Stock
Korinek Gergely kiállítása
A megfigyelő ma a világteremtés részfeladatainak összehangolásához szükséges hajtóanyagok hiánya ellenére is – úgy a civilizációs, mind a spirituális féltekén – észleli a fékezhetetlen munkakedvet. De azt is, hogy a feladatok felismerésének időszerűségét, az energiaforrások meglelését és beosztásának mikéntjét illetően fékezi a lendületet és magabiztosságot néhány apróság. Ezek olykor olyan erejűek, hogy a Világot és a Teremtést is csak egymástól elkülönülten, igen távolról és érthető bizonytalankodásokkal elegyesen engedik meg szólongatni. A földi világteremtés kozmikus méretűvé dagadt kísérleteinek automatizálása és termékenyítése közben példás szaporasággal tömörítette a „képi lejátszáshoz” szükséges szervezőerőt, a mediális egyneműség mindenhatóvá tételével viszont tágította a szemléket végzők befogadói kapacitását garantáló nyelvi és tematikai sémákat.
Korinek Gergely: Cím nélkül (Jézus szíve 1-4) ╱ 2021 ╱ olaj, vászon ╱ 90×60 cm
Vonatkozik ez a tárgyi folyamatokat leképző legújabb kori művészettörténeti, -elméleti alapszókincsre is, amelynek nyilvánvaló jelentéstani és grammatikai gyökét képezik ma az „állomány”, az „adatbázis”, a „raktár” és a „készlet” fogalma. És egy gyűjtőnév. A Stock. Ami Korinek kiállításának a címe. Szaknyelvi jelentése szerint az alkalmazott fotó egyik részterülete. Felhasználása üzem- és üzletszerűségre, magas minőségi elvárásokra utal, és ügynökségek felelősek mindezért. Végtelen számú tökéletes kép a világ egyetemes mindenségéről. Úgy tagolatlanok és úgy tagolhatók, mint a világ maga. Alapkövetelményük a művészettörténeti és esztétikai normákat megjelenítő kompozíció, a megvilágítás, az élesség és a zajmentesség. A legszélesebb körű fogyasztói szükségleteket elégítik ki, de az is előfordul, hogy az ügynökség szűkebb jelcsoportokra összpontosít. A képeket eladásra szánják, de azok nem tartalmazhatnak márkajelzéseket, védjegyeket, más, szerzői jogi oltalom alá eső képelemeket. Árusítani, rajtuk felismerhető személyeket szerepeltetni csak írásos engedéllyel lehet.
Korinek Gergely: Cím nélkül 1-6 (kerti medence) ╱ 2021 ╱ olaj, vászon ╱ 30×40 cm
A festő nem fotókiállítást rendezett. Kizárólag festményeket állított ki. Korinek Gergely a veszprémi kiállítás négy termében és a folyósón a parttalanság monumentalitását és a véletlenek ellentételezéseként az egyetemes „készlet” négy – függetlenségét feladni kényszerülő – „fejezetét” hozza topográfiai helyzetükből közvetlenül következő asszociatív kapcsolatba. A teológiai, ikonográfiai, az építészettörténeti, természetábrázolásokat tartalmazó és a kommersz fogyasztási reklámvilág köznapi-világi jelentésköreit. A Stock valóságában tárolt „másodlagos végtelenben” tematikus elhatárolásokat végez, a színek észlelését és felfogását, rögzítését azonban – a valóság birtokbavételeként – mint festői gyakorlatot valósítja meg, látásfunkciói a Stock eredetileg mindent tartalmazó, de immár négyszögletessé tett valóságára rábocsátott elsődleges szűrőként szolgálnak. A kulturális kódokból való a „festménnyé válás” folyamatai bontakoznak ki immár személyes tapasztalatok hitelesítőjeként. Itt vannak előttünk a művésznek az „archívum” dekonstruálásából előbukkanó képalkotó készségein, az alapfirkákon át a képalkotó szakaszig elkülönülő, de hangulatában egységes dokumentumai.
Korinek Gergely: Cím nélkül (Lányok) ╱ 2018 ╱ olaj, vászon ╱ 150×100 cm
Ábráinak elősorolását a Jézus Szíve 2021-es ciklusának nyers, alla-prima festésmódjával kezdi, majd folytatja a 2021-es Ókori romok formáinak összeolvasztásából, egyszerűsítéséből nagyszabásúvá tett sorozattal. A vonaltömbök, a szétszóratás, az elszigetelés tematikai rendezettségét közvetítő 2019-es Kerti medence-széria kisebb formátumú, de monumentális sorozattá váló alteregóiban ott vannak a saját Halál Szigete dokumentumai. Elgondolkodtatóan fantáziátlan az univerzum, ami Korinek tavacskáiban, medencéiben már egy cseppet sem „reális”, mégis érzéki felületekkel hívogat. A rejtély mindenkor jól érzékelhető ezeken a „nem természetben” született festményeken. Nem lehet véletlen, hogy a megidézések bőségében a magyar tájfestészeti hagyomány részletei is feltűnnek. Mednyánszky, Farkas István, Csurka Eszter, Swierkiewicz Róbert feltétlenül. De itt vannak Caspar David Friedrich, a szimbolista Arnold Böcklin, Edward Munch palettájának színei, a valódi táj emlékének festett narratívái. A 2020–21-es munkák világos és tiszta felületeiről minden képelem formagátak, disszonáns színakadályok, a nyugalomba préselt szorongás legyőzésén keresztül, zökkenőkkel veszélyeztetett terepen csúsztatják át a nézőben a dokumentum eredetű képállapotok meghatározását természetes érzelmi és tudatállapotokba. A képek egymástól elválaszthatatlanul árasztják az élvezetes érzékiséget és a bonyolult szövetű intellektuális tartalom ígéreteit, melyeknek összeütközéseiről és kibéküléseikről Korinek Gergely is üzen.
▬▬▬▬
Stock. Négy fejezet
Dubniczay-palota, Veszprém
2021. július 30-ig