Dimenziók között
Geometric Environments
Mászáros Flóra
A Molnár Ani Galéria Geometric Environments című tárlatán nemcsak a geometrikus absztrakt művészet eltérő ösvényeit járhatjuk be, hanem a dimenzionizmus mint művészetelméleti felfogás kortárs reakciójának is tanúi lehetünk. A hazai és nemzetközi kiállítók, így Natalia Załuska, Genti Korini, Reinhard Roy, Haász István, Botos Péter, Varga Dóra és Ábel Tamás a formák, a színek, a tér, az idő a harmadik vagy negyedik dimenziójának kérdéseit kutatják.
Üzenetekről és mellékhatásokról
Kemény Zsófi
Különleges kettős kiállítással várja látogatóit a Postamúzeum, amelyeknek közös hívószava a kortárs képzőművészet. A tíz éve fennálló állandó kiállítás technikatörténeti emlékei között különböző hívószavak (szabvány, transzfer, titok, idő, szétfutó vonalak és hálózatok) mentén válogatott kortárs képzőművészeti alkotások kaptak helyet. A két idősík és a két különböző műfaj elemei egymással párbeszédbe lépve a kiállításban megbújó, elsőre talán nem nyilvánvaló tartalmakra irányítják a figyelmet.
Függőleges együttállások
Tolnay Imre kiállítása
Révész Emese
A látásnak számos fokozata van, ahogy a látványnak is számtalan rétege lelhető fel. A magyar nyelvben igen árnyalt különbség van a között, hogy valaki lát, néz, figyel, észlel, vizslat vagy szuggerál valamit. Koncentráltan mustrál, merengve szemlél, lopva kukkol, csodálva bámul, kritikusan méreget, várakozón kémlel vagy félszemmel sandít.
NO PEW PEW & PEE
Tóth Balázs Máté – MASCOTLAND kiállítása
Sárai Vanda
Üdv MascotLandben, a kissé szokatlan kabalák földjén!
Geomediális öntapasztalás a természetben
Lak Róbert Found In Nature című kiállítása
Horváth Márk
A tárlaton szereplő alkotásokon a természet és a növényi lét sajátos idegenségét ismerjük fel, miközben a fatörzsek bizonyos részein antropomorf formavilágok tűnnek fel. Így a képek egyszerre hajtják végre a növények és a fák részleges antropomorfizációját és az ember dezantropomorfizációját és visszahelyezését a természetbe vagy az élővilágba. Azonban ennél többről is szó van Lak Róbert alkotásain, hiszen a folyamatos átalakulásban és formálódásban lévő fák és növényi maradványok dekonstruálják az élet és az élettelenség közötti határvonalakat.
Láttatni a láthatatlant
Interjú Czigány Ákossal
Jankó judit
Tükröződés nélküli tükrök festői struktúrái, élettel teli műszemek éteri világa, felboncolt telefonkijelzők monokróm képmezői alkotják Czigány Ákos fotóművész legújabb sorozatait. A Speculum, Replica és Önarckép című sorozatok darabjai a Várfok Galériában láthatók, valamint az anyagból az Art Market Budapestre is kivittek egy válogatást. A látás határhelyzeteit körüljáró Retina című kiállítást filozófiai mélység és a fotográfia hagyományos határain való túllépés jellemzi.
Just a perfect day
Bagi Attila és Kárándi Mónika kiállításáról
Danka Zsófia
Bagi Attila és Kárándi Mónika idén nyáron debütáltak első közös kiállításukkal a Longtermhandstand Galéria tereiben. A duo show műfajában általános kérdés, hogy az együttműködés által sikerül-e további jelentésréteggel gazdagítani a kiállított munkákat, a szinergiahatások eredményeként létrejönnek-e új releváns kérdések. A fiatal művészek magánéleti kapcsolódása engedi-e kibontakozni a közös metszéspontban találkozó, szimbólumokkal telített személyes történeteket?
A magyar pop
Hol vannak a fiatal művészek?
Fülöp Tímea
A nyár slágerei a bemutatkozó-ismeretterjesztő csoportos kiállítások lettek, mintha a galériák többsége limonádéra invitálná a szabadságukat töltő látogatókat. A fókusz a fiatal művészekre került, mivel a műtárgypiac jelentősen átalakult az elmúlt évtizedben, aminek eredményeként furcsán összecsengő címekkel találkozhatunk.
Kényes hagyatékok, vegyes maradékok
Az Ivan and the Parazol és a MODEM különleges kísérletező tárlata
Végh Dóra
Emlékek és vélemények fonódnak össze, cáfolják meg egymást, és örvénylenek egyetlen konkrét esemény körül. Ellentmondásosak, objektívek, érzelmesek, és mindegyik igaz. Hogyan lehet feldolgozni vagy megpróbálni megérteni a történelmünk és jelenünk azon részleteit, amelyek egyszerre tőlünk függetlenül és velünk együtt alakulnak? Annyira meghatároz minden, amin keresztül megyünk, hogy nemcsak azé az élmény, aki átéli, hanem azt is elkíséri, akinek közvetlenül nincsen vele kapcsolata.
Final Girl, téged választalak!
Januško Klaudia: The Point of No Return
Fülöp Tímea
Az emberi szabadságot általában a választás szabadságaként szokás megfogalmazni, mivel a filozófia pragmatizmusa még nem lépett ki a dichotómiából – mindig „vagy-vagy”-ban gondolkozunk, az „is-is” bizonytalansága idegenül cseng, különösen Kierkegaard óta. Az így körülhatárolt szabadsághoz azt a ki nem mondott elvárást kapcsoljuk, hogy ezáltal a döntéshozó egyén könnyen megítélhető: 50-50 az esélye, hogy helyesen vagy helytelenül választ, már a társadalom morális vélekedése szerint, ami a következmények érvényesítését is leegyszerűsíti – kollektíven behajtható a viselkedésből fakadó adósság. Ez a merev rendszer akkor válik igazán problematikussá, amikor nem mindenki vesz részt benne, amikor egy csoport mások felett érvényesíti.
Thészeusz galériája
Az FKSE Feltárása és Helyreállítása
Fülöp Tímea
Létezik egy filozófiai kérdésfelvetés Thészeusz hajója kapcsán, melyet Plutarkhosz jegyzett fel. A dilemma az, hogy ha az utolsó deszkát és az utolsó szöget is lecserélik a hajón az idővel sorozatosan szükségessé váló javítások során, akkor vajon még mindig Thészeusz hajójáról van-e szó. Vagyis a tárgy identitása kötődik-e annak anyagához, vagy arról teljesen leválasztható, hiszen az a használóban, netán a közösségben képződik meg egyszerre történeti és gondolati alapon. Talán ebből az irányból a legkönnyebb megközelíteni az FKSE-ben lebonyolított, Feltárás című projektet, még ha egészében jóval túl is mutat ezen.
Nem mind politika, ami fénylik
Małgorzata Mirga-Tas: Screen Test
Fülöp Tímea
Małgorzata Mirga-Tas művészetét politikaiként szokás leírni, már pusztán a származása miatt is, hiszen egy roma és lengyel művésznőről van szó, aki magát aktivistának vallja. Ezt a meghatározást csak még jobban megerősítette, hogy az idei Velencei Biennálén ő képviseli Lengyelországot – először állít ki roma a lengyel pavilonban. Ennek eredményeként a személye, illetve az otthona, Czarna Góra felé fordult a figyelem, mely Kelet-Európa egyik legkorábban letelepült roma közössége, mintha a saját fehér európaiságával viaskodó művészeti világ ettől a Feketebérc oldalába ágyazott falutól és annak alig kétezer lakosától várná, hogy évszázados társadalmi problémákat számoljon fel, többek között a rasszizmust, lehetőleg kizárólagos önábrázoláson keresztül.