Határok, kutyával
Ágoston Lóránt: Határ/vonalak, gondolat/fosszíliák, emlék/csuszamlások
Szombathy Bálint
Ágoston tartalmi-narratív eredői rendre a saját életéből jönnek, ezért végsőkig hitelesnek és őszintének bizonyulnak: akár az országhatáron való átkelés nehézségeire, akár másik kedvelt témája, a hadseregben megismert őrző-védő kutya metaforikus körbejárására gondolunk. Mindezek mögött szubjektív emlékek állnak, melyek összehajlanak a közösségi emlékekkel, valamint a közösségi emlékezettel.
„A sötétség nem beszél”
A fényfalon túl
Fülöp Tímea
Az AQB budafoki mészkőbányából átalakított terébe alászállni főként nem a kultúrturizmustól megszokott művészeti élményt nyújtja, hanem valami olyasféle spirituális szembesülést a tátongó mélységgel, amiről Vergiliusnál és Danténál olvashatunk. A pogány vallási zarándoklat és rituálé nem a fény felé vezet, hanem azon túlra, a tapintható sötétség gőzölgő gyomrába, ahol vörös lézerfény égeti rá a tudatunkra, hogy együtt vagyunk egyedül. Az érzelemmentesség és a rettenet érzete önellentmondás kellene legyen, mégis pontosan ez a kettő találkozik, mikor az indusztriális fémvázak és a nyers kövek között bolyongunk vezető nélkül…
Az ipari anyagok pacsizása a 90-es évek vizualitásával
avagy Dóczi Attila párhuzamos univerzumai
Don Tamás
„Sok pozitív és negatív dolog ért a gyerekkoromban, ezért még hatványozottabban éltem meg a jó dolgokat: ilyen volt például a 98-as foci vb, egy Turbo rágó íze a számban, Eminem első lemeze vagy az a szinte már katartikus élmény, mikor a tékából kivettem a Transformers kazit, miután elcseréltem egy metál Jordant Rodmanre. Ennek az évtizednek a meghatározó élményei, színei és a korszellem szabadsága kúszik bele abba az elképzelt utópiába, melyet a nézők elé tárok.”
Mitikus transzgressziók
Az emberré és állattá leendés anomáliai
Fülöp Tímea
Ember és állat között biológiailag nincs különbség, hiszen a rendszertan világosan az emlősök közé sorolja be az embert, kulturális hagyományaink mégis azt sugallják, hogy kibékíthetetlen ellentétet sejtsünk a kettő között. A keresztény teológia a lélek mentén húzza meg a határvonalat, az állatokat ezzel kiutasítva a túlvilágból és az öröklétből – az embert mint egy köztes létezőt állítja fenevadak és angyalok közé, azzal a feladattal bízva meg, hogy mindig az isteni felé törjön, ami éppen az állati ellentéte. Az egzisztencializmus felől nézve az ember öntudattal felruházott állatnak tekinthető, és ez az öntudat áldás helyett az evolúció átkaként értendő, ugyanis folyamatos és hiábavaló reflexióra kényszeríti saját létéről, amit még a pszichológia sem tud megoldani.
A tárgyba sűrített tudás birtoklása mint lehetetlen küldetés
Beszélgetés Mézes Tündével On the first page című kiállítása kapcsán
Sirbik Attila
1991-ben Tim Berners-Lee létrehozta az első weblapot, amely az információ elérésének és rendezésének új módjához vezetett. Ma, közel 30 év múltán hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésünkre különböző oldalakon elrendezve. De mégis mi lehet az arány az ily módon rendelkezésre álló információ és a birtokolt tudás között? És mi az, aminek folyamatosan tudatában vagyunk? Észrevesszük például az évszakok váltakozását? A kiállítás felvetése, hogy létezhetett az internet előtt, illetve azzal párhuzamosan egy másfajta törekvés is, amely a befogadó előzetes ismereteire és érzékenységére hagyatkozott, és rövid, kódolt üzeneteken keresztül igyekezett számottevő információt átadni. Mintha egy mottót olvasva ismernénk meg az egész könyv tartalmát. A kiállítási enteriőr ennek a félbemaradt kutatásnak a színhelye, egy régen elhagyott laboratórium valahol félúton a könyvtár és a szerverszoba között.
A véletlen sem sokszorosított grafika
Koós Gábor USA Diary című kiállításáról
Istvánkó Beáta
Koós Gábornak az Inda Galériában most látható friss anyaga a harmadik abban a vizuális naplósorozatban, mely a Glasgow Diary című nyomatgyűjteménnyel indult 2010-ben, majd a Budapest Diary című szériával folytatódott (2013–2016). A sorozatokban közös, hogy egy-egy meghatározó térélmény lenyomatait örökítik meg, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Míg azonban a Glasgow Diary egy klasszikus könyv/vázlattömb arányaival dolgozik, addig a Budapest és főként az USA Diary az egyre nagyobb, a valós városi vagy a természeti terek méreteihez egyre inkább közelítő nyomatokból áll.
A hallgatás lehetősége és kényszere
Mögöttes hangok zaja
Fülöp Tímea
Talán a filozófiával egyidős az a felismerés, hogy az érzékszerveink olykor becsapnak minket, de azokat az eseteket, amikor két érzékszerv ellentmond egymásnak, jobbára a pszichológia tárgykörébe szokás utalni, ha nem neurobiológiai problémáról van szó. Az a látás és hallás, sőt néha a tapintás között szándékosan, fegyelmezési célzattal létrehozott disszonancia, amit a Trafó Galéria Mögöttes hangok zaja című csoportos kiállításán több irányból is tematizálnak az alkotók, már egyenesen pszichológiai hadviselésnek is tekinthető.
Miénk-e a múltunk?
Visszafoglalási taktikák
Fülöp Tímea
Az identitás megképződésének – legyen az akár egyéni, akár nemzeti – fontos eleme az emlékezet, ami annyit tesz, hogy azon történések összességéből formálódik meg az énképünk, amelyekre emlékszünk. Amire nem emlékszünk még elfojtott, tudatalatti szinten sem, az ontológiai értelemben meg sem történt. Vagyis feltenni azt a kérdést, hogy „mi történt?”, egyenlő azzal a kérdéssel, hogy „kik vagyunk?” – ez az öndefiniáló mozzanat jelenik meg Andreas Fogarasi és Christian Kosmas Mayer Mi című közös kiállításának címében.
Virtuális vitalitás
Hoóz Anna, Szécsényi-Nagy Loránd: Signals
Eged Bertalan
2020. október 6-án nyílt meg a Pincében Hoóz Anna és Szécsényi-Nagy Loránd Signals című videóinstallációja. Az intermediális alkotás video-, glitch- és op-art elemeket ötvözve próbál az új technikai eljárások és lehetőségek (vagy éppen kényszerek és meghatározottságok) által biztosított (új)mediális modulációk viszonyrendszereihez közelíteni és azokat feltérképezni. Ezek az új médiumok és technológiák által megváltozott és állandóan változó viszonyrendszerek rengeteg irányból és elméleti környezetből megközelíthetők.
Tapasztalásaink megszilárdult bizonyítékai
Beszélgetés Keresztes Zsófiával Conquered Storage című kiállítása kapcsán
Sirbik Attila
Keresztes Zsófia objektjei identitás nélküli szubjektumok egy posztapokaliptikus dimenzióban, olyan lények, akik ciklikusan falják fel, vagy éppen teremtik újra magukat, miközben céljuk nem a tökéletesedés. Inkább egyfajta – monoton körforgásban – önmagát gerjesztő folyamatról, „sejtburjánzásról” van szó. Keresztes lényei között van, amelyik beletörődik magányos sorsába, némelyik osztódik, társaságot teremt önmagának.
A tenger éneke
„Kicsoda olyan, mint te?”
Horváth Ágnes
A 2B ötödik Peszach-kiállítása is elkaphatta a vírust, mert tavasz helyett az őszi ünnepek után nyitotta meg kapuit. De mivel az ünnep az Egyiptomból való kivonulás csodájára emlékezik, és mivel Böröcz László az ezt elbeszélő bibliai versekkel kérte fel az alkotókat egy kapcsolódó mű elkészítésére, az esemény az ünnep elmúltával sem veszíthet aktualitásából. No, meg az így született művek magas színvonalából. A két bibliai szöveg arról szól, hogy a zsidók, bár sok akadályba ütköznek, az Úr – Mózes csodatevéseiben megnyilatkozó – segítségével megmenekülnek, kivonulnak a hatalmas egyiptomi birodalomból, ahol rabszolgaként sínylődtek.
Az Odú topográfiája
Fusz György térinstallációja a pécsi m21 Galériában
Freund Éva
Fusz György Franz Kafka Odú című novelláját olvasva ébredt rá, hogy képzeletben a saját kiállítása tereiben jár. A megvalósítás úgyszintén rejtett utakat járt be, egy relatíve hosszú, kétéves érlelődési folyamat előzte meg, a kész installáció a monumentális galériatérben eltöltött idő, a térrel való dialógus eredményeként jött létre. Életművének environmentté alakítása, az autonómiájuktól megfosztott műalkotások rendszerbe foglalása régóta foglalkoztatta a művészt. A Zsolnay Negyed M21 Galériája adott otthont az 1000 négyzetméteres megainstallációnak, mely az eddigi œuvre-t felölelve, átfogva új irányokat jelölt ki.