együttműködésekben hisz. Elsősorban partnergalériákra, múzeumokkal és kulturális intézményekkel való kapcsolatok kiépítésére törekedett az elmúlt évtizedek során, és kisebb hangsúlyt fektetett a nemzetközi vásárokra. A jelenlegi helyzet számos külföldi projektünket elmosta, így Nemes Anna nem tudott szerepelni a regensburgi partnergalériánk, a Galerie Isabelle Lesmeister új, impozáns terét felavató kiállításon, elmaradtak Korniss Péter fotográfusunknak Moszkvában és a szentpétervári Rosphoto Múzeumban tervezett egyéni kiállításai. Herman Leventének a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megrendezett nagyszabású, 60 képből álló bemutatkozását csak pár napig láthatta a közönség, és hónapokra Stuttgartban ragadtak Orr Máté magyar magángyűjteményekből kölcsönkért művei az ottani kiállítása után, ami a gyűjtőinket is kellemetlenül érintette, valamint aatoth franyo sem tudott a Távol-Keletről visszatérni Európába, hogy a szegedi kiállítását megrendezze.

Szirtes János: A legeslegújabb és korábbi képek c. kiállítása a Várfok Galériában, 2017, enteriőr © Várfok Galéria

SA: Milyen stratégiai jelentőségű döntéseket kell/kellett hozniuk a túlélés érdekében?

SZK: Májusban csökkentett fizetéssel, részmunkaidőben dolgoztunk, hogy ne kelljen egyetlen alkalmazottól sem megválni, és az évek óta tervezett 30 éves jubileumi eseménysorozatot is át kellett szerveznünk. Az egyéni stratégiákon túl a galériák létét pozitívan befolyásoló döntéseket véleményem szerint állami/fővárosi/önkormányzati, azaz kultúrpolitikai szinten kell meghozni, vagyis fontos, hogy elismerjék, hogy a minőségi galériák milyen fontos szerepet töltenek be. És ha ez így van, akkor segítő intézkedésekkel kell serkenteni tevékenységüket; visszahozni a leírhatóságot, csökkenteni a kortárs műtárgyak áfáját, ösztönözni a magyar galériák külföldi szereplését stb.

SA: Európa számos országában láthattunk példát arra, hogy a járvány megjelenése után olyan mentőcsomagokat állított össze, dolgozott ki a kormány, amely a művészeti intézmények és a művészek megsegítésére irányul. Magyarországon születtek ehhez hasonló kezdeményezések?

SZK: A művészek megsegítésére igen, de a magángalériák eddig semmilyen segítséget nem kaptak.

SA: A jelenlegi helyzetben, a trendalakító nagy képzőművészeti események elhalasztásának idején lehet egyáltalán terndekkel vagy a divatérzékenységgel foglalkozni? Hogyan, merre tolódnak el a hangsúlyok, akár ha a társadalmi érzékenység szerint gondolkodunk?

SZK: Mi eddig sem foglalkoztunk a trendekkel.

Győrffy László: Bízunk az enyészetben c. kiállítása a Várfok Project Roomban, 2018, enteriőr © Várfok Galéria

SA: A pandémia idején néhány kiállítótér online térbe „menekült”, online stratégiákat dolgozott ki. A Várfok Galériának vannak ilyen jellegű tervei, elképzelései a jövőt tekintve?

SZK: Nem igazán hiszünk abban, hogy a képzőművészet élvezhető online kiállítások keretében. Ráadásul az internet már túlcsordul az ilyen közvetítésektől. De azért a karantén alatt fontosnak tartottuk, hogy Szirtes János rövid tárlatvezetésekkel bemutassa az aktuális kiállítását. Valamint idén, fennállásunk 30 éves jubileumát ünnepelve, létrejött egy együttműködés a Papageno online kulturális magazinnal. A karantén alatt itt indítottuk el a Rendkívüli művek, rendkívüli időkben cikksorozatot, amire rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Most a cikkekből megrendeztük az azonos című csoportos kiállítást. Ennek keretében tervezünk egy Papageno-estet, ami online is követhető lesz, de most, hogy újra megnyithatott a galéria, inkább a limitált létszámú tárlatvezetéseket és egyéb programokat preferáljuk. Úgy érezzük, hogy a közönség részéről is erre van igény.

A Várfok Galéria Rendkívüli művek, rendkívüli időkben című nagyszabású csoportos kiállítással folytatja fennállásának 30 éves jubileumát ünneplő programját © Várfok Galéria