Narratív többszörös
avagy az alkotás mint életösszefüggés

Freund Éva

Ikonkép és borítókép:
Bubla Éva: Microbial Futures Lab ╱ Fotó: Nyíri Julianna

A galéria negyedik, parafrázisok tematikájú kiállításának címe Narratív többszörös. A Parafrázisok a galéria történetében hagyományteremtő kiállítássorozat, kortárs művészek reflexiói a galéria művészeinek alkotásaira, akik Art Brut vagy Outsider Art művészek. A mostani kiállítás arra tesz kísérletet, hogy egy térbe hozzon és párbeszédet alakítson ki olyan szegmensek között, amelyek a hivatalos művészeti és szaktudományos kategóriák szerint elkülönülnek egymástól. Itt az alkotást látjuk először, nem pedig azt, hogy a szerzője hivatásos művész, pszichiátriai diagnózissal élő alkotó vagy épp gyakorló orvos. Az autodidakta alkotók, a hivatásos művészek és az art brut művészek munkái egyenrangú félként találkoznak egymással.

Napjainkban, amikor egyre több és diverzebb információhoz juthatunk hozzá, szélesedik azoknak a köre, akik – akár a kulturális diskurzus részeként – traumatudatosabbak, ezáltal megszűnhet az éles különbségtétel a „normalitással” és a mentális sérüléssel élők között. A változás az elmúlt egy-két évtized eredménye; sokkal egyszerűbb manapság értően viszonyulni a gyerekkorunk, múltunk vagy jelenünk érzelmi nehézségeihez, mint szüleink vagy nagyszüleink idejében.

A kiállítás koncepciója arra összpontosít, hogy a galéria gyűjteményét alkotó művekben és a kortárs művekben olyan közös elemeket találjon, mint például a személyes narratíva, az érzékenység, a traumatudatosság és az érzelmi tartalmakra reflektálás. A meghívott művészek hol iróniával és humorral, hol pedig ösztönösen, mégis önreflexív módon közelítik meg ezeket a témákat, amelyek szorosan kapcsolódnak a saját érzelmi állapotukhoz és élettörténetük szerves részét képezik. Ahogyan a Forrásház Gondozási Központ nappali kórházában alkotónak, ugyanúgy egy ismert kortárs művésznek, akit galéria képvisel, gyűjteményekben szerepelnek a munkái vagy olyan művészeknek, akik nem a fősodorban alkotnak, hanem mellékágakon, esetleg búvópatakként, ami folyamatszerű. Tehát itt maga a történetiség ad keretet a narratívának, így kapjuk meg a létélményt és a narratív többszöröst, mely a kiállított művek közti asszociatív kapcsolatok útján jön létre.

A kiállító művészek másik fontos kapcsolódási pontja az Átkelő Galériával pedig a(z ön)gyógyító vagy az életminőséget javító, rezilienciát elősegítő tevékenység. Mentális sérültek jogvédője, orvosa és a témára érzékeny, pszichológia terén képzett kortárs művészek szerepelnek egy térben az Átkelő Galéria által képviselt művészekkel.

A galéria saját művésze, Balassa Mária ezúttal régebbi munkáival szerepel a tárlaton, képeire általánosan jellemző a különösen érzékeny létbevetettség, tintafoltokból kibomló alakjait saját írásai veszik körbe. Az emeleten látható a Csontváz menyasszony, a Sade márki és a Befelé figyelek (2007). Bozóki Péter rajzaiban „a belső rezdülései legpontosabb megfogalmazására fókuszál. Festményeinek legjellemzőbb eleme a vonal, amely egyszerre nyers és letisztult, a jelenlét koncentrációját tükrözi. Képeit a sajátos áramlás, a lüktetés és a sorokban rejlő finom remegés feszültsége hatja át” – ahogyan Tóth Eszter művészettörténész írja egy kiállítás ismertetőjében.

Bubla Éva művész-aktivista azt vizsgálja, mi köze lehet egy marék termőföldnek, az erdőnek vagy néhány szemmel nem látható élőlénynek – mikrobának – testünk és elménk egészségéhez. A Microbial Childhood Collaboratory interdiszciplináris kutatócsoporttal való együttműködésben gyökerező Microbial Futures Lab nevű projektje az ökológia, emberi és nem emberi létezők egészségének szoros összefüggését vizsgálja. Laboratóriumi hangulatot idéző installációjában kapszulába zárt természetet, lélegzésre kijelölt helyet, tudományos kutatások eredményeit és az alkotói humort ötvöző, jövőbeli, spekulatív gyógyszereket és kezeléseket, recepteket láthatunk, melyeket a látogatók is bővíthetnek saját tapasztalataikkal és képzeletükkel. Falra függesztett zárójelentésében saját egészségnarratíváját fogalmazza meg, és egyben felhívja a figyelmet arra, hogy természetes élőhelyeink, környezetünk jóléte saját fizikai-mentális egészségünk záloga. Komáromi Erzsébet Katalin textilművész egy légies tértextil alkotását szabta a kiállításhoz, mely szőlőkötöző fonalakból készített többrétegű kép, a címe Mennyei Jeruzsálem (2023). Komáromi Erzsébet Katalin felfedezettje Kopi Mundi Zoltán, akinek évtizedekkel ezelőtt egy erdei séta során találtak rá a házára, amelynek kertjében különös, festett fa lények, ún. „barvájok” várakoztak, hogy beemeljék őket a művészeti térbe. Plesznivy Edit művészeti író egyik írásában ezeket a szellemlényeket, fantázialényeket Gulácsy szürreális világához, a NA’CONXYPAN-hoz is hasonlítja.

Rabóczky Judit Rita korai munkái közül a hegesztett vas Akváriumok (2006, 2007) szerepelnek, melyek számomra a psziché lassú, vízszerű dimenzióit mutatják fel, miközben a fém anyagszerűségét is magukban hordozzák. Simon Maja akvarellképeket és tollrajzokat készít. Orvosként munkája során a traumával foglalkozik, alkotóként célja egy traumavakságban szenvedő társadalom szemét rányitni arra, hogy bárki sérülhet közülünk. A tárlaton három friss akvarellje és egy képkeret mögé rendezett kollázs látható a tollrajzaiból 2016-ból.

Tillmann Hanna pasztell képeivel az emberi kapcsolatok és a psziché megértését, valamint az álmok, traumák és félelmek vizuális feldolgozását jeleníti meg emberi tulajdonságokkal bíró növények formájában. Ezek pedig az Érzelem növények I–III. (Szégyen, Agresszió, Szorongás) (2021). Varga Dóra üvegművész a feszültségkezelés egy különös módját választja interaktív üvegtárgyaival, melyeket óvatosan kézbe lehet venni és kipróbálni. A F*ck you (2022) öntött üveg tárgysorozat az Átkelő Galériában szerepel először.

Viszló Sára a Validity Alapítvány – Központ a mentális sérültek jogaiért nemzetközi szervezet stratégiai perképviselettel foglalkozó jogásza, a képzőművészet azonban mindig is jelen volt életében, gyerekkora óta alkot. Ugyan a technikákkal való kísérletezés, sokoldalúság lényeges eleme az alkotási folyamatának, az absztrakcióval való kapcsolata a legszorosabb. A galériatérben minden általa képviselt műfaj megtalálható, az alsó térben olajképei és akvarelljei, az emeleten pedig egy régebbi kollázsfestmény, amelyet pszichológusa faláról hozott el a kiállításra. Saját munkám egy pszichomemoryvá átalakított memória-kártyajáték, melyet a látogatók a galériatérben kipróbálhatnak. Az emlékek és az emlékezés folyamatára utal, ahogy az elménk a felbukkanó emléktöredékeket egészíti ki. A logikája arra épít, hogy a képpárok, az egymással összefüggő kártyák eltérő léptékűek, más-más perspektívából látszanak, de ugyanahhoz az emlékképhez kötődnek.

A galériatér legfontosabb tulajdonsága a kiállítás szempontjából az, ahogy a kiállított művek poétikus jelentéshálót képeznek. Ez lehet asszociációs kapcsolat, jelentések laza hálói, amikből mindenki saját narratívát alkothat, így teremtődik meg a térben a narratív többszörös.

▬▬▬▬
Narratív többszörös
Átkelő Galéria
2024. április 12-ig