Silent Book
Merülj el a képekben és bízd magad az érzéseidre!

Jankó Judit

Borítókép:
Deák17 Galéria: Csupa-Kép könyvek╱ 2023 ╱ Fotó: Biró Dávid

A kiállított silent bookok egyszerre szólnak felnőtteknek és gyerekeknek, és jól illeszkednek a Deák17 Galéria missziójához. Vállalásuk szerint a magas szintű kortárs művészetet szeretnék megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal. Profiljuk széles, 3-tól 23 éves korig öt korosztályt (ovisok, alsósok, felsősök, középiskolások és az egyetemi hallgatói korosztály) szólítanak meg. Mindemellett szakmai műhelyként is igyekeznek funkcionálni, konferenciákat, kerekasztal beszélgetéseket, könyvbemutatókat tartanak múzeumpedagógiai tevékenységük mellett.

A csendes könyvet hangos zene kíséri

A 150. születésnapjára emlékező ünnepségsorozat mellett Budapest ebben az évben a Könyv Fővárosa is, mindkét tematikába beleilleszkedik a kiállítás. A falakon neves kortárs magyar képzőművészek, illusztrátorok, grafikusok eredeti alkotásai láthatók, java részük a Révész Emese művészettörténész által életre hívott Billufeszt, a Budapesti Illusztrációs Biennálé anyaga. Az asztalokon az Egri Városi és Megyei Bródy Sándor Könyvtár munkatársa, Pauer Erika által összegyűjtött, nemzetközi Silent Book-gyűjtemény kézbe vehető, lapozható könyvei találhatók. Ehhez a két anyaghoz, a képzőművészeti és könyves anyaghoz kapcsolódnak Blaschke Zsuzsanna, a Fairytale projekt művészeti menedzsere által a silent bookokhoz rendelt zeneművek, amelyeket az asztalokra ragasztott QR-kódokkal lehet telefonon keresztül megnyitni vagy egy fülessel meghallgatni.
Fontos tisztázni, hogy a silent book nem ugyanaz, mint gyerekkorunk képeskönyvei. Képeskönyv az, amiben ugyan a nagy méretű kép mesél a kicsiknek, de a képek alatt szerepel egy kis szöveg, egy mondat, egy szó. Magyarországon ez az elterjedt, ezt ismerjük. A nemzetközi színtéren jelen lévő silent book, a szó szerint csöndes könyv – magyar hivatalos fordításban képkönyv – más, mint az említett képeskönyv. Nincs benne semmilyen szöveg, mégis, pusztán a képekkel elmesél egy összefüggő narratívát.

Történetmesélés képekkel

Különlegessége a műfajnak, hogy az illusztrátor, a grafikus teljesen autonóm módon alkotja meg a képeket. Nem alkalmazkodik semmilyen szöveghez, ő maga a narratíva, és a vizuális világ többféle értelmezhetősége adja meg a különlegességet. Ahogy mindenkinek más asszociációkat hoz be egy kép, másképp értelmezünk egy vizuális látványt, úgy a silent book is más olvasatot fog adni minden olvasójának, miközben végigvezet egy történeten, amit azért mindannyiunknak meg kell értenie. Nagyon izgalmas keveréke ez a szabadságnak és a kötöttségnek, mert fegyelmezetten kell végigvinni a sztorit az elejétől a végéig, miközben lehetővé kell tenni a befogadói szabadságot. Szerzői oldalról a rajzkészség mellett dramaturgiai érzék is szükségeltetik, hiszen a művész és az olvasó közösen írják a történetet – az egyik elkezdi, a másik befejezi.

A silent bookban fontos a történet, amit képi eszközökkel mesél el, a karaktereket is így vezeti elénk. Egyik jellemző formája, amikor egy adott motívum köré épül a sztori. A bőrönd című könyvben a bőrönd az a tárgy, amely körül lassan egy egész jelentésvilág rajzolódik ki, ezen keresztül tárva fel és járva körbe egy társadalmi problémát. Vannak aztán olyan silent bookok is, amelyek ismert történeteket, például Shakespeare-drámákat vagy Grimm-meséket dolgoznak fel. Ez a műfaj már nálunk is megjelent, a magyar Csimota Kiadónak létezik egy minikönyvsorozata, amelyben klasszikus meséket (Hófehérke, Csizmás kandúr, Csipkerózsika) adtak ki több illusztrátornak, akik több verzióban – szöveg nélkül – mesélték el azokat. Ez ovisoknak szólt, de minden korosztálynak létezik már silent book, így 18+-os könyvek is láthatók a kiállításon érzékeny témákban, érzékeny feldolgozásokkal.

Nagyon sok az érzelem ezekben a könyvekben: olyan nehéz témákhoz nyúlnak, mint a közösségi bántalmazás, gyász, veszteségek. A hangsúly az érzelmek megélésén, az érzelmi megérintődésen van, hiszen a képek kikönnyítik a megnyílást, engedik, hogy a kép segítségével beszéljen valaki a traumájáról, épp annyit engedve meg magának a nehéz érzésekből, amennyit még elbír.

Pete Nóra, a galéria művészettörténész-pedagógusa mesélte, hogy egy, a kiállításhoz kapcsolódó foglalkozás után a 15 éves kamasz fiúkból álló csoporttól kapott visszajelzés szerint a legjobb az volt az egészben, amikor az érzéseikről beszélhettek. Parázs viták szoktak kialakulni, hogy mi is történik egy-egy képen, illetve egyes karakterek kapcsán, hogy azok pozitív vagy negatív szereplők-e. Az interakció fontos eleme a műfajnak, kamaszoknál ez különösen jól működik, ahány mesélő, annyiféle megfogalmazás, értelmezés születik.

Az idő igaz

Ami még lényeges elem: az idő szerepe. Egy silent bookhoz le kell lassulni, mert ha csak kapkodva átlapozzuk a könyvet, nem feltétlen tárul fel előttünk a történet a maga teljességében – időt kell szánni rá.

A könyv intimebb műfaj az animációhoz vagy a képzőművészethez viszonyítva, hiszen meg lehet fogni, közelebbi, közvetlenebb kapcsolatba kerülünk vele. Ha egy silent bookot közösen „olvasunk”, azaz megbeszéljük a látottakat, nevet adunk a szereplőknek, láncmeséléssel haladunk a története mentén – ahogy a Deák17 foglalkozásain is teszik –, máris közösségi élménybe csöppenünk, a történetmesélés ősi hagyományát elevenítjük fel. Eközben megtanulunk figyelni egymásra, növekszik az empátiánk, élesednek az érzékeink.

Közhely, hogy mennyire átvették a képek a kommunikáció központi szerepét. De vajon értjük, amit látunk? Egy silent book segít az elmélyülésben, megtanít bízni az értelmezésünkben, és nem hagyja, hogy becsapjuk magunkat.

Könyv szöveg nélkül – miért félünk tőle?

Vannak vidékek, ahol erős hagyománya van a silent book műfajának, Németországban és Olaszországban mindenképp. Bolognában minden évben megszervezik a kifejezetten silent bookoknak szóló nemzetközi könyv versenyt.

Magyarországon sajnos csak egyetlen klasszikus képkönyv tudott megjelenni, Rofusz Kinga műve, amely ki is van állítva a Deák 17 Galéria kiállításán. Az említett Csimota kiadónak létezik egy kísérleti sorozata, és a papírszínház képzőművészeti mappák is hasonlóak. A Pagony kiadónál megjelent, Milyen színű a boldogság? című könyv eredetileg szintén képkönyvnek készült, és a Silent Book Contest – csendes képeskönyvek – nemzetközi versenyében döntősként szerepelt, akkor még szöveg nélkül. Itthon viszont a kiadó ragaszkodott hozzá, hogy Maros Krisztina képeihez Szabó T. Anna írjon verset, végül így jelent meg. Az igazsághoz tartozik egy prózai tény is: míg a szöveges gyerekkönyvek ÁFA-ja öt százalék, a szöveg nélküli képkönyvek művészeti albumnak számítanak, és huszonhét százalék ÁFA terheli őket. Ez az oka annak, hogy a kiállítás számos művészpéldányt is bemutat. Ezek egyetlen, szerzői példánya került bemutatásra, mivel nem találtak hozzájuk kiadót Magyarországon. Márai Mariann például Spanyolországban, Németországban, Olaszországban is ki tudja adni képkönyveit, Magyarországon azonban nem. Három kész könyvével is díjat nyert a bolognai versenyen, de itthon nem talál kiadót.

Minden történet érvényes

Az egri könyvtár gyűjteményezése úgy kezdődött, hogy Pauer Erika véletlenül rendelt egyszer egy ilyen könyvet Németországból, mert megtetszett neki a címlapja. Aztán amikor megérkezett a szöveg nélküli képkönyv, elkezdett utánanézni a műfajnak, és egy hatalmas gyűjtemény lett belőle.
Ezeknek a könyveknek külön világa van, és miközben szülők, pedagógusok arról panaszkodnak, milyen nehéz az internetről és a telefonról leszedni a gyerekeket, a foglalkozásokon az a tapasztalat, hogy ezekbe a silent bookokba bele tudnak feledkezni. A múzeumpedagógus azt mondja, alig kell fegyelmezni őket, és gyakran kérdezik, visszajöhetnek-e a szüleikkel hétvégén.

Garami Gréta igazgatóhelyettes pedig azt mesélte, hogy egy olasz művész, Gabriel Pacheco tartott náluk egy nemzetközi workshopot elméleti előadással és alkotással, ahol húsz, elsősorban illusztrációval foglalkozó magyar művész vett részt.
A silent book műfaja visszahoz valamit az ősi dekameronérzésből. Abból, hogy mindenki elmesélheti a történetét, de nincs egyetlen jó válasz, az összes megfejtés érvényes. Az enyém, a tied és az övé is, hiszen ezeknek a képeknek a segítségével mindenki a maga történetét írja.

Kiállító művészek: ANDRÁS Tünde, BERTÓTHY Ágnes, CSIBI Boróka, GODINA Eszter, GRELA Alexandra, JÁSDI Juli, KÁRPÁTI Tibor, LITKEI Juli, MAKHULT Gabriella, MÁRAY Mariann, MAROS Krisztina, ROFUSZ Kinga, RUTKAI Bori, SIPOS Fanni, STARK Attila, SZINVAI Dániel
Kurátorok: PAUER Erika gyermekkönyvtáros, RÉVÉSZ Emese művészettörténész