Újrahasznosított emlékek
Ferencz S. Apor kiállításáról

Túros Eszter

Ferencz S. Apor személyes és talált, majd újrahasznosított emlékeken keresztül hoz közel egy korszakot, a lokális tárgyi kultúra darabjainak felidézésével röpít vissza az időben, szabad asszociációs lehetőségeket teremtve. Emléktöredékei kordokumentumok is, a hétköznapi élet darabkái, melyek layerszerűen rendeződnek a képek terében, kiemelve és elfedve részleteket, időnként kilépve a keretekből, máskor egymást felszámolva, átkeretezve. Ferencz S. Apor egy olyan játékteret hoz létre, melyet személyes emlékei, saját tapasztalatai, emberi kötelékei táplálnak. Nem avat be a részletekbe, mégis úgy tárja elénk, ami személyes, hogy ezáltal a nézők személyes történeteit is aktiválhatja. Ütközési és érintkezési pontok mentén rendezi tereit, ez egyéni emlékezet képernyőjén keresztül beszél múltról, jelenről, emberről, társadalomról.

Sajátos nosztalgiával kezeli képtárgyait, és sajátos emlékezési módot alakít ki. Személyes, lokális és globális tartalmakat, jelentésrégeket kapcsol össze úgy, hogy azok mindvégig töredékesek maradnak. Múltidézése – a régi fotók, fotórészletek, nagyítások mellett – az alkotási folyamat mint cselekvés szintjén is működik, mely megteremti az elmélyülés lehetőségét. A lombfűrésszel kialakított hétköznapi jelképek, formák úgy idézik fel a gyerekkor műhelyóráit, hogy az alkotási folyamat révén nemcsak gondolati síkon vagy régi tárgyakon keresztül, hanem sokkal zsigeribb, érzékszervi szinteken is újrajátsza azokat. Az alkotás cselekvés, amely egy sajátos meditatív környezetet teremt, aktiválva a tapintást, a szaglást. Úgy helyezkedik egy múltbeli szituációba, hogy ezáltal az emlékezés prousti mechanizmusát teremti meg.

Időkezelését pátoszmentes nosztalgia jellemzi, miközben a jelenről is gondolkodik. Az önreflexió lehetősége és abszurd fricska egyben, amelyben a képelemek látványként való kezelése, a formák finom egyensúlya, képeinek fegyelmezett, pontos kidolgozottsága és eleganciája csak fokozzák világának abszurditását, időnként feszült iróniával kezelt furcsaságait. Tartalmai nem nehezednek el. Sokáig érlelt és ismételt formai megoldásai variációk, melyek beszédmódjának ritmusát, dinamikáját teremtik meg.

Társításai nem spontán módon alakulnak, formailag jól átgondolt szerkesztés letisztult eredményei. Térhez, helyhez és időhöz kötött emberi viszonyok, viszonyrendszerek képi lenyomatait hozza létre, melyet az egyéni perspektívák tehetnek személyessé. A tér-idő koordinátáiban kirajzolódó viszonyok olyan kapcsolódási felületeket teremtenek, melyek egyszerre segítenek a tájékozódásban és választanak el világokat. Ahogy a hegesztőmaszk jól ismert motívuma is egyszerre véd és takar, illetve egyszerre funkció és látványelem, ahogy a képek kettős síkjai egyszerre kapcsolnak össze és írnak át különböző tartalmakat, ahogy a hiány, a diszfunkció a reflexió terepe is, és ahogyan a folyamatos hatalmi játszmák, a folyamatos párbaj, a hétköznapokra ránehezedő erőfitogtatások a kapcsolódások lehetőségei is.

Az ellentétek feszültsége az egyensúly maga. Lokális és globális kérdések, mikró és makró szintek, vágyott és valós dimenziók, a természet, az ösztön megnyilvánulásait ellenpontozó geometrikus fegyelmezettség, ismerős jelképeink – ezek együttesen jelentik az otthonosság terepét, amelyben egyénként, művészként boldogulni lehet. Ferencz S. Apor képei, ismerősségük ellenére távolságtartóak. A képek mögött húzódó személyes történeteit nem meséli el, de megteremti annak a lehetőségét, hogy saját történeteinkkel, asszociációinkkal kapcsolódhassunk.

▬▬▬▬

Ismerős jelképek
Csíki Mozi Galéria
2023. április 27. – május 24.