Túlpuhított találkozások a patchworkszerű utcával
Dóra Ádám: Chunky Steps

DÓRA Ádám: ~ ╱ 2021 ╱ akril, olaj, vászon ╱ 120×100
cm ╱ A művész jóvoltából

A sneaker olyan, mint egy furcsa váza, melyet körbeölel a street art formakincsét visszhangzó ornamentika, miközben benne búslakodik egy szál vágott virágként a répagatyás / tüdőnadrágos ember lába. E lábbeliben a lépések túlfogalmazott, hipszteresen túlpuhított találkozások a patchworkszerű utcával. A cipő színpadi kellék, aranykeret műanyagból. Mintha valaki ökovelúrból, gumielemekből és fényes pántokból próbálná rekonstruálni a milleniumi hifi-rendszerek BMW-sen agresszív vonalvezetését.

Messziről feltűnik, hogy a sneakerek formakultúrájában nem egy konszolidált, decens orvos – Dr. Scholl – megfontolt szándéka testesül meg. Inkább egyfajta dühöngőként adnak terepet és biztosítanak piacot a legszélsőségesebb koncepcióinknak. A sneaker egy olyan, futurisztikus lehetőségekkel kecsegtető csúcs, ami a középszerűség hullámai közül emelkedik elő az önmagát kifejezni óhajtó individuum számára: egy abszolút kifelé kommunikált magántulajdon, egy lábra húzható, mini státusszimbólum, egy megfizethető magánsziget.

A sneaker a Cardo-matracoknak és a bőrfoteleknek is rokona. A szagtalan süppedés, a rugalmas liftezés, az izzadtságmentes elmerülés, a kipárnázott egyensúlynyerés egy olyan élménybázist biztosít, ami tökéletes pandanja lehet egy kézműveshamburger kiszámíthatóan lucskos poklának vagy egy szezonális smoothie habfürdőszerűen lágy álvalóságának. Ha sneakert húzunk, mindezekkel felvértezve lépünk a „lennazutcán” rideg valóságába.

DÓRA Ádám: Cool Factor II. ╱ 2021 ╱ akril, olaj, vászon ╱ 100×100 cm ╱ A művész jóvoltából

A szóbeszéd szerint éppen erre lett figyelmes Dóra Ádám, miközben a pandémia időszakában kóricált a westernszerűen kiürült város végtelen perspektívájú pampáin. A budapesti félhomályból jelzőlámpaként villogtak elő a hallucinogén és hologramos sneakerek, hogy aztán valami nehezen felejthető emlékként vésődjenek az arra tévedt festő retinájába.

Dóra Ádám a közterek betonidomai között vagy a megmászott hegyek kőtömbjei között lavírozó főszereplőkön díszelgő lábfejkoronákra irányítja a figyelmet. Ezek a dodzsemszerű lábbuszok, maszek formaképzésű, babás arányú, mégis drabális járművek olykor önjáróvá válnak, és ember nélkül is útnak indulnak a végtelenbe. A „ronda, de finom” esztétikai paradigmáját elsajátítva rafináltan összepiszkolt felületekké, ide-oda cikázó nyomokká, kiemelőfilc színű mezőkké hullanak szét.

Nézőként olyan élmény, mintha fejjel lefelé csöppennék egy bábjátékba, ahol sehogy sem sikerül elkapni a narratív szálat. Sejtem persze, hogy mit szeretnének titkon elárulni ezek a sokemeletes cipőtalpak és a körülöttük kanyargó cipőfűzők: a kék-fehér égbolt matinéjában Dóra Ádám sneakerei önmagukról sztoriznak. Fűzzük hát szorosabbra a viszonyunkat a képekkel!

A fent közölt szöveg a kiállítás megnyitóeseményén hangzott el.

▬▬▬▬

DÓRA ÁDÁM: Chunky Steps

NACO

2021. november 11. – november 30.