A csodás fordulat sajnos elmaradt
Szabó Eszter Ágnes emlékkiállítása
Jankó Judit
Szabó Eszter Ágnes Csoda című kiállítása Szombathelyen nem emlékkiállításnak készült, de mégis búcsú lett belőle, noha a tárlat koncepcióját még maga a művész állította össze, sőt a címadás is hozzá köthető. Diákjai és kortársai fontosnak tartották, hogy ez az utolsó projekt megvalósuljon.
Firkák, tetkók, kollabok
Interjú Horváth Zsófival, Prok Verával és Imreh Sándorral
Tayler Patrick Nicholas
A kótyagosságindukáló képzőművészeti programdömping közepette nem mindig könnyű észrevenni az igazán jó cuccokat. Egy képzőművészeti folyóiratnak az aktualitáson túl az is egy ambíciója lehet, hogy a tempót a közjónak megfelelően alakítsa. Ebben a szellemben hangolódunk rá a Pikszis sajátos hullámhosszára, melyen most az Önzine játszik. Az Off the Skin utáni második Önzine×Pikszis kollaboráció a Ha magyarázni kezdünk, határ jön hamar című kiállításkiadvány volt, mely egyrészt print formában, másrészt tárlatként regisztrálta a felek közti szikrákat. Horváth Zsófival a Pikszis Galéria vezetőjével, valamint Imreh Sándorral és Prok Verával – tehát az Önzine-nel – beszélgettem.
Kék tűzben égni
Tillmann Hanna kiállítása
Fenyvesi Orsolya
Mélyen andalító, izzó nyugalomban. Ebben kap lángra Tillmann Hanna. Már gyerekkorában megtapasztalhatta, hogy a tárgyak átveszik az érzéseit, kiterjed rájuk, de már nem bánja: ha kék izzásába vonja maga körül a dolgokat, bízhat az együttérzésükben. Én nem láttam még ilyen kéket, ami pirosabb lett volna a pirosnál, az akarat, a hús-vér szilárdság pirosánál, de kékségéből fakadóan szabadabb, befogadó. Egyszerű, játékos, minthogy örökkévaló. Ez a kék egy feltétlen odaadás, egy semmiképpen sem énveszejtő, de tudatos, világot átfogó lelkesültség: ujjongó, de hangtalan.
Joyride
Ódor Bence István: GTA Paintings
Tayler Patrick
Az Ódor-filteren áteresztett szoftverragyogásnak transzformatív ereje van, a festészet fényszórójában kipattanó részletek a feledékeny akrilflekkekbe szívódnak. A mimézis tornamutatványai helyett pedig a szelíden összesimított matéria felszíni képződményei kerülnek a figyelem középpontjába… Csak semmi habisztik.
Teltház
Interjú Aradi Mátyással, Bánhidi-Rózsa Bencével, Boruzs Boglárkával és Demeter Nóra Zsófiával
Tayler Patrick Nicholas
„Nehéz átvitt értelembe helyezni egy olyan környezetet, aminek se eleje, se közepe, se vége. Az aula pont egy ilyen megfoghatatlan hely. Ezért a fóliák és a ponyvák, mint egyfajta térbeli caveat, egyszerre óva intik és becsalogatják a látogatót, illetve adnak egy konkrétabb linearitást a térnek, ami elengedhetetlen az értelmezéséhez.” – Aradi Mátyás
Narratív többszörös
avagy az alkotás mint életösszefüggés
Freund Éva
Az Átkelő Galéria kulcsszerepet játszik abban, hogy az Outsider Art ne csak egy elszigetelt szegmens legyen a hazai művészeti szcénában. Komáromi Erzsébet Katalin textilművész, művészetpedagógus, művészetterapeuta, a galéria vezetője és Tóth Eszter, a galéria művészettörténésze egy olyan befogadó, terápiás és összművészeti teret hoztak létre, amely szerteágazó funkciókkal bír: a kiállítások mellett művészeti műhelyek, művészetterápiás csoportok működnek itt.
Nem csak régi utazóknak
Péntek Orsolya Velence-képei
Zoltán Gábor
A kiállításon látható festmények összetartoznak, folytatják és kiegészítik, értelmezik egymást. Ugyanakkor ez a sorozat, a San Polo, maga is egy nagyobb egység része. Péntek Orsolya 2018-ban mutatta be a Cannaregio-sorozatot, Velence-projektje azelőtt kezdődött, és azóta is folyamatban van. Ezzel párhuzamosan Péntek Orsolya egy regényvilágot is épít.
Territory
Tóth Zsuzsi és Lengyel Péter kiállítása
Som Balázs
Az installációk egyrészről az aktív befelé forduló figyelemből fakadó érzékletes, szuggesztív, materiális és immateriális határán mozgó, újraérteni kívánó emlékezést performálnak, másrészt pedig a vérzivataros 20. század etnikai tisztogatásokkal telített korszakának és a különösen kegyetlen módszerességgel, bürokratikus módon megvalósult dehumanizáló törekvéseinek arcot adó vezéralakjai számára rendez be pantheont, hogy konfrontálódjon az európai közösségi emlékezet ellentmondásaival, szelektív humanizmusával és legfőképpen napjaink hiányos visszatekintőerejével.
Senkiben vagy mindenkiben? – ez itt a kérdés
Ada Vilhan Trust NO1 című kiállítása
Jankó Judit
Ada Vilhan erőteljes, absztrakt expresszionista képei a szabadság köreit kutatják női nézőpontból. Pontosabban, a művész nem tud, és nem akar elszakadni a női nézőponttól, amivel egyszerre fordul a valóság és a tudattalan mélyrétegei felé. Budapest egyik legújabb kereskedelmi galériája, a Tokaj Art Wine nem először teszi a női létet középpontba, s ezúttal egy erotikával és energiával teli, pokolramenős, ugyanakkor elcsöndesedésre is képes művészetet mutat be.
A sztahanovista munkásöntudat és a neoliberális „pozitív hangoltság” embertelen versengése az ember boldogtalanságáért
Vigh Violetta: Munka╱verseny
K. Horváth Zsolt
Ha a magyarországi sztálinizmus időszakáról beszélünk, sajnálatos módon szinte mindenkinek Bacsó Péter A tanú című filmje ugrik be. Az 1969-ben készült alkotás valójában nem más, mint a Rákosi-korszak paródiája, groteszk kádárista átirata, mely a népi nevetéskultúra jegyében kacagássá oldja a gyűlölettel átitatott félelmet. Olyasvalami, mint amit Mihail Bahtyin a középkori parodia sacra, a szentségparódia funkciójáról mondott.
Three Boys Collaboration
Széll Ádám kiállítása
Takács Ádám
Ma tartsunk tüdőnapot! Egy mély lélegzettel kezdődik, megemelkedik a bordakosár, a levegő a nyomáskülönbség következtében beáramlik, és kitölti a rendelkezésre álló barlangrendszer tereit, a mellkas megfeszül…, aztán puhán ellazul, és kifújjuk. Úgy tűnhet, hogy a dolgok ennyire egyszerűen működnek, ennyire természetesen, mint a légzés, semmi kétség.
Töredékes szépség
Határ Attila // Horváth Roland // Nagy Marcell
Sebes Gellért
A 21. század esztétikáját és képekhez való viszonyát leginkább az érintőképernyő változtatta meg, amely fénylő simaságával a szépség új definícióját hozta. A szépség nem fenséges többé, pusztán szemet gyönyörködtetően problémátlan, sima és kizárólag pozitív érzéseket közvetítő.