Újratervezés
Az ELTE BDPK Vizuális művészeti Tanszék virtuális diplomakiállítása és online megnyitója
Nyerges Kincső: My Body Is Fucking Art, 2020, digitális festmény, 100×100 cm
A futurisztikus, cyberpunk filmekben igen fantáziadús technikai víziók jelennek meg a jövőt illetően. Izgalmas volna ezeket a filmeket olyan szempontból is elemezni, hogy technikailag mi az, ami megmaradt csak a fantázia szintjén, s mi az, amiben sokkal nagyobb előrelépés történt a valóságban, hiszen például a Szárnyas fejvadász első része 2019-ben játszódott. Míg az emberpótlékok (robotok, replikánsok, andoridok) igen gazdag változatban képezik e világok részét, arról sehol nincs szó, hogy az oktatás az online térben zajlana, mellőzve a személyes kontaktust.
Ugyan számos képzés már a koronavírus megjelenése előtt is zajlott online, sőt az számos kulturális eseménynek fontos kiegészítője volt, de nem helyettesítője. A weben zajló oktatási időszaknak mi is volna a legadekvátabb lezárása, mint egy virtuális diplomakiállítás s annak egy virtuális megnyitója? Ugyanakkor valójában több kifejezés/dolog kavarodik ebben a történetben, mivel a virtuális valóság tulajdonképpen egy számítógépes környezet által generált mesterséges, a valóságban nem létező világ. A virtuális kifejezést gyakran a szimulakrum szinonímájaként használjuk, holott számos esetben sokkal inkább az online tér megfelelője. A koronavírus okozta helyzet is számos kulturális-oktatási tevékenységet ebbe az online térbe tolt át, bár ezeknek a tevékenységeknek és élményeknek elengedhetetlen része a személyes visszajelzés. Ez a művészeti képzések esetében hatványozottan igaz, hisz az speciális technikákat, anyaghasználatot, folyamatos korrigálást és személyes jelenlétet igényel.
Kiállítási enteriőr
Az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszék hallgatói és oktatói az ELTE által villámgyorsan megszervezett teamsrendszeren keresztül folytatták az oktatást, újratervezték a gyakorlati feladatokat, de különösen a diplomamunkákat. A képalkotás szak végzős hallgatói a tanulmányaikat minden évben egy csoportos diplomakiállítás keretében zárják le, aminek a Szombathelyi Képtár szokott helyet adni, de az idén a járványtól függetlenül erre nem lett volna mód, ugyanis az intézmény egy nagyléptékű felújítás miatt 2021 nyaráig zárva tart. Így a hallgatók a munkáik tervezésekor bizonytalanok voltak abban, milyen térben gondolkozzanak. Az alternatív kiállítótér keresését végül a járványügyi helyzet felülírta, de a nyilvános bemutatkozási szándék megmaradt mind az oktatók, mind a hallgatók részéről.
Tanai Nikolett: Göcseji bólogató, 2020, vegyes technika, 4x40x60 cm
Ahogy az előbb írtam, az online térbe kerülő oktatás a művészeti szakos hallgatók számára talán nehezebb, mint másoknak, ugyanis a képzésünk gyakorlati, alkotói része erőteljesen eszköz- és anyagfüggő, s a hirtelen jött karanténban nem is tudtak felkészülni erre az új helyzetre. De különösen a diplomamunkákat érintette az újratervezés. A fő kérdés az volt, hogy ez lehangolóan vagy épp inspirálóan hat-e a hallgatókra. Hogyan is lehet a hónapok óta kidolgozott koncepciót az új helyzethez igazítani vagy sokszor teljesen a nulláról kezdeni? Hogyan lesz egy installációs diplomamunkatervből végül digitális festmény, hogyan lehet fametszetet nyomógép nélkül lenyomtatni? Az is kérdés, hogy a virtuális bemutatás miatt csak virtuálisan készül-e el a mű vagy a maga testi valójában is.
Reiber Nikoletta: Bőrbe rejtve, 2020, virtuális üveg, tus és árnyfesték, részlet
Végignézve az idei munkákat, feltűnt, hogy mennyire fókuszba került a saját identitás kérdése akár a kulturális meghatározottság, akár a testkép, a betegség, testi hibák felől. Míg Reiber Nikoletta munkáját a vitilligó nevű bőrbetegség inspirálta, addig Nyerges Kincső személyes indíttatással a betegségekkel, testképzavarral, azon belül az anorexiával foglalkozik. Eredendően installációt tervezett ebben a témában, melyet a karanténra való tekintettel változtatott egy szöveggel is ellátott, háromrészes digitális festményre.
Más a lakóhelyének gyökerei felől kapcsolódott be a kortárs tájábrázolásba. A helyi ipari táj inspirálta Tanai Nikolett pszeudo-tájinstallációit és a tájra reflektáló digitális képeit, mely technikát a szitanyomat helyett alkalmazta. Az is érdekes, hogy a 21. századi racionalizált, Max Weber nyomán varázstalanított világ idején milyen sokan választják a titkot, a misztikumot tárgyul, legyen az a Grál-témája (Péter Krisztina) vagy a tarot-kártyáé (Tóth Tifani), de a szürrealisták nyomán az álommal, az álom és valóság összemosódásával is foglalkoztak (Bánhegyi Beatrix).
Bánhegyi Beatrix: Álomképek, 2020, digitális festmény, 50×70 cm
Az otthoni technika hiánya különösen nagy kihívás elé állította a steampunk szubkultúra iránti érdeklődő Mátyás Zsófiát, aki rozsdásított fémlemezre nyomógép nélkül nyomtatta a motívumait. Enzsöl Vivien a DNS-mintázatokat frottázstechnikával jelenítette meg, míg Péntek Eszter az ornamentikus, óriási textilmunkáit digitálisan készítette el. A kézi grafika és a tervezőgrafika elemeit egyaránt alkalmazza Pospischil Mercédesz egy japán skaegyüttesnek tervezett plakátján. Otthoni talált eszközökkel, felületekre dolgozott Baksa Dávid, aki amúgy is érdeklődik a trashkultúra és -technikák iránt. Képregényjelenteket, -sorozatokat imitált többnyire társadalomkritikus attitűddel, de a humort végig szem előtt tartva.
Ahogy a világ néhány vezető múzeuma nyitottá vált a centrumon kívüli kultúrák iránt, s ennek fényében rendezték át a gyűjteményüket és alakítják újabban a kiállításaikat (amúgy ennek következtében kerültek be ezekbe a nagy múzeumokba magyar művészek is), úgy van, aki itt is a mainstreamen kívüli kultúrákkal keresi a kapcsolatot. Krajnyák Helga indián, hindu és viking hagyományokat dolgoz át a munkájában.
Mátyás Zsófia: Ember a gépezetben, 2020, rozsdásított lemez, nyomat, 100×100 cm
Mind a virtuális kiállítás, mind a katalógus válogatott művei jól szemléltetik, hogy mennyire sokféle hozzáállás, alkotói magatartásmód lehetséges e keretek között. A váratlan karantén még nagyobb kreativitást igényelt az oktatóktól és a hallgatóktól egyaránt. És hogy a virtuális kiállítás és a megnyitó megvalósulhatott, azért Budai Bálint exhallgatónak (a 3D-dizájnért) és Salamon Júlia óraadónak (a kiállításkoncepcióért) kell köszönetet mondani.
A kiállításhoz egy online katalógus is készült
360 fokos virtuális tér: