Szabad gravitáció
Varga Rita kiállítása
Varga Rita Szabad gravitáció (2019) című kiállításán szobrászati térrel párbeszédbe lépő videóművek, rajzos gesztusokkal megbontott kollázsok, mindennapi életté oldódó environmentszerű terek, valamint nagy léptékű, kompozit festmények jelennek meg, amelyek a szubjektum tömegvonzásában találkoznak. A kiállítás tematikai sokszínűségét a művész a személyes érintettség révén tudja közös nevezőre hozni: így kerül egymás mellé egy technótarka Pantheon-kupola, egy gumiból készült lómaszk, bokszoló nők allegorikussá emelt világa és op-artos mustrává transzformált, épített terek. Ebben a mediális szempontból is heterogén kontextusban a festészet egy meggyőző retorikával rendelkező megoldásként jelenik meg a képzőművészet all-in stratégiái között.
Varga Rita: Szabad gravitáció, 2019, installációs nézet
Fotó: Tóth László
A kiállítás középpontjába állított, kompozit festmények stiláris szempontból a szabad gesztus és a zárt, filterszerű vizuális jelrendszerek között egyensúlyoznak. A szövegkiemelő filcek színintenzitását kölcsönvéve hívják fel magukra a néző figyelmét. Az egyenrangú gesztusokból építkező látvány fauve-osan felerősített színvilága az elektromos kép zizegő fényét ölti magára. A keretek segítségével egyforma méretű mezőkre bontott képek megosztott monitorként viszik tovább a jeleneteket. A légüres térben, ahol Varga Rita figurái megjelennek, nem a klasszikus festészet szabályai érvényesek, hanem inkább a technikailag létrehozott kép logikája. A Kert (2019) című mű esetében két videóval egészül ki a nagy léptékű kompozíció. Az egyik film végtelenítve dokumentálja, ahogy a művész apjának házát lebontják, a másik videón pedig a művész anyjának lábfejéről látunk egy állandóan árnyékba boruló képsort. Varga a festmény mozdulatlanságát kezdi ki a videókkal, ahogy a képek elemekre tagoltsága is ezt célozza meg. Az egységes felszín hagyományos zártságát a heterogén mű expanzív, robbanékony természete írja felül.
Varga Rita: Szabad gravitáció, 2019, installációs nézet
Fotó: Tóth László
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a monoton hangfolyamot, ami a képek nézése közben minduntalan betölti a kiállítóteret. A németül, klerikus stílusban kántált banális híráradat egy ellentétpár dinamikai lehetőségeit aknázza ki, amikor a nehezen kisajátítható – személyességgel csak ritkán fenyegető – mindennapi hírt evangéliumként álcázza. A hang egy központilag installált videóműből (Hock, 2013) szivárog a tér minden pontjába. E mű két oldalán berendezett műtermi térben – mint egy komponált életképen – fényképek, képzőművészeti albumok, átlátszó ikeás dobozokban hánykolódó olajfestéktubusok, szigorúan stócolt előrealapozott vásznak jelzik a művész általában rejtve maradó logisztikai tevékenységét. Amellett, hogy e tárgyak megidéznek egy individuumot annak kiterjedt és mégis zárt szociális közegével együtt, a műterem deheroizálását is felvetik. Varga egyszerre mutatja meg a műtermet a nyilvánosságnak, és vonja vissza annak hagyományos mítoszait, populáris közhelyeit.
Varga Rita: Szabad gravitáció, 2019, installációs nézet
Fotó: Tóth László
Az újraértelmezés szándéka Varga Rita női bokszolókat ábrázoló sorozatán is tetten érhető. A művek kiindulópontjaként egy Edmond Jarry által írt, a Színházi Élet folyóiratban megjelent, Az ideges nő című, idejétmúlt cikket használja. A feminista diskurzusban megjelenő empowerment gondolatát visszájára fordítják a cikkben olvasható múltszázadi jótanácsok, melyek arra vonatkoznak, hogy a városi környezetben szükségszerűen megbomló női psziché számára a testmozgás az egyik lehetséges kiutat jelentheti. A lesajnáló, áltudományos szöveg ironikus piedesztálra emelésével Varga Rita egy fiktív valóságot állít fel mintegy tesztközegként, amelyben festészeti kísérleteit folytathatja: a nők urbánus környezetben, narancsszínű hálók mögött, arcokból emelt falak előtt jelennek meg, egy adrenalindús festészetben feloldódva.
2019. 05. 17. – 2019. 06. 16.
Pécsi Galéria
Kurátor: Doboviczky Attila T., médiakutató