RE-SET
Interjú Tar Enikővel és Hőnigh Hubával
Szlávik Barbara, Kaszás Konrád: Diffúzió ╱ RE-SET ╱ Fotó: Szabó Dorottya
MRA: Mit és miért kell reszetelni?
Tar Enikő: Nem képviselni szeretnénk művészeket, és nem is célunk egy adott művészeti közegre szűkíteni a perspektívánkat. A profilunk kialakításában elsősorban a szabadszelleműség a meghatározó, amit az alternatív kiállítótér is alátámaszt. Elrugaszkodunk a megszokott, reprezentatív megjelenéstől, ezzel más atmoszférát kölcsönzünk a kiállított alkotásoknak is. Távol áll tőlünk a kereskedelem és az értékesítés. Amit igazán fontosnak tartunk, az a nyitottság, közvetlenség és változatosság, ami a fiatalok felfogására is jellemző.
Hőnigh Huba: A célunk a fiatal közösség mint aktív, oldott befogadó bevonása. A szervezésnél a vizuális élmény átadása az első. A kiállításnézésnek egy hétköznapi, komfortos eseménynek kellene lennie, hogy a 21. század adatáramlatában (tsunamijában) közértéke fennmaradhasson.
MRA: Mi az, amit megkaptatok?
TE: Rengeteg tapasztalatot és szorosabb barátságot. Amikor nekivágtunk a projektnek, fogalmunk sem volt mekkora szervezéssel jár ez az egész. Végig tartottuk egymásban a lelket, és ahogy haladtunk előre, egymásból építkezve vált világossá számunkra, mi is az, amit pontosan meg szeretnénk valósítani. Ami a legelején is biztos volt, az a művészeti érdeklődésünk bemutatása és annak folyamatos tágítása. Az évek alatt mindketten rengeteg művésszel találkoztunk, akiknek a bemutatását relevánsnak gondoljuk a szakmai közegben. Ezzel motivációt is szeretnénk nyújtani a pályakezdőknek, de ugyanúgy magunknak is – hisz elsősorban saját magunkat keressük, egy csapaton belül próbáljuk ki magunkat különböző szerepkörökben, tapasztalatokat szerzünk, és ezzel nem utolsó sorban a jövőben való elhelyezkedésünket is elősegítjük. Az egymás felé való nyitottság segíti a közös munkát. A csapatba tartozik még Sas Vilmos és Szabó Dorottya (szintén művészeti hallgatók), ők a grafikai és a fotómunkákért felelnek.
Szlávik Barbara, Kaszás Konrád: Diffúzió ╱ RE-SET ╱ Fotó: Szabó Dorottya
HH: Olyan közösségi teret kaptunk ahová mi is szívesen lejárunk. Galériát nyitni csapatmunka, sokat tanulsz a nyílt kommunikációról, de a glettelésről is. Szlávik Barbara és Kaszás Konrád megismertettek minket a minimál nonfiguratív festészet skálájának két szélső pólusával. Barbara munkáit látva mi is tudatosabban gondolkodhattunk a nézők aktív bevonásán, ami szintúgy meghatározó tapasztalat volt. Tulajdonképpen a szem érzékenyítéséről van szó: a nézőnek aktív időtöltésre van szüksége a képek előtt, hogy az apró kontrasztok megjelenjenek Barbara munkáin – szemével „körbe kell tapogatnia”, hogy megjelenjenek az érzékeny kontrasztok.
MRA: Mire van szükségetek?
HH: Fiatal, tehetséges feltörekvő ipar- és képzőművészekre, illetve nyitott érdeklődőkre, befogadókra.
TE: Nyitottságra. Nem csupán a néző-művész, de a művész-művész viszony is megkérdőjeleződik sokszor. Gyakran tapasztalom az adott feltörekvő művészeti közegek közti meg nem értést. Ez egy homályos gócpont, ahol a művészeti gondolkodásmódok és hozzáállások találkoznak, de nem érdeklődnek egymás iránt. Talán ez az a pont, ahol mi működni szeretnénk a kettőnk változatos művészeti érdeklődésével és kurátori hozzáállásával. Itt a galériák profiljának beszűkülése is probléma, kevés az olyan színtér, ahol a közegeknek alkalmuk van találkozni egymással. Ez az a hozzáállás, amikor mi megnyomjuk a reset gombot.
MRA: Barátok vagy kollégák?
HH: Számunkra fontos szerepet játszott az emberi tényező, és egymás megismerése is. Enikővel gyakran két ellentétes pólusként működünk, fontos volt, hogy össze tudjuk egyeztetni a karaktereinket. Az állandó csapat (Tar Enikő Vivien kurátor, Szabó Dorottya fotós, Sas Vilmos grafikus) egy baráti és volt kisképzős társaságból jött össze. Barátságokból gördülékenyebben megy a közös munka is, különösen a művészeti szcénában.
Szlávik Barbara, Kaszás Konrád: Diffúzió ╱ RE-SET ╱ Fotó: Szabó Dorottya
MRA: Szárazföldi vagy vízalatti állat?
TE: Patkány – gyors tanulás és egyedülálló képességek.
HH: Kétéltű, hogy ha kell, tudjunk lebegni, de a földön is stabilan álljunk. Az ilyen állatok embrionális fejlődése során nem alakul ki magzatburok, ezért magzatburok nélkülieknek nevezzük őket. A „kétéltű” megnevezés arra utal, hogy bár ezek az állatok felnőtt életük legnagyobb részét a szárazföldön töltik, a szaporodásra kizárólag vízben képesek. Kikelésük után kopoltyúval lélegeznek, ezt fejlődésük során később tüdő váltja fel.
MRA: Képek vagy hangok?
TE: Végeredményben ugyanazt jelentik: felfogni, érzékekkel tapogatni és elmélyülni. A RE-SET részeként mindkét irányra hajlunk a jövőben, hisz az audiovizualitást is egyenértékűnek tartjuk egy kiállítási koncepcióval.
HH: A későbbi eseményeinken ezeket egyszerre is szeretnénk használni. A hangokkal a nézőt be lehet vezetni egy mélyebb vizuális élménybe is az atmoszférateremtés fontos tényezőjeként.
Szlávik Barbara, Kaszás Konrád: Diffúzió
RE-SET
2021. november 19. – december 3.