Magyar könyvillusztráció volt, van és lesz
I. Billufeszt
Margittai Zsuzsa
Az első Budapesti Illusztrációs Fesztivál és a hozzá kapcsolódó kiállítás nyitánya egy mára talán már sokaknak feledésbe merült kerekasztal-beszélgetés volt, amit Révész Emese művészettörténész hívott életre 2018 tavaszán a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A szakmai figyelem oka annak a hiátusnak a felismerése volt, amelyet a kortárs illusztrációnak, egyáltalán az illusztrációnak mint műfajnak kissé mostoha, „megtűrt” szerepe okozott. A másfél évvel ezelőtti (művészek, művészettörténészek, oktatók, kiadók részvételével lezajlott) szakmai vita eredménye akkor még függőben hagyta egy illusztrációs biennálé létjogosultságát. Ez a feltételes mód mára eltűnni látszik a kiállítás és a fesztivál nagy sikerét és az azt övező szakmai és közönségfigyelmet látva.
Gilgames
Vásárhelyi Antal kiállítása
Kozák Csaba
Vásárhelyi Gilgames-sorozata az agyagtáblákra vésett verbális mű vizuális parafrázisa, sajátos értelmezése. Művein feltűnik Etana, aki egy ősi király volt Kish városában, ám gyermeke nem lehetett. Egy napon megmentett egy éhező sast, aki hálából felvitte a mennybe, hogy ott ráleljen az élet füvére. Így születhetett meg fia, Balih. A művész grafikai lapjain ott van Istár, aki alámerült az alvilágba, ám arra is képes volt, hogy visszatérjen onnan.
Találkozás a pozícióval
Csató Máté kiállítása
Boros Lili
A helyspecifikus installáció a Sesztina Galéria – egykor vaskereskedésként szolgáló – nyitott fedélszékes, sátortetős terében megkettőzött formaként jelenik meg: az egyik valós, a másik már földi lététől elszakadó, levitáló váz. S ezek után következik mindaz, ami – az alkotó személyes életeseményeiből és -tapasztalataiból táplálkozva – az építéshez, hajlékhoz, otthonhoz és egyáltalán a homo faber létezéséhez kapcsolódik. Építőanyagok, a mindennapi élethez kapcsolódó tárgyi részletek: ólajtó és retesz, fugázott téglaszeletek, kötélköldökzsinór.
Casanova a síneken
Takáts Márton grafikái
Révész Emese
A beomlott Margit-híd torzója mögött feltárult romos Budapest képével a hazai közönség először az 1996-ban megrendezett 18. Miskolci Országos Grafikai Biennálén szembesülhetett. A Piranesi modorában készült rézkarc bravúrosan megformált részletein bámuló publikum joggal gondolhatta, hogy az ifjú alkotó eltévedt vagy két évszázadot. 1996 magyar művészetébe, azaz abba a saját időbe, amelyben a biennálé nagydíját Lévay Jenő elektrográfiái nyerték, nehezen volt beilleszthető Takáts Márton rézkarcolt vedútája. A historizálás számára egyszersmind stílusimitációt is jelentett, vagyis tudatos követését a megidézett kor képi eszköztárának.
Térformálás
Boros Tamás, Dorka Noémi és Marafkó Bence kiállítása
Kozák Csaba
A Térformálás kiállítás triásza nemcsak alkotásaik okán és jogán álltak össze a jelen tárlatra, hanem azért is, mert mindhármuk mestere a tavaly elhunyt Fajó János, Kossuth-díjas festőművész, grafikus, szobrász volt. Fajót Kassák Lajos egyetlen tanítványaként jegyzi a szakma, míg Fajó több tanítvánnyal – így az itt kiállító Boros Tamással, Dorka Noémivel és Marafkó Bencével is – büszkélkedhetett.
Színfátylakon keresztül
Csáki Róbert festményei
Sipos Tünde
Szentendre mindig tartogat felfedeznivaló művészeti eseményeket. Ezúttal a MANK Galéria kiállítását érdemes felkeresni, ahol egy sejtelmes és misztikus festői világot fedezhetünk fel Csáki Róbert képein keresztül. Aki szeretné megtapasztalni, hogy hogyan képes egy festmény személyes üzenetet hordozni, mindenképp nézze meg ezt a tárlatot!
Fegyelmezett szenzációk
Dréher János: Fehérek szürkéi
Pataki Gábor
Dréher tehát tovább dolgozik egyre eszköztelenebbül, mind szikárabban, aszkétikusabban, de koncentráltabban, rábízva magát az anyag önértékeire. E csendes, póztalan tevékenység nyomán fedezheti fel a néző a művek ugyancsak csendes, póztalan értékeit, kis szenzációit.
Képek cím nélkül
Seres László kiállítása
Schneller János
Az „érzéki képződmény” (Heinrich Gomperz fogalma), ami minden esetben emberi alkotás eredményeként jön létre mint műalkotás, Seres esetében soha nem depiktív, azaz lefestő, ábrázoló, hanem „piktív”, azaz csak festésként (plasztikai értelemben) hat. „Míg a leképező művészetben minden művészi tevékenység meglévő tárgyakat vesz alapul, és ezeknek legalább egy tulajdonságát absztrahálja, a nem ábrázoló művészet alapjaiban új tárgyat hoz létre”, és vezeti be az érzéki világba. Olyat mutat meg, ami korábban nem létezett.
És az idő megy
Jovián György kiállítása
Abafáy-Deák Csillag–Kölüs Lajos
A bontott tárgyak – legyen az fékdob, lendkerék, dinamó, felnyitott számítógépház, tartályok vagy golyóscsapágy – diszharmonikus létezésébe, megjelenésébe, rejtekhelyébe feledkeznek, az emberi természet részei, elpusztíthatatlanoknak tűnnek. Illegetik magukat, páváskodnak, uralkodnak. A világ megbomlott rendjére utalnak, csendjük félelmetes, ember alkotta csend.
Az élmény hatásosabb, mint a logikus magyarázat
Beszélgetés Orr Mátéval az Éden darabokban című kiállítása kapcsán
Sirbik Attila
A groteszk és a harmonikus, a valódi és a szimbolikus, valamint a naturalisztikusan megfestett és a sematikus formák kontrasztja jellemzi Orr Máté műveit. A sötét, homogén háttérben megfestett jelenetek egyaránt idézik a holland festészet aranykorát, Hieronymus Bosch hibrid alakjait és a 20. századi francia szürrealizmust. Az Éden darabokban című kiállítás a művész legújabb alkotásait mutatja be.
A tökéletlenség harmóniája
Ámmer Gergő kiállítása
Garami Gréta
Ámmer Gergő munkái magas szilárdságú kőzetfajtákból, andezitből és szerpentinből készülnek. Kőfaragványait hagyományos szobrászati eszközökkel, mintázáson és faragáson alapuló, lassú és kötött metódussal, komoly szakmai hozzáértéssel és alázattal alkotja meg. Ezzel szemben állnak gipszmunkái, amelyek gyors, élő modellről levett, kísérletező öntvények. A két eltérő kvalitást igénylő folyamatban hol a szakmatechnikai tudás, hol a művészi idea minősége kap prioritást.
Sztoriba rakok fel sok képet
Puskás Marcell pop-up kiállítása
Tayler Patrick
Puskás Marcell pop-up kiállítása a telefonnal összenőtt egyén frusztrációit mutatta be az emberi kapcsolatokra épülő, ám digitálisan kiterjesztett szociális háló csapdájában, ahol a „sztori” tűnik az egyetlen biztos és értelmezhető vonatkozási pontnak. Egyik kiállított sorozatában Puskás a kép nélkül maradt keresőcímkékhez kapcsolódó vizuális memóriánkat teszi próbára a tipográfia lehetőségeinek kiaknázásával.