Megtestesült terek
Gergye Krisztián: A tér testamentuma

Gergye Krisztián: A tér testamentuma ╱ 2021 ╱ kiállítási enteriőr a MANK Galériában ╱ Fotó: Áfra János

A nevéhez kötődő tánc- és színházművészeti munkákat olyan kanonikus művészek festményei inspirálták, mint Hieronymus Bosch (B.SCH), Leonardo da Vinci (Deus tardat – Isten késik), Francis Bacon (Kilencvenkilencperc) vagy épp Egon Schiele (E.SCH. EROTO; Egonegonegon). Rabóczky Judit szobrai közül eggyel a Ha mi árnyak című produkció eredményeként keveredett duettbe, majd pedig a Godot Kortárs Művészeti Intézet Vasének című kiállításán is improvizatív dialógusba vonta őket. A Szinesztézia című előadásban a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményének darabjait – többek közt Anna Margit, Barcsay Jenő, Ország Lili és Bukta Imre képeit – használta fel, és e művekből a bemutatás helyszínein pop up kiállítást is rendeztek. A projekthez kapcsolódó performanszvideó-sorozatban Gergye olyan kortárs művészek munkáival is párbeszédet kezdeményezett, mint Csáki Róbert, Németh Ágnes, Szüts Miklós, Szűcs Attila, Tarr Hajnalka, Verebics Ágnes, Krajcsovics Éva vagy Vojnich Erzsébet. Az utóbbi két művész emberi alakokat nélkülöző tereivel a szentendrei MANK Galériában most bemutatott képek is rokoníthatók. 

Gergye Krisztián: Cím nélkül ╱ 2021 ╱ akvarell, papír ╱ 75×105 cm

Gergye néhány éve még a többféle helyspecifikus változatban megvalósított, Aukció című előadás keretében – mintegy a tánc melléktermékeként – hozott létre és árverezett el képeket. A MODEM harmadik emeleti, fekete kiállítóterében megvalósult 2007-es bemutatón például négy, a padlón szorosan egymás mellé rendezett vásznat használt tánctérként, testrészeit fehér, vörös, barna akrilfestékekkel tette nyomhagyó felületté, miközben összekoszolta fehér szmokingját, és arcát is újra meg újra elmaszkírozta a transzformáció során. Mozgásával mindeközben karakteres mágikus kört rajzolt a vásznakra, végül pedig festékport szórt és fújt a felületükre. A komolyzene inspirálta táncszóló végeztével lemosdott egy lavórban a képek mellett, megtörölközött, majd fekete szmokingot öltött magára, és a négy – még eleven felületű – vásznat felfüggesztette a kiállítótér falára, szembe a közönséggel. Ezután pulpitust helyezett ki oldalra, üdvözölte a jelenlévőket, inspirációként megnevezte a korábban hallott Bella Máté-opera kiindulópontját adó és azzal azonos című Vörösmarty Mihály-verset, Az éj monológját, majd e címet négy részre bontva elnevezte az új képeket, és aztán egyesével elárverezte azokat. Valamennyi vászonra elsőként licitáltam, így ellehetetlenítve, hogy végül bármelyik is gyors megsemmisítés áldozatává váljon, máshol viszont ez a sors várt a közönség által érdektelennek minősített darabokra. A performansz tekinthető az akciófestészet, illetve tágabb értelemben a képzőművészeti intézményrendszer paródiájaként, de az előadás végső soron önérvényű, az elmondottaktól függetlenül is figyelemre érdemes műveket eredményezett. Egy képzőművészeti szempontból radikálisabb korszak fontos lenyomatai ezek az expresszív formanyelvű, nagy méretű munkák, amelyek után a MANK Galériában bemutatott akvarellek letisztult, figuratív világa meglehetősen radikális váltásnak látszik. 

Gergye Krisztián: Cím nélkül ╱ 2021 ╱ akvarell, papír ╱ 75×105 cm

A művész már a Ha mi árnyak című előadáshoz kapcsolódóan is rendezett pop up kiállítást 2018-ban, mégpedig a budapesti Róth Miksa Emlékház belső kertjébe épített térinstalláció részeként, ahol becsomagolt testeket ábrázoló, monokróm akvarellfestmények tűntek fel egy-egy kottaállványra erősítve, ám a nonkomform helyzet nem tette lehetővé, hogy a közönség közvetlenebb viszonyba kerüljön a művekkel. Első hivatalos kiállítása, a Levitációk alig több mint egy éve, 2020 nyarán nyílt meg szülővárosában, Kőszegen, a Várszínházban, majd az anyag egy részét ugyanezen a címen a budapesti Átrium Galériában is bemutatták. A különféle kifejezésmódok egymást inspiráló voltát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a kétszer is használt kiállításcím visszautal a Levitáció című táncelőadásra, a tárlatokon bemutatott akvarellfestmények egyike pedig az Ahol a sötétség című szóló kiindulópontjául szolgált, melynek dokumentációja most a MANK Galéria fogadóterében is megtekinthető. A művész előéletét is jelző felvétel nem egyszerűen ráhangolódásul szolgál A tér testamentuma című kiállításhoz, hanem ahhoz szorosabb szálakon is kapcsolódik. A több akvarellképen feltűnő, házmedenceszerű térelem alapján készült hatalmas makett – a Trifusz Péterrel közösen tervezett díszlet – az Ahol a sötétség előadásban tánctérként volt használatos, a galériában viszont installációvá átlényegülve tűnik elénk, összhangban a képek emberi jelenlétet nélkülöző téri szituációjával. Gergye A tér metamorfózisa című performansz alkalmával ismét belakja majd mozgásával ezt az építményt, és a galéria nyitvatartási ideje alatt a látogatóknak is lehetősége van erre. 

A kiállításra lépve rögtön szembetűnik, hogy a monokróm, kék-szürke árnyalatos képek mellőzik az élő alakok megjelenítését, így mintegy lehetőséget adnak arra, hogy a képzetes szintjén mi is belépjünk egy-egy közegbe. Hiszen a térviszonyok számunkra mindig csak a saját test vonatkozásában válnak meghatározhatóvá. A nyomok, jelentéses részletek kutatásra, kiegészítésre késztetnek. A bejárattól balra feltűnik egy házmedencét ábrázoló mű és egy, a színházi teret megidéző függöny, jobbra pedig egy tágas épületbelső, egy lépcső és egy tető, valamint ablakok, amelyek vonalán tovább szalad tekintetünk a galéria üvegfalán túlra, a szentendrei régi művésztelep kertje és a művészházak irányába.  

Gergye Krisztián: A tér testamentuma ╱ 2021 ╱ kiállítási enteriőr a MANK Galériában ╱ Fotó: Áfra János

A nagyterembe érkezésünkkor már nem kérdés, hogy Gergye jó érzékkel használja a választott technika biztosította lehetőségeket. A térelemek felületét elfolyatással vitalizálja, különösen érzékletesek, jelentőségteljesek például a kiszáradt medence szélén látható megfolyások. A monokróm képek esetén a szabadon hagyott felületekkel előidézhető kontraszthatás fokozott szerepre tesz szert – van, ahol a házakat, az ugrótornyos tájakat vagy a fűvel benőtt medencét felülről határoló ég, máshol a romos épület ablaknyílásai maradnak felülfestetlenül, jelezve a térbe hatoló fényt. A bejárattal szembeni, központi falon látható diptichon esetén pedig a horizont nélküli képen megjelenő objektum egészét fehér felület övezi, és a medence alakja a két festmény szabálytalan összeillesztésével válik rekonstruálhatóvá. Gergye több ízben ragad meg így, mozaikosan, téri helyzeteket – egyszer három, egyszer pedig hat mű sorba rendezésével tárul fel a medencék a centrális perspektíva törvényszerűségeit hangsúlyozó képe. A térbeli helyzetek a festményein különféle nézeteket kínálnak fel, minden lehetőséget bejárnak a békaperspektívától a szemmagasságon át a madártávlatig. 

Gergye Krisztián: Cím nélkül ╱ 2021 ╱ akvarell, papír ╱ 75×105 cm

A galériatér hátsó részében található folyosón további munkák sorakoznak, köztük néhány színes akvarell is feltűnik, amelyek esetén látványosabbá válik a téri helyzetek redukáltsága, illetve nagyobb hangsúlyt kap a környezetábrázolás is. Gergye festményein gyakran érezni szándékolt dekomponáltságot, a tájolás legkézenfekvőbb módon szervezi a képteret, a szabályos vonalvezetés viszont kiegyenlíti, egyensúlyban tartja az elmozdulásokat – nézzük meg például a színes tetőket –, a szokatlan félrecsúszások, szabálytalanságok stílusjeggyé válnak.  

A tér testamentuma cím – felidézve a Biblia két nagy egységét – valamiféle transzcendens távlatot sugall, de itt mintha a tereket érintő szövetségről lenne szó, vagy épp a hátrahagyott terek végrendelkezéséről, amelynek a szöveget felváltó képek lesznek médiumává. Nem véletlen tehát, hogy az egyes munkák cím nélkül tűnnek fel a galériában. Azt mutatja fel ez a kiállítás, amit az ember építette, de használaton kívülre került, a természeti erők által szép lassan visszafoglalt terek egy váratlan érkező számára kifejezni képesek. 

▬▬▬▬

Gergye Krisztián: A tér testamentuma 

MANK Galéria, Szentendre

2021. szeptember 8. – október 2.