Vakfoltok struktúrája
Murányi Mózes Márton és Papp Sándor Dávid: Lack of
Murányi Mózes Márton: Image not final | 2020 | paszpartu | 78×74 cm
A kiállításon szereplő munkákat leginkább a visszafogott vizualitás jellemzi; a csend, illetve az idő és annak üressége itt egyfajta mentális monokrómmá alakul át. A művek sajátossága – a tárgyak hétköznapisága mellett – az „antilétezés” mint téma és annak konkrét formákban történő megjelenítése. A magában minduntalan újratermelt tabula rasa és a gyökértelenség révén a munkák egyszerre vetik fel a kérészéletű „halhatatlanság” paradox dicsőségét, illetve a saját egzisztencia veszélyeztetettségét.
Hétköznapi, de különös szituáció az, ami Murányi Lack of I. című, bekeretezett képén látható. A felhasznált (kisajátított) fotó egykori (ismeretlen) készítője egy köztéri szobor avatás előtti körülményeit örökítette meg középpontban két csupasz betontalapzattal. A felhasznált fotó vélt eredeti célja, hogy dokumentáljon egy köztes körülményt, egy állapotot, s ezt Murányi a kiállítás jelenlegi összefüggésébe helyezve a mű központi, meghatározó elemévé teszi. Ugyancsak ilyen indíték áll a Lack of II. című kép mögött. A talált fotón egy üres vonatkocsi látszik, ami a művészettörténeti konnotációk mellett az elmúlt időszak globális történéseit és ezek következményeit juttatja eszünkbe. A kép érdekessége ezen felül a nagy méretű fotópapíron történő nagyítás elhelyezkedéséből, kompozíciójából fakad.
Papp Sándor Dávid: Enso kit | 2020 | fa | 42,5×7,5 cm
A kortárs képzőművészetre különösen igaz, hogy egy tárgy a kontextusától válhat műtárggyá. Ez a kijelentés teljes mértékig megállja a helyét Murányi Structural piece című installációjával kapcsolatosan, ugyanis egy díszített, szürke posztamensszerű kubus kerül műtárgyszerepbe mindössze azáltal, hogy hófehér, sima hasonmására helyeződik.
Mindennapjainkat rendszerint szövevényesen behálózzák a különböző platformokon zajló manipulációk, amelyek gyökerei kibogozhatatlanok, illetve amelyek beláthatatlan messzeségbe nyúlnak vissza. Papp Frame és Block című műveiben az I. és II. világháború pszeudoharceszközeit veszi alapul. A technikusok, mérnökök és építészek által kreált ál harckocsik inspirálták a nádból kirakott, kétdimenziós vonalhálószerű vázszerkezetet. A szénrajzon egy sejtelmes álomjelenetben rajzolódik ki a tank robusztus formája.
Egyes alkotásokban központi szerepet kapnak az absztrahált népművészeti jelek és azok üzenetei. Ezek a jelek valamilyen formában minden kultúrában megtalálhatóak, és a jelentéseik alapjaikban hasonlítanak.
Papp Sándor Dávid Enso kit című művében a zen buddhista kör, azaz az enszó és annak szimbolikája, az önmegvalósításra, az egészre való törekvés jelenti a kiindulópontot. A hurkapálca teljes körbehajlítása törékenységéből adódóan szinte lehetetlen. Ugyanakkor a négy egyforma körív egymás mellé helyezésével megidézhető az elme felszabadulásának pillanatát szimbolizáló japán enszó önmagába visszatérő motívuma.
Murányi Mózes Márton: Lack of I. | 2020 | fotográfia | 18×23 cm
Murányi Mózes Márton: Lack of II. | 2020 | fotográfia | 35,5×41,5 cm
Murányi Mózes Márton image not final című művében a primitív népek díszítőművészetének közös motívuma, a napszimbólum, a jó szerencse jelképe kerül központi szerepbe. Az egységes minta paszpartukból kirakott, a magyar népi kultúrában forgórózsaként, „szélhullám”-ként ismert motívum a folytonosságot jeleníti meg. Mindemellett a paszpartuk folytonos egymásba illesztése egy „kép nélküli kép” jelenségét hozza létre, ami, hasonlóan Papp munkájához, valaminek a hiányát feltételezi.
Miközben Papp alkotásainál a DIY-módszerből adódó ihletettség, addig Murányinál a talált és kisajátított tárgyak birtoklása és műtárggyá alakítása kap hangsúlyt.
Mindkettejük művészetében nyomot hagytak az elmúlt időszak globális történései. Ez a periódus csak felerősítette azt a fegyelmezett és megfontolt munkamódszert, amely művészetüket jellemzi. A két művész gondolatvilága is hasonló; a kiállítás struktúráját pedig leginkább a művek közötti „vakfoltok” alakítják.
Papp Sándor Dávid: Frame | 2020 | nád, fa | 73,5×39,5 cm
Az intézményrendszeren kívüli alternatívák felszínre kerülését a képzőművészet természetes önmozgása szempontjából fontosnak, sőt nélkülözhetetlennek tartom. Mindazonáltal a nyilvánosság kérdésére, tehát hogy minél több szakmán kívüli érdeklődését felkeltse, egyelőre a (kortárs) képzőművészet és annak intézményei nem találtak működőképes megoldást. Az Angol utca 46. alatt most megrendezett tárlat és az ehhez hasonló események esetében a nyilvánosság értelmezése az adott időn és téren túlmutathat: nagyobb jelentőséget kaphat például a szájhagyomány (az oral history). Lehetségesnek látom, hogy az efféle kezdeményezések módosíthatnak a kortárs képzőművészet működési pályáin, s egy átalakulás katalizátorai lehetnek.
Murányi Mózes Márton: Structural piece | 2020 | fa | 30x98x30 cm
MURÁNYI Mózes Márton és PAPP Sándor Dávid: Lack of
ANGOL UTCA 46
2020. október 22–28.